Adók, szerep és lényeg - elvont, 1. oldal
1.1 Az adó jellege. Az adózás alapelvei ...... 4
1.2 Az adók mint az állami szabályozás eszközei. .... 7
2 Az adók szerepe a piacgazdaságban ............ .. ............................
3 Adópolitika ................................................................. 21
3.1 Az adópolitika lényege és jelentősége ......................... 21
3.2 Az adópolitika stratégiája és taktikája ................ ............ 22
3.3 Az adópolitika és az adó mechanizmus viszonya .... 24
3.4 Adópolitika és gazdasági fellendülés ............... .. .... 26
A használt irodalomjegyzék ...................... ............ .. .......... 35
Nyilvánvaló, hogy minden államnak szüksége van pénzforrásokra a funkciók teljesítéséhez. Nyilvánvaló, hogy ezek a pénzügyi források csak olyan források lehetnek, amelyeket a kormány "magánszemélyektől" gyűjt össze magánszemélyek és jogi személyek formájában. Ezért az adók a legfontosabbak az állam pénzügyi politikájában a modern körülmények között. Hány évszázadon át van állam, annyi adó van, és ugyanaz a gazdasági elmélet keresi az optimális adóztatás elveit.
A fiskális rendszer fontos "véráramlása" az adók. Az adók az árutermeléssel, a társadalom osztályba sorolásával és az állam megjelenésével együtt keletkeztek.
Az adózó állam elsősorban arra törekszik, hogy a szükséges anyagi alapot biztosítsa az ehhez hozzárendelt feladatok elvégzéséhez, amelyek az állam pénzügyi politikájának részét képező adópolitikán keresztül valósulnak meg.
E munka célja az adópolitika elméleti aspektusainak tanulmányozása, valamint az adópolitika megvalósításának fő irányai és mechanizmusa az Orosz Föderációban.
1.1 Az adó jellege. Az adózás alapelvei
Az adók a gazdasági tudomány egyik alapfogalmának. Az adó jellege megértésének bonyolultsága abból adódik, hogy az adó ugyanakkor a való élet gazdasági, gazdasági és jogi jelensége.
Elméletileg az adó gazdasági jellege az adózás forrása és az adó végső soron a magánháztartások és a gazdaság egészére gyakorolt hatásának meghatározása. Következésképpen az adó gazdasági jellegét a termelés és forgalmazás területén kell keresni.
Az adóügyi kapcsolatok szerkezetben szerepelnek a pénzügyi kapcsolatok rendszerében, de megkülönböztető jellemzőkként az adókra jellemző sajátosságokkal rendelkeznek. Ez kötelező, ingyenes, nem egyenértékű. 1
Az adózás az állami források feltöltésének bevételeinek és forrásainak egyik legismertebb módja. Az A.Smit négy alapvető követelményt is megfogalmazott az adórendszerhez, amelyek ma is igazak:
1. A nemzeti tantárgyaknak lehetőség szerint képességük és hatásaik szerint részt kell venniük a kormány fenntartásában, azaz a jövedelemnek megfelelően az állam égisze alatt élvezik.
2. Az adónak, amely köteles fizetni minden egyes személyt, pontosan meg kell határozni, és nem önkényesnek kell lennie. A fizetési határidő, a fizetés módja és a fizetés összege - mindez egyértelműnek és határozottnak kell lennie a megbízó és bármely más személy számára.
3. Minden adót meg kell szedni abban az időben és annak a módszernek, amellyel a fizető félnek a legkényelmesebbnek kell lennie.
4. Minden adó kellene megtervezni és kialakítani, hogy ő vette a zsebéből, és megállapította, az emberek valószínűleg túl ő hozza a kincstár az állam. 2 Mint látható, A. Smith a következő adózási elvek alapján lépett fel:
- az egyenlõség, egyenlõ feszültségként értelmezendõ, minden adófizetõ számára az adó visszavonására vonatkozó szabályok és normák közössége;
- egyértelműség, egyértelműség, egyértelműség, normák stabilitása, adókulcsok;
- a prosztata és a kényelem, szavak szó szerinti értelemben;
- elérhetetlenség, azaz mérsékelt, korlátozott összegű adók, amelyek megfizetése súlyos terhet ró az adófizetőkre.
