Serova Xenia Sergeyevna

Szerelem a táborban

"Hello, napló! Nem gondoltam, hogy előtte lehetett az árulás." De tévedtem, elárulták, legjobb barátom, az a fickó, akit tetszett. De ami a legfontosabb: anyám és én a szívünkben lévő legkedvesebb és legközelebbi személy elárulta őket - ez az apám! Nem tőlem vártam tőle, oké, ahogy anyám azt mondja: Isten az ő bírója. Mi élni fogunk. Kár, hogy Dimka megcsalt .. „Lehunyta naplót. Felsóhajtott. Nos, és esik majd. Anyu, sétálok. Ne veszítse el nekem. Rendben. Csak nem tartott sokáig, de már túl késő. Ha a hívást. Ha Julia marad éjszakán, hívjon. nem beszélünk szénatomos Julia. Miért? -Szóval. hosszú történet. Oké, azt szeretnénk, meg tudja mondani. Köszönöm, anya. és itt van a parkban. Kedvenc swing, amely szerette a swing ., mint egy gyerek a lány leült a swing, és elkezdett inogni swing nyikorgott mosolygott .. és ő már elfelejtette, hogyan súrlókórja elme egy gondolat .. erdtse tompa fájdalom -Yana, -. hallatszott mögött a hangját hangja John megrázta a haját, mintha, hogy kivédjék a megszállottság -Yana, -... ismét hallotta, és megállította a hinta erős fiatalos kar előtte állt Dima és ránézett Te ... ? .. -I Hey Hey, mit csinálsz te itt? a srác vállat vont.? -Funny te - nevetett - itt lakom én -It - valami furcsa Ön -i do csaló csaló - ..?!? Kék szemmel nézett rá. - Jól van. És mikor sikerült megtéveszteni? És ami a legfontosabb: miben? - Miért nem mondtad, hogy van barátnőd? És nem csak egy lány, de a legjobb barátom, Julia? - Mit gondol Julia Mikhanoshináról? Igen! - Először is, nem tudtam, hogy Julia volt a barátod. Másodszor, ő nem a lányom. Igen, ő ragaszkodott hozzám, de őszinte legyek, ő nem az én típusom. És harmadszor, szeretlek. És egyébként a negyedik osztályból! Emlékszel ezekre a breguettekre? Olyan kicsi voltál velük! De nem vettél észre. Minden Oleg után futott, akit nem is akartál. És a télen a pályaudvaron, amikor megütötte a térdét, már az ötödikben volt, segítek neked, hogy hazaérjek? Emlékszel? - Emlékszem a macskára. A sérült térde is. De te nem vagy. Milyen különös. -Mi különös? - Dima kissé elmosolyodott, és elkezdett lengetni a lendületet. - Milyen furcsa az élet - mondta csendesen a lány. - Átmentünk többször is, de soha nem volt ismerkedés, de aztán anyám küldi a „Barátság” tábor és mi végre megismerni! Mit gondolsz, mit jelent? - Azt hiszem - mosolygott a fickó. - Ez a Sors.