Ón olvadáspont
A ón az egyik első olyan fém, amelyet az emberiség az ókortól idáig ismer. A fém felfedezése óta az emberi társadalom fejlődése kapcsolódik.
Az ón, az ezüst, a réz, az arany, a higany, az ólom és a vas már az őskorban fordult elő. A régészeti ásatások és más történelmi leletek azt mutatják, hogy az emberek néhány ezer évvel ezelőtt megtanulják kapni az ónot. Ettől már korábban ékszereket és edényeket készített, de a fém meglehetősen drága volt. Megemlítésük még az Ótestamentum első példányaiban is megtalálható.
Napjainkban az ón tiszta formája ezüstszínű fehérfém. Leggyakrabban oxidos vegyület (ónkő) formájában keletkezik. Az ón olvadási hőmérséklete a fémek között a legalacsonyabbnak tekinthető, ennek köszönhetően az anyag könnyedén olvad az ónércből. A jól feldolgozott (kovácsolás, hengerlés, megmunkálás stb.) Ónozott műanyag, meglehetősen nagy fajsúly és sűrűségű. Alacsony hő- és elektromos vezetőképességű, gyengén kitéve a légköri hatásoknak.
Alacsony hőmérsékleten a fém nem csak színt vált, hanem a "ón pestis" jelenségének is. Ez az óntermékek megsemmisítése. Így, 1812-ben, az orosz fagyok hatására az ón gombok eltűntek a francia katonákból. Mivel az ón olvadáspontja elég alacsony, az olvasztáshoz használt kemencék általában egyszerűek.
Az ón elég ritka fém. Korábban a földkéreg felső rétegeibe épített ércből összeolvasztotta. A mai körülmények között gyakorlatilag nincsenek ilyen fosszíliák, ezért az ónbevonat technológia meglehetősen bonyolult és időigényes.
Minden tin placers és ércek áthaladnak a dúsítás folyamatán, majd a koncentrátumot elküldik a kemencékbe, majd csak az olvasztókamrába. Fűtött állapotban a fém elolvad. Az ón olvadáspontja 232 fokon belül van. Az olvasztás során folyók, salakok és különböző adalékok felhasználásával megkapja a megfelelő minőségű és minőségi anyagokat.
A ón széles körben alkalmazható, ezt az elemet széles körben alkalmazzák a különböző iparágakban. Fontosságában és hasznosságában stratégiai fémvé vált, mivel lehetővé teszi ötvözetek különböző anyagokkal történő előállítását, ráadásul rendkívül könnyű feldolgozni. Természetesen fontos szerepet játszik az ón alacsony olvadáspontja.
A ón nem toxikus, korrózióálló anyag. A múlt században feltalált ónlap (az ónréteggel ellátott lemezes bevonat) gyártási módja lehetővé tette, hogy biztonságos tartályt készítsenek az élelmiszertermékek megőrzésére. A konzervváz használata forradalmat váltott ki az élelmiszeriparban.
Az egyéb fémek nedvességének és az ólom és ón alacsony olvadáspontjának képessége lehetővé tette az alacsony olvadáspontú ötvözetek (forraszanyagok) gyártását. Az ilyen ötvözetek használatával különböző szerkezeti egységek és alkatrészek csatlakoztathatók, hogy tömített kötés legyen.
A nukleáris iparban az ón védett réteg szerepét képes használni. Emellett a modern üvegiparban üvegpolírozáshoz használják. Ebből a célból az üveg folyadékmennyiségét a kemencéből egy ón olvadékkal ellátott tartályba öntik. A lassú hűtés során az ón szilárdulásának hőmérséklete az olvadáspont alatti átmenet után kezdődik. A kapott keveréket szalag formájában először a kalcinálóhoz, majd a vágóhelyhez vezetjük.
Az ón és a réz - bronz ötvözet mindenkor nagy igényeket támaszt, az ókorban pedig a vas eljövetele előtt különböző termékek gyártása készült a fegyverekig. Amikor az emberek megtudták a bronz erõsségét és kopásállóságát, olyan csapágyakat használták fel, amelyek nehéz körülmények között nehéz teherrel dolgoznak.
Napjainkban nehéz megtalálni az emberi tevékenység gömbjét, bárhol az ón tiszta formában vagy ötvözetekben használatos.