Az adózási rendszerek építésének általános elvei az adók elemein alapulnak, amelyek magukban foglalják:
1) az adó tárgya ingatlan, jövedelem, áru, örökség, adóköteles;
2) az adóalany adóalany, azaz természetes vagy jogi személy;
3) adóforrás - azaz bevétel, amelyből az adót fizetik (fizetés, nyereség, jövedelem, osztalékok);
4) adókulcs - az adó tárgya egy egység adójának összege;
5) adókedvezmény - a fizető fél teljes vagy részleges adómentessége.
A legtöbb állam gyakorlatában az adók kivetésének három módja terjedt el:
1) "kataszteri" - (a kataszter-táblázatból, referenciakönyvből), amikor az adó tárgya bizonyos tulajdonságok szerint szemekké alakul. E csoportok listája és azok jelei külön könyvtárakban szerepelnek. Minden egyes csoport esetében az egyéni adókulcs meg van adva. Ezt a módszert az jellemzi, hogy az adó mértéke nem függ a tárgy nyereségességétől.
Az ilyen adó példája lehet a gépjármű tulajdonosok adója. Fix áron kerül felszámításra a jármű kapacitásától függetlenül attól, hogy a járművet használják-e, vagy üresjáratban. Így ez a módszer pontatlanul meghatározza a tárgy nyereségességét.
2) egy nyilatkozat alapján
Nyilatkozat - az a dokumentum, amelyben az adófizető kiszámítja
az éves jövedelem és az adó tőle. Ennek a módszernek az a jellemzője, hogy az adót a jövedelem átvétele után fizetik.
Például a jövedelemadó.
Ezt az adót a jövedelmet fizető személy fizeti meg, ezért az adót az adófizető bevétele előtt fizeti meg, és a jövedelemtulajdonos az adó összegével csökkenti.
Például az egyének jövedelemadója. Ezt az adót a vállalkozás vagy szervezet fizeti ki, amelyen az egyén működik. Ie fizetés előtt, például a bérekből, az adó összegét le kell vonni és át kell adni a költségvetésbe. A fennmaradó összeget a munkavállalónak fizetik ki. Ez a módszer legáltalánosabb hazánkban. 3
1.2 Az adók mint az állami szabályozás eszközei
A költségvetések összes szintjének és az ország költségvetési rendszere egységének kölcsönhatását adópolitikával biztosítják. A szövetségi adók egy része és a regionális (a vállalkozások tulajdonában lévő) régiók fix bevételi forrásból származnak.
Az ezekből az adókból származó bevételek teljes vagy határozott százalékban (százalékban) tartósan vagy hosszú távon a megfelelő költségvetéshez tartoznak, amelyhez biztosítják őket. A szövetségi közlekedési adó teljes összege az Orosz Föderáció témájának költségvetéséig. Három szövetségi adót - a bélyegilletéket, az állami adót, az örökölt és tehetséges tulajdon adóját, amelynek fix bevételi forrása van, minden jövedelemösszeget jóváírnak a helyi költségvetésbe. 5
A szövetségi adók egy másik csoportja - a jövedelemadó, a jövedelemadó, a vállalatok és szervezetek, a magánszemélyek jövedelemadója - bevételi forrásokat szabályoz. Az ezekből az adókból származó bevételeket az alacsonyabb szintű költségvetésekből származó bevételeknek az adóktól vagy a törvény által jóváhagyott árfolyamokból (normákból) történő levonása formájában szabályozzák. A szabályozási bevételek levonása közvetlenül a regionális költségvetésekbe kerül jóváírásra, és a levonások arányát a szövetségi költségvetés jóváhagyásakor határozzák meg. Az Orosz Föderáció témájának reprezentatív testülete a regionális költségvetés jóváhagyásakor meghatározza a szabályozási adóbevételek levonásait a helyi költségvetésekre.
Az Orosz Föderáció alanyai adózásáról az egyik - a jogi személyek ingatlanadója - egyenlő arányban kerül jóváírásra a regionális és helyi költségvetésekkel. A fennmaradó adókat az Orosz Föderáció témájának reprezentatív hatósága által meghatározott módon osztják szét. Végül a helyi adókból származó bevételek a helyi költségvetésben felhalmozódnak az adóköteles objektum fizetőjének helyén (nyilvántartásba vétele). Három helyi adót - az egyének, a földterületek és a vállalkozási tevékenységre vonatkozó regisztrációs díjakat - az Orosz Föderáció jogalkotási aktusai hoznak létre, és azokat az Orosz Föderáció téma képviseleti szerve gyűjti össze. Az egyéb helyi adókat a helyi önkormányzati szervek döntései vezetik be.