Miért vipert neveztünk vipernek?
A közönséges vipera (Viperidae berus) a leggyakoribb mérgező kígyó a középső sávban. Ez az egyetlen kígyó, amely északon észrevehetően alacsony hőmérsékleti érzékenység miatt következett be. Európában és Ázsiában, Észak-Koreában és Észak-Kínában él.
A közönséges vipera halálos mérgezés, és a méreg hasonló a csörgőkarcok méregéhez. Az utóbbiakhoz képest azonban sokkal kisebb mennyiségű méreg keletkezik, ezért kevésbé veszélyesnek tekinthető. A harapás ritkán halálhoz vezet. Mindazonáltal, a csípős személynek azonnal orvosi segítséget kell kérnie.
Azonban, mielőtt antiszérum szérum nem volt, és a harapások e kígyó ember halt meg nem olyan ritka. Nem meglepő, hogy ez az állat nem volt különösebben szeretve. Őseinket kígyóknak hívták "hüllők". A "hüllő" szó az egyházi szláv nyelvben "elhanyagolt állatot" jelentett. Ebből a szóból a "vipera" neve megtörtént.
Viper harapással gyorsan orvoshoz kell fordulni, és nyújtson elsősegélyt: a seb sebesülése negyedóránként, az áldozatnak sok vizet kell inni. Ha egy kígyó harapja a karot vagy a lábat, akkor biztosítani kell, hogy a végtag mozdulatlan. Minél gyorsabban jön az orvos, annál jobb! Injektálhatja az érintett hatékony antiszérum szérumot.
A vipera tudományos neve Viper (Vipera). A szó eredetének számos változata létezik. Az egyik azt állítja, hogy a név származik a vipariat-születésű heves kifejezéstől. Az a tény, hogy a vipert az úgynevezett tojásrakás jellemzi. Vagyis a kölykök teljesen kifejlődnek az anya testében, és pár nap múlva jelennek meg a fényben, miután a vipera tojást rak.
Néha kiszabadulnak az anya testében, majd a nőstény nem feküdt, de gyermekeket szül. Az ókori görög tudósok úgy vélték, hogy a kölykök kint járnak, az anya oldalán rágódnak, vagyis önállóan "hevesek". Maga a kígyó, az ókori tudósok szerint, megölték.