Első levelében a Corinthians, a St. Paul
Első levelében a Corinthians, a St. Paul
1 Továbbá atyámfiai, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet szintén vettétek, és ahol ti stand, 2, amellyel ti is vannak mentve, ha megtartjátok a memóriában, amit hirdettem nektek, ha nem hitt, de hiába.
3 Mert én szállított először, amit én is kapott, vagyis azt, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4 és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint, az 5. és hogy megjelent Kéfás, majd a tizenkettőnek; 6 Azután megjelent több mint, amelynek nagyobb része ötszáz testvérek egy időben még mindig életben van, de néhány elaludtak 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak; 8. És végül minden úgy tűnt, hogy nekem, mint egy torzszülöttnek.
9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, méltatlan, hogy hívják apostol, hiszen üldöztem az Isten egyházát.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok; és kegyelmének bennem nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, nem vagyok, de az Isten kegyelme volt velem.
11 Látom, azok, így prédikálunk, és így hitték.
12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy feltámadt a halálból, akkor ka'k néhányan azt mondják, nincs a halottak feltámadása?
13. Ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem emelték; 14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor mi prédikálásunk hiábavaló a ti hitetek.
15 Igen, és mi találtuk Isten hamis tanúinak, mert bizonyságot Istenről, hogy feltámasztotta a Krisztust: kit nem támasztott fel, ha, vagyis a halottak nem támadnak fel; 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus nem támadt fel.
17 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; vagytok még bűneitekben.
18. Ezért a halott Krisztus elpusztultak.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, mi vagyunk minden embernél szerencsétlen.
20 De most Krisztus feltámadt a halálból, zsengéje, kik elaludtak.
21 Miután a halál jött egy ember, mert a feltámadás a halott ember.
22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 De minden a maga rendje Első zsenge a Krisztus, akkor Krisztus eljövetelekor.
24 Aztán jön a vég, mikor átadja az országot az Istennek, az Atyának, miután elpusztít minden szabályt, és minden hatalmat és erőt.
25 Mert addig kell uralkodnia, mígnem õ ellenségeit mind lábai alá veti.
26. Az utolsó ellenség töröltetik el - a halál, 27 mert minden az Ő lábai alá. Amikor azt mondjuk, hogy minden dolog neki, akkor nyilvánvaló, hogy annak kivételével, amely megnyerte neki.
28 Ha minden dolog alávetett neki, akkor maga a Fiú terjeszt legyőzni mindent neki, hogy az Isten legyen minden mindenben.
29. Egyébként || hogy csinálni, amely megkeresztelkedtek a halottakért? Ha a halottak nem támadnak fel egyáltalán, akkor miért vannak keresztelve a halottakért?
30 És miért áll meg veszélybe óránként?
31. Minden nap meghalok, e tiltakozó dicsekedhessetek mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
32 Ha csak emberi módon a férfiak harcoltam állatok Efezusban, mi hasznos nekem, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33 Ne tévelyegjetek megrontanak gonosz a jó modor.
34 Awake, hiszen nem kell áthágják; Mert a szégyen mondom, néhányan nem ismerik Istent.
35 De valaki azt fogja mondani, hogyan támadnak fel a halottak? és milyen testtel jönnek?
36 Reckless! mit vetsz nem felgyorsult, kivéve azt, hogy meghaljon.
37 És ha vetsz, nem a test a jövőben, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy egyéb jellegű; 38 De Isten ad neki egy testet, ahogy akar, és minden mag a saját testét.
39 Nem minden test ugyanaz a hús; de az egyik fajta hús férfiak, a másik húsát állatok, más halak, más a madaraké.
40 Vannak mennyei testek és földi testek; de a dicsőség az égi, a földi másik.
41. Van egy dicsőség a nap, és a másik dicsőség a Hold, és a másik a csillagok; és csillag eltér csillag dicsőség.
42 Így is van a halottak feltámadása: azt vetik a korrupció, a felvetett romolhatatlanságba; 43 Elvettetik gyalázatban, feltámad dicsőségben; elvettetik gyengeséget, feltámasztatik teljesítmény; 44 Elvettetik érzéki test, lelki test is. Van érzéki test, van lelki test is.
45 Tehát meg van írva: Az első ember, Ádám pedig élő lény; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46 De a lelki nem az első, hanem a természetes, azután a lelki.
47 Az első ember - a föld, földi; a második ember - az Úr az égből.
48 Amint az a földi, mint a földi; és amint az a mennyei, mint a mennyei.
49 És mint már viseli a képet a földes, azt is el kell látni a képet a mennyei.
50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli az elpusztíthatatlan.
51 Mondom rejtély: mi nem minden álom, de mi minden kell változtatni 52 hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombita; Mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlan, és mi elváltozunk.
53 Az romlandó kell fektetni a halhatatlanságot és halandó halhatatlanságot.
54. Ha a romlandó már öltözve az elpusztíthatatlan, és e halandó halhatatlanságba fel, akkor a mondás, hogy van írva valóra válik: a halál a diadal.
55 Halál! hol a te diadalod? Pokol! hol a te győzelem?
56 A halál fullánkja - sin; és a bűn ereje - a törvény.
57 De hála az Istennek, a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus!
58 Ezért, szeretett testvéreim, állhatatosak, ingatlan, mindig bővelkedő munkája az Úr, tudván, hogy ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.