Konstantin Pauschky 1
Amikor a lovas áthaladt Berezhki falu, egy német shell robbant a helység és megsebesült a lábán a fekete ló. A parancsnok hagyta el a sebesült ló a faluban, és a csapat folytatta portalanítás és csilingelő halásztak, - bal, átfordult a fák, a hegyek, ahol a szél megrázta az érett rozs.
A lovat Pankrat malmára vitték. A malom már nem működött sokáig, de a lisztpor elfogyott örökre Pankratban. Feküdt kabátot és sapkát szürke kéregre feküdt. A kupak alatt a molinó gyors szeme mindenkire nézett. Pankrat gyorsan dolgozik, dühös öregember, és a srácok varázslónak tekintették.
Pankrat meggyógyította a lovat. A ló a malomban maradt és türelmesen agyagot, trágyát és oszlopokat hordott - segített a Pankratnek a gát javításában.
Nehéz volt Pankrat számára a lovat etetni, és a ló elkezdett sétálni az udvaron. Állj fel, pofyrkaet, kopogás arcát a kapu, és mielőtt te is tudod, akkor, hogy a cukorrépa tetejét vagy száraz kenyér, vagy az is előfordult, édes sárgarépát. A faluban azt mondták, hogy a ló nem volt senki, vagy inkább a nyilvános ló, és mindenki úgy vélte, kötelessége táplálni őt. Ezen kívül a ló sebesült, szenvedett az ellenség.
Berezhkiben lakott nagyanyja, a Filka nevű fiú, akit "Well You" -nek neveztek. Filka csendben volt, hitetlenkedve, és kedvenc kifejezése: "Gyerünk, te!". Talált egy szomszéd fiát, aki úgy nézett ki, mint a golyóstollak, vagy zöld patronokat keres, és Filka dühös basszusával válaszolt: "Gyerünk, keress magadnak!" Amikor az idős asszony a lelkesedése miatt megvetette őt, Filka elfordult, és mormogta: - Gyerünk, unatkozom!
Az idén tél meleg volt. A levegőben füst volt. Hó esett és azonnal megolvadt. A nedves galagonyák leültek a kéményekre, hogy kiszáradjanak, szorongassanak egymás mellett. A malomtálca közelében a víz nem fagyott, de fekete, csendes volt, és jég fonódott benne.
Pankrat korábban kijavította a malomt, és hamarosan megdörzsölte a kenyeret, - a szerető panaszkodott, hogy az étkezés véget ért, mindenki két vagy három napig maradt, és a gabona lecsupaszított.
A meleg szürke napok egyikében egy sebes lovag kopogott a fülébe a finn nagyanyja kapujához. Babka nem volt otthon, és Filka az asztalnál ült és egy darab kenyeret rágott, meredten sózva.
Filka vonakodva felállt, kiment a kapu mögött. A ló lépésről lépésre lépett, és elérte a kenyeret. - Gyere, te ördög! - kiáltott fel Filka, és a lovat a szájára fordította. A ló visszahúzódott, megrázta a fejét, és Filka laza hóban dobta a kenyeret, és kiabált:
- Nem zavarja a keresztényeket! Van a kenyered! Menj be a hó alatt! Menj ásni!
És most, a rosszindulatú kiabálás után Berezhkiben csodálatos dolgok történtek, amelyekről az emberek most beszélnek, rázzák a fejüket, mert maguk nem tudják, hogy ez vagy semmi, és nem.
Egy könnycsepp lecsapott a ló szeméből. Ló szom panaszosan elnyújtott, integetett farok, és egyszer a csupasz fák, sövények és a kémények üvöltve, átható szél fütyülő, csapkodó hó zaporoshil Filkov torkát. Shary rohant vissza a házba, de nem találtam a verandán - már söpört körül, és felhasította a szemét. A tetõktõl fagyott szalma leereszkedett a szélbe, a nyírók megtörtek, a redõnyök leereszkedtek. Még csapkodott felett pillére hó por a környező területeken, végigsöpört a falu, susogása, kanyargó, megelőzve egymást.
Filka végül ugrott a kunyhóba, becsukta az ajtót és azt mondta: "Gyere, te!" - és hallgatta. Revel, dühös, hóvihar, de Filka hallatán vékony és rövid sípot hallott - így a ló farka fütyül, amikor egy dühös ló verte az oldalát.
Blizzard elején elül az este, és csak sikerült eljutni a ház a szomszéd Filkina nagymama. És az éjszakai égbolt nőtt zöld, mint a jég, csillagos primorzli az ég felé, és szorító fagy áthaladt a faluban. Senki sem látta, de mindenki hallott már a nyikorgása csizmája a szilárd hó, hallotta a hideg, ozoruya, megmarkolta vastag rönköt a falak, és ropogott és beugrott.
