Tesztkörnyezet - stadopedia
Szinte bármely összetett rendszer tesztelésének nagy része rendszerint automatikusan történik. Ezenkívül a vizsgált rendszer rendszerint külön modulokba van osztva, amelyek mindegyikét először a többiektől elkülönítve tesztelik, majd egy komplexben.
Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy végezze el a vizsgálatot meg kell hozzon létre egy bizonyos környezetben, amely biztosítja start-up és a teljesítmény a vizsgált egység, neki bemenet, összegyűjti a tényleges kibocsátás eredő rendszer az adott bemeneti adatokat. Ezt követően a környezetnek összehasonlítania kell a valódi kimeneti adatokat a várttal, és ezen összehasonlítás alapján következtetni kell arra, hogy a modul viselkedése megfelel-e az adottnak (9.
Ábra. 9 A tesztelési környezet általánosított rendszere
A tesztkörnyezet felhasználható az egyedi rendszermodulok elidegenítéséért az egész rendszerből. A rendszermodulok elkülönítése a tesztek korai szakaszában lehetővé teszi, hogy pontosabban lokalizáljuk a kódjukban felmerülő problémákat. A modul munkájának a rendszerből való elkülönítéséhez a tesztkörnyezetnek szimulálnia kell az összes olyan modul viselkedését, amelynek funkciói vagy adatai a vizsgált modulhoz férnek hozzá.
Mivel maga a tesztkörnyezet egy program (és gyakran nem a programozási nyelvben van, amelyen a rendszert írta), önmagában kell tesztelni. A tesztkörnyezet vizsgálatának célja annak bizonyítása, hogy a tesztkörnyezet semmilyen módon nem torzítja a tesztmodul végrehajtását, és megfelelően szimulálja a rendszer viselkedését.