Szerkezetek a gödrök és árkok falainak rögzítésére

Gödrök és vízelvezetés

Knaupe V. / Kiválasztott fejezetek /

3. FEJEZET EGYSZERŰ ÉS KOMBINÁLT ÉPÍTÉSEK A KATOLÓNOK ÉS A KERETEK

Az ásatások és a lövészárok bélése az alábbiak szerint hajtható végre:






a) függőleges tartóállványrendszerből álló függőleges bélés, amelynek hossza vízszintesen elrendezett elemekkel van bélelve. A rögzítés a talaj ásatásából vagy árokból történő feltárása után történik, a falak előzetes rögzítése nélkül;
b) függőleges tartószerkezetek. A rögzítés egy függőlegesen elhelyezett dübelből áll, amelyet a föld feltárása előtt vagy a talaj kitermelésével párhuzamosan telepítenek, és vízszintes támasztékkal vagy speciális cölöpökkel történő rögzítéssel felszerelik;
c) csapágyfóliák. A függőleges csapágyfedő elemekből áll, amelyeket az extrahálás előtt elakadnak a talajba, majd vízszintes távtartókat kikapcsolják. A nyelv rögzítése lehetséges;
d) rögzítés különleges lemezekkel. Az alapozó gödröcskék falaira nézve speciálisan gyártott, nagyméretű lemezeket készítenek, amelyeket közvetlenül az ásatás után telepítettek. A rögzítést függőleges vagy vízszintes csapágyelemek végzik, amelyek távtartókkal tovább bővíthetők.
A házak, az ipari és a mezőgazdasági épületek függőleges falakkal történő mélyépítése során, a teherhordó szerkezetek felszerelése előtt a falakat különböző filmanyagokkal bevont védőelemekkel kell bevonni.
A fenti besorolásoknak megfelelően alkalmazásuk területét a következőképpen osztják szét:
a) kis- és közepes méretű alapcsatornák esetében;
b) az építési terület korlátozott szélessége;
c) az építési talaj szoros elhelyezkedése;
d) olyan körülmények között, amelyek kizárják az agyrázkódás lehetőségét. Az ebben a fejezetben leírt burkolatfajta csak a
a felszín alatti vizek korlátozott beáramlása esetén. A felszín alatti vízszintnek az alapozó mélyedése alatt kell lennie. Szükség esetén a víztelenítést zárt módon kell végrehajtani.

3.1. A HORIZONTÁLIS ALKATRÉSZEKRŐL SZÖVEGEK MOZGÁSA

Az alapozó gödrök falainak rögzítési módja nagyon hosszú ideig jelent meg, és még mindig széles körben használják kis és összetett tárgyak építésében. Ezt akkor használják, ha földi körülmények között a fal laza részének magassága nem haladhatja meg a 0,5 m-t, és a feltárás alján lévő jel a vízasztal fölött van. A vízszintes nyelvű függőleges falak burkolását olyan esetekben alkalmazzák, amikor az ásatás két párhuzamos falát jelentéktelenül eltávolítják egymástól. Az ilyen falak építése a következőket foglalja magában:
vízszintes - fa, fém vagy vasbeton elemek;
Kerek fadarabokból vagy acélgerendákból álló függőleges állványok;
vízszintes vagy ferde támaszték egy fából készült kerek rúdból vagy rudakból, acélgerendákból vagy keskeny árkokból álló csavaros távtartókból;
olyan elemek, amelyek a szerkezet helyi merevségét biztosítják, további állványokból és támasztékból állnak.
Meg lehet adni a horizontális elemek állványok rögzítésének alábbi előnyeit:
komplex konfigurációjú lövészárok kialakításának lehetősége;
az egyes építőelemek kis tömege;
A rögzítőszerkezetek többszörös használatának lehetősége.
Ennek a megoldásnak azonban több hátránya van: a gépek csővezetékek lefektetésére és egyéb típusú munkák használatára vonatkozó korlátozások a nagy keresztirányú támaszok miatt;
a távtartók szétszerelésén és újbóli összeszerelésekor a stabilitás újbóli biztosítására van szükség;






a falak stabilitásának elvesztéséből adódóan, amikor az alátámasztást az építési munkálatok kivitelezésében végzik.

Szerkezetek a gödrök és árkok falainak rögzítésére

Ábra. 3.6. A széles alaptest függőleges falainak rögzítése
a - az árokvezető behatolása; b - a tartószerkezet horgonyzó szerkezete; c) az ásatás falainak támasztása a tartóelemen; d - a rögzítési pont felülnézete; 1 - kerek acél horgonya; 2 - távtartók; 3 - fém tartóállványok; 4 - állványok; 5 - borítás; 6 - keresztirányú; 7 - keresztirányú sugár; 8 - ék