Nagyi sírva elmondta Filkának, hogy a kútok már lefagytak, és most elkerülhetetlen halálra várnak. Nincs víz, a liszt egyáltalán megmaradt, és a malom most már nem tud működni, mert a folyó mélyen lefagyott.
Filka is félt, amikor az egerek elkezdtek elfogyni a föld alatt, és a szalma alatt a tűzhely alatt temették el, ahol még mindig volt egy kis hőség. - Gyerünk, átkozott! - kiáltott az egereknek, de az egerek mindenfelé felmásztak a földről. Filka felmászott a tűzhelyre, elrejtőzött egy báránybőr kabáttal, remegett, és meghallgatta a nagymama nyikorgását.
- Száz évvel ezelőtt ugyanaz a súlyos fagy esett a körzetünkre - mondta a nagyi. - Fagyasztott kutak, verni madarak, az erdő és a kert gyökerére szárítva. Tíz év múlva sem fák, sem füvek nem virágoztak. A talaj magjai kiszáradtak és elmentek. Meztelen állt a földünkön. Minden fenevad elhagyta az oldalát, félve a sivatagtól.
- Miért csapódott le a fagy? Kérdezte Filka.
- Az emberi rosszindulatból - felelte az öregasszony. - Átsétált falunkban az öreg katona megkérdezte a kenyér háza, és a mester, a gonosz ember, álmos szemű, nagyszájú, Vedd el és nemhogy chorstvuyu héja. Aztán nem adta a kezét, hanem letette a padlóra és azt mondta: "Itt van, Jui!". - Nem tudok kenyeret felhozni a padlóról - mondja a katona -, van egy fa, a láb helyett. - És hová helyezte a lábát? Megkérdezi az ember. "A balkáni hegyekben a török harcban elvesztettem a lábamat" - válaszolja a katona. „Semmi Miután dyuzhe éhes - podymesh - nevetett a férfi -. Itt nincs inas”. A katona morgott, kiagyalt, emelt kéreg és látja - ez nem kenyér, és egy zöld penész. Egy mérget! Ezután a katonák mentek ki az udvarra, fütyült - és egyszerre esett át a hóvihar, hóvihar, vihar megpördült falu posryvala tető, majd nyomja meg a téli hidegben. És az ember meghalt.
- Miért halt meg? kérdezte Filka rekedten.
- A szív hűtésétől - válaszolta a nagymama, szünetet tartott és hozzátette: - Tudja, és
most felállt Berezhki rossz ember, a bántalmazó, és létrehozott egy gonosz tettet. Ezért van a fagy.
- Mit tegyünk most, nagyi? Kérdezte Filka a bárányhuzat alatt. - Tényleg?
- Miért halj meg? Remélni kell.
- Az a tény, hogy a rossz ember helyrehozza gonosz ügyét.
- És hogyan kell kijavítani? - kérdezte Filka zokogva.
- És Pankrat tudja erről, malmok. Ő egy öregember, egy ravasz, megtanult ember. Kérdezni kell. Igen, ilyen hideg időben eléri a malom? A vér azonnal leáll.
- Gyerünk, Pankrat! - mondta Filka és elhallgatott.
Éjjel ment a kályhából. A nagymama aludt a padon. Az ablakokon kívül a levegő kék, vastag, ijesztő volt.
A pecsétek felett tiszta égen egy hold volt, díszítve, mint egy rózsaszín koronájú menyasszony.
Filka szaga a báránybőr kabátot, kiugrott az utcára, és futott a malomhoz. Snow énekelte a lába alatt, mintha banda vidám sawyers fűrészelt a gyökere a nyírfa ligetben a folyón. Úgy tűnt, hogy a levegő fagyott volt, és a föld és a hold maradt üresen - égő, így egyértelmű, hogy ha egy porszem emelt kilométerre a föld, akkor lenne látható, és ez lenne ragyogott és csillogott, mint egy kis csillag.
Fekete fűzfák a malom gát közelében, szürkék lettek a hidegtől. Az ágak csillogtak, mint az üveg. A levegő megtörte Filka mellkasát. Nem tudott többet futtatni, de keményen sétált, és a havat feltűnt csizmákkal.
Filka a Pankratov kunyhó ablakán ütötte meg a kaput. Közvetlenül a fészerben egy sebesült ló elkezdett nyafogni, és megverte a patkót a kunyhóért. Filka felsóhajtott, ült a félelemmel, és elrejtőzött. Pankrat kinyitotta az ajtót, megragadta Filkát a gallérhoz, és behúzta a kunyhóba.
- Üljön le a tűzhelybe - mondta. - Mondja meg, mielőtt befagyasz.
