A viharban elkapott emberek (csoportos fleur)
Az esti levegő tegnap megmutatta a filmet
A viharban elfogott emberekről,
Az érzelmekről, szem nélkül.
A barátok és a szomszédok sokáig nevetettek és sírt,
És azt gondolták, hogy róluk szól,
Nem tudva, mi a helyzet rólunk.
Annyira meglepődtem, amikor egy interjúban azt mondtad,
Mit olvas a könyveim?
És így megdöbbent,
A forgatókönyv alapja a könyvem.
Kár, hogy nem írtad,
Ugyanazt az álmot láttam.
Így kiderült, a legjobb munkám volt a bestseller,
Bár sok más van,
Nem kevésbé furcsa könyvek.
Az én karakteremben minden ember felismeri magát:
Bár írtam rólunk,
Mindenki azt gondolja, hogy róluk szól.
Néha a következő kérdésre kell válaszolnom:
Honnan vannak olyan gondolatok,
Oly sok furcsa történet?
Mindig azt válaszolom, hogy minden rendetlen és egyszerű
Monoton életemben,
De szeretem nézni a filmeket.
Elrejti a képet, törli a port,
De mélyebbre, távolabbra,
Fotóalbumok, levelek, könyvek.
A fekete-fehér táj mögött,
Hol vannak a fák, a köd és a jég
A hidak hálójába szőtt.
Ezek a kapcsolatok olyanok, mint egy webcím,
A nyelv nem gesztusok vagy szavak.
De végül is mindannyian normális ember lehetünk.
Nos, ez nem így jött létre,
És hogy mi vagyunk az ilyesmi.
Ma vettem egy kazettát egy hangzással,
És egész este fejhallgatóval
Dalok hallgatása
A viharban elfogott emberekről,
A hajópapírra kötött,
A hajról, aki nem szerette a hajvágókat,
A gyengeség gonosz és félelmetes.
Az olyan érzelmekről, amelyek nincsenek szemmel,
És a túlélés érdekében,
A városokról, sivatagokról, rólunk,
A kimerültek kimerülésével.
Elrejti a képet, törli a port,
De mélyebbre, távolabbra,
Fotóalbumok, levelek, könyvek.
A fekete-fehér táj mögött,
Hol vannak a fák, a köd és a jég
A hidak hálójába szőtt.
Ezek a kapcsolatok olyanok, mint egy webcím,
A nyelv nem gesztusok vagy szavak.