3.1.1. Árkádburkolat.
A csővezetékek lefektetése során vízszintes elemekkel történő kivitelezés során az árok falainak védelmére (3.1. Ábra) az alábbi tervezési megoldásokat alkalmazzák:
a lemezeléshez használt lemezek vastagsága nem lehet kevesebb 50 mm-nél;
a legalább 100x140 mm-es fadarabok legalább négy vízszintes elemet vagy táblát kell a hosszuk mentén tartaniuk;
fémtartók használata esetén keresztmetszete legalább 10;
a kör keresztmetszetű fadarabok átmérőjének legalább 100 mm-nek kell lennie, és a végeken le kell csavarni.
Az árkok falának vágásához általában 4,0 - 4,5 m hosszú, 200-300 mm szélességű és 50 - 70 mm vastagságú lapokat használnak. A bőr minden egyes területére csak azonos hosszúságú lemezek használata megengedett, mivel hosszában nem szabad kiterjeszteni őket. A fa helyett fémbevonatú profilos elemek használhatók. Normál körülmények között az oszlopok és a távtartók hossza 1,5 és 2,5 m között van. A rekeszeket a vízszintes tábla végétől legfeljebb 200 mm távolságra kell elhelyezni. Hossz 2,5; 4,5 m-t három állványhoz rögzítenek. A függőleges állványok hossza nem kevesebb, mint 1 m, ezáltal legalább két távtartót lehet elhelyezni a hosszuk mentén. Az 1. ábrán. A 3.2. Ábrán látható a csővezeték fektetésére szolgáló árok falainak rögzítése. Konstruktív megoldások egy keskeny árok végén lévő akna létesítésére a 3. ábrán láthatók. 3.3.
Csővezetékek lefektetésekor gyakran nincs elég távolság a támasztókerék alsó rétegei és az árok alja között. Ez ahhoz vezet, hogy erősebb és hosszabb állványokat kell felszerelni, amelyek érzékelik a nagy hajlítási pillanatokat. Az 1. ábrán. A 3.4. Ábrán látható az oldat, amely lehetővé teszi az alsó távtartó nélkül való alkalmazását. Ebben az esetben a szokásos rövid állványokon túlmenően a nagyobb szilárdságú, hosszabb függőleges támasztékokat a fal rögzítésére szinte a teljes magasságra szerelik fel, és az alsó távtartókat az árok aljánál nagyobb magasságban rögzítik.
Az 1. ábrán. A 3. ábrán konstruktív megoldás látható a 800 mm átmérőjű acélcső fektetésére szolgáló árok falainak rögzítésére. A vízszintes bőr rögzítésére szolgáló állványok fémprofilokból készülnek. Az aljzatba fektetett, 4 mm-es falvastagságú, 60 mm átmérőjű fémcsőszerű távtartókat helyeznek el (3,5. Ábra, a), és két fából készült távtartót helyeznek az árok felső részébe. Ez biztosítja a csővezeték telepítéséhez szükséges helyet. A csővezeték egyes szakaszainak felszerelésére 6 m hosszúságú szakaszokat biztosítottak, amelyeken a távtartók nincsenek felszerelve. A csöveket ezeken a helyeken egy árokba helyezték, majd a telepítési helyre nyúzták.
Az 1. ábrán. A 3.5., C. Ábra a csővezeték egyes szakaszainak leengedésére szolgáló szakasz tervét mutatja. Az árokban a talaj feltárása után különleges fémkeretek vannak felszerelve, kizárva a falak összeomlását.
Mivel az alsó támasz az árok betonpálya volt, amelybe a rack alsó végeit felhelyezték.
Ha az árok szélén vagy az építési mechanizmusokon keresztül közlekednek, akkor az árok falainak függőleges rögzítését meg kell erősíteni.
Ebben az esetben a felső támaszokat a talajfelszíntől legfeljebb 0,5 méter mélységben kell elhelyezni, és ha a közlekedés bejáratához vezető utat az árok szélétől kevesebb mint 1 méterre helyezik el, akkor számukat meg kell duplázni.


3.1.2. Az ásatások falainak rögzítése.
Ha a széles ásatásokat függőleges falakkal telepítjük, olyan körülmények között, amelyek kizárják a talaj rázásának lehetőségét, akkor a fent leírt szerkezetek vízszintes bőrelemekkel is alkalmazhatók. A gödörfalak rögzítését két módszerrel végezzük:
1) a jövőbeli gödör kerülete mentén kialakított rés árkot képez, amelynek falát a fent leírt módszerrel rögzítik, majd a fő ásatási talaj kitermelését végezzük (3.6. Ábra);
2) első fejlesztési végezzük a fő része az árok talajjal lejtők ezután földmunkák, ami fekszik az alapja a lejtőn, az ezt követő rögzítését galvanizáló, amely oldható a meglévő struktúrák (ábra. 3.7).
Az 1. ábrán. A 3.8. Ábra a vasúti híd építésének első lehetőségét folyamatosan mozgó körülmények között lépésről lépésre mutatja be. Kezdetben két rés alakú rést terveztek vízszintes burkolatukkal. A munka ezen szakaszát követõen számos fakerítõt szereltek fel. A hosszú távú távtartók és a fejük fémből készült. A talaj kitermelésével párhuzamosan a fából készült távtartót fokozatosan fémtávtartókkal helyettesítették, és az árok falai fel voltak szerelve. Az 1. ábrán. A 3.9. Ábrán a hidatámasztó konstruktív megoldása látható.

Konzultáció esetén hagyja el a kapcsolattartó számát




Kapcsolódó cikkek