Filka sírva elmondta Pankratnak, hogy megsértette a sebesült lovat, és hogy miért esett a falu fagyja.
- - Igen - sóhajtotta Pankrat -, a te dolgod rossz. Kiderül, hogy mindannyiunk eltűnése miatt. Miért sértette meg a lovat? Miért? Ön értelmetlen állampolgár vagy!
Filka szipogott, a férfi ujjaival törölgette a szemét.
- Leállsz ordítólag! - kérdezte Pankrat szigorúan. - Dühös, te mind mesterek vagy. Kissé nashodil - most üvöltve. De csak ebben nem látom a dolgot. Az én malomom áll, mintha örökké megfagyott volna a fagy, de nincs liszt, és nincs víz, és nem tudni, hogy mi jöjjön fel.
- Mit tehetek most, Pankrat nagyapa? Kérdezte Filka.
- Kitaláljátok a megváltást a hidegből. Akkor az embereknek nem lesz bűntudata. És még a sebesült ló előtt is. Tiszta ember leszel, vidám. Mindannyiót a vállán őrölni és megbocsátani. Érted?
- - Természetesen - felelte Filka egy leesett hangon.
A Pankrat folyosóján szarvasmarha élt. Nem aludt a hidegből, ült a jellel - hallotta. Aztán hátradőlt, körülnézett, és az ajtó alatti repedésekbe ugrott. Kiugrott, felugrott a vasútra és egyenesen délre repült. Soroka volt egy tapasztalt régi és szándékosan repült a talajhoz közel, mert a falvak és erdők még mindig vonzza a meleget és negyven nem félt, hogy fagyassza be. Senki nem látta, csak a róka Aspen Yar kidugta orrát a gödörből, az orrát, észre a sötét árnyék suhant át az égen, negyven megriadt vissza a lyukba, és leült sokáig, karcolás, és kíváncsi: hol tette oly szörnyű éjszaka dőlt negyven?
És Filka abban az időben a padon ült, zihálva és felkészítve.
- - Nos - mondta Pankrat végül, miközben feltörte a horgolt cigarettát -, eljött az időd. Tedd le! A kegyelmi időszak nem lesz.
- Én, Pankrat nagyapám - mondta Filka -, hogy mikor fog hajnalozni, összegyűjtem a srácokat az egész faluból. Veszünk maradékokat, peshniot, tengelyeket, majd levágjuk a jeget a tálcán a malom közelében, amíg a vízbe nem vágunk, és nem áramlik a kerékre. Ahogy a víz megy, hagyja a malomt! Húszszor forgassa el a kereket, felmeleged és elkezd őrölni. Ezért lesz liszt, víz és univerzális üdvösség.
- Nézz, oké, mint te! - mondta a mézelő, - a jég alatt természetesen van víz. És ha a jég vastag a magasságában, mit fogsz csinálni?
- Gyere! - mondta Filka. - Megütjük, srácok és ilyen jég!
- És ha befagyasz?
- A tüzek égnek.
- És ha a srácok nem értenek egyet a bolondsággal a púpjukkal? Ha azt mondják: "Gyerünk, ez a saját hibája - hagyja, hogy maga a jég és vágja le."
- Egyetértek! Könyörögök. Jól vannak a srácok.
- Gyerünk, csomagolj fel a srácokat. És beszélni fogok az idősekkel. Lehet, hogy az időseket a kesztyűk húzzák fel, és átveszi a gallyakat.
A fagyos napokban a nap lila, nehéz füstben nő. Ma reggel a nap Berezhki fölé emelkedett. A folyón gyakori volt a kopogás. Tüzek repedtek. A srácok és az idősek nagyon hajnalban dolgoztak, a malomban jégeket vágtak. És senki nem látta észre, hogy délután az éget alacsony felhők feszítik, és a meleg, szürke fűzfák fölött állandó és meleg szél fúj. És amikor észrevették, hogy az időjárás megváltozott, a fűzfa ágai már felolvadtak, és a nedves nyírfa liget hangosan felhördült a folyó felett. A levegő a tavasz, a trágya illata volt.
A szél délről. Óránként egyre melegebb. A tetőn esett egy baleset, és tört jég.
A Ravens kikerült az eresz alatt, majd megszárítja a csövek, toló, károgva.
Ott csak egy régi szarka. Mikor megérkezett a délután, amikor a hő a jég kezdett rendezni, a munka a malomban gyorsan ment, és megmutatta az első sávban a sötét vízben.
