A nők és a háború
És ez az, hogy ma elköszön édes -
Hagyd, hogy a fájdalom miatt megtisztítja azt.
Mi gyerekek esküszöm, esküszöm sírok,
Hogy terjeszti senki ok
Hordágyon közel a pajta,
Azt csorbult a falu szélén,
A nővér súgta haldokló:
- Van több fiúk nem élnek.
És az emberek tolonganak körülötte
És nem néz a szemébe:
Tizennyolc - Tizennyolc,
De ahhoz, hogy minden a könyörtelen halál.
Sok évvel később, a szemét a szeretett,
Ez fix a szemében,
Csillog izzás remegő füst
Hirtelen látja háborús veterán.
Rázd meg, és menne az ablakon,
Próbál rágyújtani útközben.
Várjon felesége, egy kicsit -
A negyvenegyedik éve, most.
Amennyiben közel a fekete pajta,
Azt csorbult a falu szélén,
Lány babbles haldokló:
- Van több fiúk nem élnek.
A fénykép az újságban
gyengén képviselt
A katonák, még szinte gyerek,
Heroes második világháború
Ők vitték a harc előtt -
Egy ölelés, négy árok.
És a kék ég,
Ez volt a zöld fű
Senki sem tudja a nevüket,
Róluk nem dalok, nincs könyv.
Itt valaki fia és valaki aranyos,
És valaki első tanítványa.
Úgy feküdt a csatatéren -
Alig kezdték élőben.
És a kék ég,
Ez volt a zöld fű
Felejtsd el a keserű év neblizky
Mi soha nem lett volna képes
Obeliszkek egész Magyarországon,
Amint egy lélek, nem szakadt ki a földből.
... lefedve az élet egy másik, -
Az élet kezdődik alig,
Tehát ez volt a kék ég,
Ez volt a zöld fű.
Voltunk szürke, mint a só,
A só az arany értékes.
Az emberi szem volt fájó,
A föld megremegett és füstölt.
Megkérdeztük, sírás: "Mama, kenyeret!"
És az anyám sírt válaszul,
És a halál hozza le az égből,
Raskalivaya fehér fény.
Igen, ez nem volt elég a kenyér, fény,
Játékok, ünnepek, édességet.
Hamar megtanultuk, hogy
Könyörtelen szó - „Nem!”.
Így éltünk, nem tudta magát,
A háború megfosztotta bennünket.
És anyai szemek
A szemekkel bámult minket országban.
Mi már évek óta gondosan tárolt
Reményét a keserű óra -
És a fény, és a föld sója, drágám,
És az arany tartalék.
Hadd ne közvetlen harci
A bajonett leszúrja valaki vágott,
Átmentek ifjúságom
év
Nehéz tankok.
Körülbelül egyszer egy nehéz menetelés
A kenyér,
Cleckley a gyomok,
És a csend tér
A zord hangja Levitán ...
A gyerekek vatnichkah vékony,
Az özvegy csökkentette a váll!
Nem rosszabb, mint a mindennapi frontvonalban,
De ezek -
Ez aligha lehetett volna jobb ...
Te is tudod.
láttál
Shop álmatlan amelyben
Düh olvadt fém,
A könnyek
Vált por.
Forrás: versek a háború