Natalia Stepanova - összeesküvés szibériai gyógyító 1
NI Stepanova
A szibériai gyógyító lapja 26
Kedves barátaim, végre újra veled vagyok, és örülök annak a felismerésnek, hogy könyvem olvasása után egyre több tapasztalt lesz a boszorkányság, az új tudás megszerzése és a tudás nagy ereje, különösen, ha ez a mágia hatalma! Te és a gyermekeid örökké örülni fogsz, mert minden, amit tanítlak, lehetőséget ad arra, hogy mindig az egészséges és az ellenség számára sebezhetetlen maradjon.
Ebben a könyvben talál bölcs tanácsot, erőteljes varázslatok, mint mondják a régi időkben, az ínyencek (erős) összeesküvések, titkos suttogások és szavak mentő. Most megtudhatod, a „nyolcadik Álom a Virgin”, és így lett a tulajdonosa egy mindenható ima, amely a hagyomány szerint őseink, és áldott Jézus Krisztus. Ősidők óta ismert, hogy az, aki tudja, „nyolcadik Isten Fia”, békében, boldogan elkerülve mindenféle bajok és szerencsétlenségek, sikeresen megvédje ellenségei ellen és ellenségek. A „nyolcadik Álom a Virgin”, mondván: „Ő, aki a nyolcadik és olvasni” egy álom a Virgin „az utolsó óra az élet a földön, hogy látogassa meg a halál angyala, és elviselni a kezüket, és meg fogja kérdezni, és imádkozz Istenhez!”
Ebből a könyv akkor is megtudhatja, hogy miért és milyen célból öntjük lába alá opivki, hogy vegye el a páfrány a megbabonázó ereje, hogy előfordulhat, hogy a menyasszony, amikor fátylát fel az özvegy, és lehetséges, hogy maguk döntsék el, milyen a halál meghalni. Elmondom a módszerről, hogy melyikhez kapsz szerencét és szerencsét egy hónapig. Segítségével a könyv meg fogja tanulni, hogyan kell helyesen tegyék betegség egy fekete kecske, valamint hogyan lehet eltávolítani magát a bemutatott betegség. Hasznos az életben és abban a képességben, hogy ravasz embert tartson, hogy megtartsa az Ön számára adott szót.
Ezenkívül megismerkedhet a különböző ókori rituálékokkal, amelyeken keresztül fizikailag erős és gazdag emberré válhat.
Általánosságban elmondható, hogy az egész könyvet a tiéd, kedves olvasóim és hallgatói, levelek alkotják, figyelembe véve az Ön kívánságait és kéréseit.
Az a tudás, amelyet veled osztok, túlzás nélkül, egyedülállónak nevezhető, mert csak kevesen fedezték fel a mágia titkait. Saját fajta gondosan megőrzött és megnövekedett tudás, amelyek közül sok az ókori tanításokból származik.
A következő, huszonhetedik könyvből megtudhatod a halhatatlan kabbalisztikus kulcsokat, amelyek egy szinte kimeríthetetlen létfontosságú erőt és éles eszméletet kölcsönöznek az embernek, intuícióban és a tisztánlátás képességében.
Mindenképpen írj nekem arról, amit szeretnél tudni, kérdezd meg, hogy nem értesz valamit a könyvemben. Amennyire csak tudok, megpróbálok soha megtagadni, hogy segítsek neked és tanácsot adjak neked, támogatok, gyógyítottak és megvédtettek ellenségeitektől. Egész életemben éltem érted, kedvesem, soha nem bántad az erődet vagy időt. Tudomásom szerint tudomásom szerint kedves olvasóim és diákjaim, mennyire szeretlek, mennyire sajnálom, hogy reménykedni akarok a legjobban. Nagyon remélem, hogy könyveim nemcsak segítenek Önnek, hanem gyermekeinek és unokáinak is, ami azt jelenti, hogy a zhyhar család sok generációjának értékes és évszázados ismerete és tapasztalata nem fog elveszni. Néha a sors olyan meglepetéseket mutat be, hogy a csontok magjához képest ateisták hirtelen mélyen hisznek. Itt például, mi történt Anokhin Alekszej Sergejevics nevű honfitársaimmal. Szó szerint írom le, és most elmondom neked, drága olvasóim és diákjaim, története.