A fiúk húzta Treukhov és felkiáltott: „Hurrá”. Pancrate azt mondta, hogy ha nem a meleg szél, akkor valószínűleg nem is felszökött a jégen, hogy a gyermekek és az idősek. A szarka ül rakite a gát megrepedt, rázta a farkát, és meghajolt minden oldalról, és mondott valamit, de senki sem, csak a varjak nem értem. A negyven mondta repült a meleg tenger, ahol aludt a hegyek nyári szél, én ébredt, natreschala neki a téli hidegben, és könyörgött neki, hogy megszabaduljon a fagy, hogy segítsen az embereknek.
A szél mintha nem merte megtagadni, szarkák, és elfújta, versenyzett a földeken át, fütyörészve és nevetnek fagy. És ha odafigyelünk, akkor már hallani a szakadékok a hó dúl rusherként meleg vízzel mossa le a gyökereit áfonya, megtöri a jeget a folyón.
Mindenki tudja, hogy negyven - a legbeszédesebb madár a világon, és mivel a varjak nem hitt neki - pokarkali csak egymás között: hogy itt, azt mondják, ismét zavralsya régi.
Szóval eddig senki sem tudja, vagy nem mond igazat mintegy negyven, vagy ez minden feltalált büszkélkedhet. Az egyik csak tudja, hogy az esti órákban a jég megrepedt, razosholsya, gyermekek és idős emberek kattintott - és Millstream tör víz zajt.
Régi kerék nyikorgott - jégcsapok esett - és lassan megfordult. Csikorgatta malomkövet, aztán a kerék gyorsan, és hirtelen minden a régi malom remegni kezdett, shake jött és ment kopogtató, grind, grind gabona. Pankrat szórva kukorica, és alól grindstone öntjük zsákokba meleg ételt. Női mártott belé hideg kéz és nevetett.
Minden yard megszúrta hangot nyír tűzifa. Hut izzott a hőt a kemence tüzet. A nők összegyúrjuk a tésztát merev édes. És minden, ami él a kunyhók - gyerekek, macskák, még egy egér - mindez körül forgott hostessek és hostess csapott a srácok hátán a fehér lisztet kézzel tartsa ki a vályú, és ne zavarják.
Éjjel a falu volt a szaga meleg kenyér arany kéreg egy kiégett Donyec káposztalevél, akár egy róka mászott ki a lyukakat, ül a hóban, remegés és nyöszörgött halkan, vajon hogyan kell lopakodni slovchitsya ember legalább egy darab ez a csodálatos kenyeret.
Másnap reggel, Shary jön össze a gyerekekkel, hogy a malmot. A szél söpört végig a kék ég és a bolyhos felhők nem ad nekik egy pillanatra, hogy kifújja magát, és azért, mert a talaj söpört felváltva a hideg árnyékok, a forró nap foltok.
Shary húzott egy vekni friss kenyér, és egy kis fiú, aki Nikolka fa sótartó, egy nagy sárga sót. Pancrate jött a küszöb, megkérdezte:
- Mi a jelenség? Azt talán, kenyér és a só tartani? Ilyen jellegű szolgáltatásokat?
- Ó, nem! - kiáltotta rebyata.- Lesz különösen. Ez sebesült ló. Tól Filka. azt akarjuk, hogy összeegyeztetni.
- Nos, - mondta Pancrate - nem csak az ember egy bocsánatkéréssel van szükség. Most fogok bemutatni, hogy egy ló a természetben.
Pancrate nyitotta meg kapuit a fészerben, hagyja, hogy a ló. A ló jött ki, feszített a fejét, nyerített - illata a friss kenyér. Shary tört kenyeret sótartót, és átadta a lovat. A ló azonban nem vette a kenyeret, finoman kezdtem elérik a lábát, amely mögött az istállóba. Filka megijedt. Shary majd mielőtt az egész falu elkezdett hangosan sírni.
A fiúk kezdtek suttogni, és elhallgatott, és Pancrate megveregette a ló nyakát, és azt mondta:
- Nem puzhaysya, fiú! Shary nem egy gonosz ember. Miért fáj? Vegye kenyér, egyeztetni!
A ló fejét rázta, gondolta, majd óvatosan kinyújtotta a nyakát, és végül a kenyér a kezében Filka puha ajkak. Evett egy darab, Megszagoltam Filka és átvette a második darab. Shary vigyorgott a könnyein át, és a ló rágta kenyér, szipogott. Amikor megette az összes kenyeret, ő teszi a fejét a vállára Shary, felsóhajtott, és lehunyta a szemét öröm és a jóllakottság.
Mindenki mosolygott, boldog. Csak az öreg szarka ült rakite dühösen repedt: bizonyára dicsekedett újra, hogy képes összeegyeztetni az egyik ló Filka. De nem ez volt, nem hallgat meg nem értett, és negyven származó mérges több és beugrott, mint egy géppuska.