A humanitárius intervenció mint tényező a nemzetközi kapcsolatokban, a tanítás a „humanitárius beavatkozás” -
A tanítás „humanitárius beavatkozás”
Ma nincs egyértelmű meghatározása a „humanitárius intervenció”, illetve kidolgozott jogi alapot a magatartásuk. A magyar politológus H. Modin, ha az a kérdés, hogy létezik ez a jelenség nem értenek egyet értékben, és felismeri a különböző szintű fennállása (akár az ENSZ és a NATO), körülbelül az idő megjelenés, a jogszerű felhasználása és meghatározása a jelenség önmagában is aktív viták folyamatban van.
Ennek ellenére a legtöbb politikai tudósok és szakértők a nemzetközi jog megérti humanitárius intervenció „a kényszer alkalmazása, illetve fenyegetés az erő az állam vagy államok csoportja határain túl hozzájárulása nélkül az országban, ahol erőt alkalmaznak, és a bűncselekmények megelőzésére vagy elnyomására terjedelme és súlyosan megsérti az alapvető jogokat, akik nem állampolgárai ezekben az országokban. "
Köztudott, hogy az egyik első politológia diskurzus, a kifejezés lépett a jelenlegi külügyminiszter Bernard Kouchner francia. 1968-ban megfogalmazott álláspontot a „szükségesség a nyugati fegyveres beavatkozást az etno-politikai konfliktusok elkerülése érdekében népirtás”. Kouchner akkor aktívan támogatta a szeparatista kormány Igbo etnikai csoport a keresztények - Biafra, az adott területen Nigéria. Míg Kushner aktívan együttműködött a küldetése „Orvosok határok nélkül”, amely felhívta a West beavatkozni a Biafran konfliktus.
A szakértő szerint a „humanitárius intervenció” Dayany Dzhonston, használata humanitárius missziók érdekében, hogy hatására a szimpátia a nemzetközi közösség egyik oldalán a konfliktus jelölt éles törés a hagyomány a Nemzetközi Vöröskereszt - megőrzi szigorú semlegességét konfliktusokban való hozzáférés háborús övezetben.
Kouchner épített logikai szerkezetét, amely szerint minden konfliktus van „jó” oldalát alkotják az áldozatok és a „rossz” oldalán, hogy meg akarja ölni őket. Ezért Nyugat által okozott interferencia az erőfeszítéseket a média, képes megoldani ezeket a problémákat, a az erő alkalmazását. Fokozatosan, a „reális” irány az iskola a filozófia, amely kétségbe vonja ezeket a feltevéseket hírbe erkölcstelen.
A jugoszláv háborúk ideális lehetőséget, hogy a gyakorlatban mi lett addigra a doktrína a „humanitárius beavatkozás”. Ez egybeesett az Egyesült Államokban kell adnia a NATO új tan a hidegháború utáni, amely lehetővé tenné a katonai szövetség, hogy túlélje, és bővíteni.
Az alapot a dolgozat volt a koncepció, hogy a humanitárius katasztrófa soha nem tekinthető tisztán belügynek egy állam, és hogy a nemzetközi közösség nem csak a „helyes”, de még a kötelessége, hogy „határozottan beavatkozni” ilyen akut humanitárius válságok (azaz a gyakorlatban - a belügyeibe szuverén államok) „azok azonnali jogorvoslatot.” Van tehát összefüggés „humanitárius beavatkozás” és a másik, hogy aktívan támogassák számos nyugati országban, a „korlátozott szuverenitás” is felveti a külső, többek között az áramellátás, beavatkozást a belügyeibe Államok mellett humanitárius ürügyekkel.
Számos szakértő úgy gondolja, hogy a korai és döntő katonai beavatkozás lehet hatékony elrettentő további gyilkosságokat. Mások úgy vélik, hogy a maximum, ami a humanitárius intervenció - a felfüggesztés a vérontást, ami elég lehet kezdeni a béketárgyalásokat, és hogy a különböző támogatási formák. Azaz, ez lehetővé teszi, hogy időt nyerjen, és ideális esetben az életet ment, de nem oldja meg a feladatokat az összeférhetetlenség.
Sok államok, különösen a fejlődő és az el nem kötelezett kezdetben eléggé erőteljesen reagál erre a tanításra, most sokkal aktívabb, ezért elkezdték felismerni, hogy bizonyos körülmények között, egyikük válhat áldozat.
Kompromisszumos megoldásokat próbált nyújtani az ülés alatt a Közgyűlés, az ENSZ főtitkára, Kofi Annan. Miközben elismeri, hogy „a beavatkozás a regionális szervezet az ENSZ felhatalmazása nélkül koszovói tragédia volt, megtámadta az egész háború utáni rendszer a nemzetközi biztonság”, ő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bonyolult a elveinek alkalmazása az ENSZ Alapokmányának olyan helyzetekben, amikor a jól bevált megértését nemzeti szuverenitás már nem felel meg a törekvéseit a népek eléréséhez az alapvető jogokat.
Ezen a területen a kompromisszum nem mindig hatásos formula összehangolt nemzetközi fellépés.
Fontos az együttműködés a nemzetközi jog, a be nem avatkozás elve az államok belügyeibe való fejlődik nagyobb nyitottsága érdekében.
Így a tanítás a „humanitárius intervenció”, valójában a jogot, hogy „beavatkozni az emberi jogok védelme”, és annak ellenére, hogy a legitimitás és a jogszerűség ilyen beavatkozás továbbra is vitatott, a gondolat jut eléggé elterjedt a gyakorlatban a nemzetközi kapcsolatokban.