„Tizenkilenc éves voltam éves volt, amikor visszatért a Komszomol építési BAM vonatom késett két órát, és nem tudtam az utolsó busz, amely már csak ritkán ment a falu kiválasztása én szegény: .. Vagy maradok rámpa fel reggel, vagy én gyalog kellett majdnem két kilométer. én szívesen megy haza, mert nem voltam ott két évig. röviden, úgy döntöttem, hogy utazni gyalog. az első hét kilométerre I taposott finom, de amikor ez megtörténik még három, Rájöttem, hogy dörzsölöm a lábamat. Yesil leülni és pihenni. Razuvshis, leültem a fűbe egy fa alatt az út, én elhasználódtak, és elaludtam. Felébredtem, és láttam, hogy mellém ül egy öregasszony, és óvatosan azt nézi. Egy pillanatra úgy tűnt nekem, hogy mi Ő ismeri. A férfi válaszra bólintott, aztán egy szünet után megkérdezte:
- Laptevkából vagy, ugye?
Igazán válaszoltam, és folytatta:
- Valami, amire nem emlékszem. Kinek vagy?
Megint a kérdésére válaszoltam. Az öreg asszony a fecsegésével egyre jobban bosszantott: a WC-hez akartam menni, és vele kényelmetlenül felkelni és bemenni a bokrokba.
Az öregasszony úgy tűnt, hogy hallja a gondolataimat, és ráncos kézzel integetve azt mondta:
- Menj, kedvesem, ne légy félénk, mindennapi életünk.
Nem tetszett, amit mondott, de nagyon szerettem volna használni a WC-vel, és felkeltem, és elment a bokrok. Egy idő után jöttem vissza a holmimat, és láttam, hogy a távollétemben az idegen, miután elterjedt egy zsebkendőt a földre, szét rajta egy ünnepe: főtt tojás, piros nagy paradicsom, uborka és házi süteményeket. Minden olyan óvatlannak látszott, hogy önkéntelenül lenyeltem a nyálat.
- Ülj le enni - mondta az öregasszony, és boldogan leültem a füvön, és elkezdtem enni.
Most pedig udvariasan beszéltem az öregasszonnyal. Megkérdeztem, hol él, és kételkedve válaszolt:
"Én is ugyanabban a faluban éltem, mint te, de akkor nem volt akkora neve."
- Átköltöztél? Megkérdeztem.
- Igen, így történt, nem messze innen.
- Már régen Laptevka voltál? Ismét megkérdeztem.
- Igen, hogy mondjam, most számomra az az idő, hogy így, azt, hogy utána valahogy nem figyelnek. Nem látogattam meg vendégeimet, egyre több honfitársa jön hozzám, most várjuk a szomszédját, Maleev Pankratot, és pár nap múlva felesége jön hozzánk. Jó emberek, mindig örülök, és a bátyja is eljő hozzánk az év során. Te, tea, tudod, ő maga iszik, részeg, nos, semmi, hogyan fog mozogni, letelepedni fog.
De többé nem hallgattam a csilingelést, ahogy azt gondoltam, hogy a kocsi kerekei kopognak. Felugrottam a lábamra, remélve, hogy elkapom a kocsit, és eljutok a házába.
A ló patáiból felemelkedő porról az új barátomhoz fordultam, hogy elbúcsúzzak, és meglepődtem, hogy sem a nagymama, sem a zsákja nem volt. Nem voltak morzsák és tojáshéj tojások, ettem öt darabot!
Nem értettem semmit, kiáltottam:
- Hé, nagymama, hol vagy?
De senki sem válaszolt - egyedül álltam az úton, és figyelte a kocsit, hogy közeledjen hozzám, amelyen Andrey Zapashny falusi könyvelőnk hajtott. Örömmel csevegtünk, és a szalmára telepedtem. Útközben beszéltünk, majd megtanultam a hírt - Pankrat Maleev szomszédunk meghalt. Halkan halt meg, egy álomban, rokonai felébredtek, és már hideg volt. Amint hallottam ezt a hírt, az öregasszony szava azonnal megjelent a fejemben: azt mondják, most várok a szomszédodra, Maleev Pankratra, és néhány nap múlva a feleségére. Nem szerettem, hogy a szavai valóra váltak, és az öregasszony különös eltűnése kellemetlen gondolatokat eredményezett. Ráadásul sajnáltam a szomszéd nagyapámat, aki gyerekkoromban síp és csónak volt.
Végül hazaértem, édesanyám boldog volt és az asztal körül volt elfoglalva, és szomorú volt észrevenni, hogy mennyire elhaladt, és bűnösnek érezte magát (tudtam, hogy milyen nehéz kétéves szétválással). Másnap pedig az anyám híreiből megtudtam - Katerina Maleeva, Pankrat felesége elhunyt.
- A fiam - mondta az anyám -, és Katerina is megtisztította a szívét, nyilvánvalóan elkapta. Megígértem neked, hogy segítene nekik ásni egy sírt, ne haragudjatok be, de senki sem tud segíteni.