dalszöveg

Olbia. Az Angyal és a Demon.

Szelíd szárnyalás
A hátad mögött,
Csendesen és zajosan csöndes.
Nimbus fény,
földöntúli
Egyesíti a holdjárattal.

Te jöttél
A föld tüzet

A démon részében bújjon el.
És itt a kinézeted
Most tűz
Velem egyben
Álmodni, hogy összeolvad.

Te vagy a nap angyala,
De az éjszaka az én akaratom.
Az ön akarata, hogy most velem van.
Soha nem maradunk a múltban, -
Nincs idő
A földönkívüli szerelemért.

A tűz ég
Mindenütt bennünk.
Fényes árnyak, a közepén.
A Hold
A felhők mögött,
A szépséged szégyenletes.

Ó, te vagy a nap angyala,
De az éjszaka az én akaratom.
Az ön akarata, hogy most velem van.
Soha nem maradunk a múltban, -
Nincs idő
A földönkívüli szerelemért.

Távol mindentől,
Mi marad megbízhatóan.
Miután minden láncot elszakított,
Leültem hozzám.
Szenvedélyes ölelésben
Gondolat nélkül zavaró,
Angyal és Demon -
Tűz a sötétben.

Te vagy a nap angyala,
De az éjszaka az én akaratom.
Az ön akarata, hogy most velem van.
Soha nem maradunk a múltban, -
Nincs idő
A földönkívüli szerelemért.

Te vagy a nap angyala,
De az éjszaka az én akaratom.
Az ön akarata, hogy most velem van.
Soha nem maradunk a múltban, -
Nincs idő
A földönkívüli szerelemért.
A földönkívüli szerelemért.

Olbia. Requiem egy álomért.

láncolt
Amit annyira szerelmes vagyok.
Az utat már meghatározták, -
Egy lánc köteles!

Szerelem játék,
Remélem és álom
Megváltoztatod az ürességedet, -
Csak szüksége van rád.
Csak az egyik.

Álmodott az életről,
Melyik a tiéd lesz,
Amelyben szeretni fogtok volna.
De az élet más!
Nevetés és rángatózás
Ő ásott, mint egy tű.
Elcsábította és hazudott,
Megijedsz.

Boldogság, félelem és bánat
Mad vonat.
Ne szabaduljon fel, -
Nincs erõ, nyugalom.
Csillogó láng
A hatalmas üresség,
És mint sírkő
Te vagy az igényed álomért.

Te vagy a boldogság,
Fekete ereket hagytak a vénákon keresztül,
Szomorú zászlót hordsz az életeden,
Te hatalmadban vagy!
És ezer halál
Naponta meghalsz,
De a tűzből emelkedsz
És újra elpusztulsz!
Megint elpusztulsz.

Boldogság, félelem és bánat
Mad vonat.
Ne szabaduljon fel, -
Nincs erõ, nyugalom.
Csillogó láng
A hatalmas üresség,
És mint sírkő
Te vagy az igényed álomért.

Az üdvösség kezében,
Ez magával viszi,
A pokolból a mennybe felmagasztalja, -
A pokolba kétség nélkül!
A pokolba kétség nélkül,
A halál folytatása folytatódik.
És az esélyed, hogy megélje magát, megfosztja magát
Sajnálattal.

Boldogság, félelem és bánat
Mad vonat.
Ne szabaduljon fel, -
Nincs erõ, nyugalom.
Csillogó láng
A hatalmas üresség,
És mint sírkő
Te vagy az igényed álomért.

Eső, mindent tudtam, de a fal köztünk emelkedett
Az éjszaka folyamán hívtál engem,
De a büszkeség, vakító, elszállt
Az eső az összes árnyékot feltárta az eső minden esete

Az élet elhalványult az élet édes szívében
Én soha nem volt ideje mondanom: "Sajnálom."
De a halál a világ zűrzavarában csak szeszély
Az eső örökké állította az én pályámat

Reflexió a tükörben
Én védett - ne mossa le esővel.
A fájdalom sírja a halálod jött.
Nem tudom, hogyan tudok nélkülem élni.
A mellkasát felrobbantó sikoly felállt.
Fájdalmat fizetsz a szerelem álma miatt!
Halál véletlenül választotta meg,
Az egész világ elaludt az eső hangja alatt.

Harcolni. Mindent összekevertek a lelkemben, hogy harcoljanak.
Egy álomban hallom a hangodat: "Várj!"
És a szél azt súgja, hogy csak eső van, ami mindent hibáztat.
De a gyászos őrület harcának szívében.

Reflexió a tükörben
Én védett - ne mossa le esővel.
A fájdalom sírja a halálod jött.
Nem tudom, hogyan tudok nélkülem élni.
A mellkasát felrobbantó sikoly felállt.
Megfizetjük az életünket a szerelem álma számára!
A holnap halál választ majd engem,
A világ alszik az eső hangja alatt.

Amikor az eső eloltja a fényt
Elfelejtettem a pihenést.
És a hang a sötétben
Felhívja, mintha életben lenne.
Mintha nem szerettem volna,
A halál nem érdekli, -
Elviszi
És akkor sírnia kell, ne sírj.
És akkor sírnia kell, ne sírj.
És akkor sírnia kell, ne sírj.
És akkor sírnia kell, ne sírj.
És akkor sírnia kell, ne sírj.
És akkor sírnia kell, ne sírj.

Olbia. Az alvó sárkány.

Ön választotta őt,
Végtére is, ő
A legjobb volt.
Szelíd arckifejezése
Szívében egy tűz.
Egy gyönyörű virág,
A kényelem istennője,
De hidd el:
Alvó sárkány.

Viharos éjszaka
És a reggeli az ágyban,
És te vagy a lábánál.
Nevet
És ő a legjobb,
De hidd el, hogy alszik sárkány.

Megnyerted másoktól
És büszke vagy a győzelemre.
És mihelyt hátat fordítasz
A fenevad felébred.
Ezt a játékot komolyan veszik
És hiába gondolod, hogy elmehetsz:
Kérelmei
És a könnyei sora,
Láncokat fognak tartani.

Ne ébredjen fel
Ez a fenevad elpusztít.
Ne hívj, -
Meg fogsz halni a tűzből.
Ezen az estén a szerelem istennője,
De az alvó sárkány fel fog ébredni.
Fuss!
Fuss, a sárkány fel fog ébredni.

Unatkozott neki,
A cél oka,
A lovag pásztor lett!
Nem érdekli minden csillag a mennyből, -
Már van egy millió.
Ez az éjszaka lesz szelíd,
De a fenevad ugrást készít.
És amint bezárja a szemét
A sárkány fel fog ébredni benne.

Ezen az éjszakán
áttört
Halálos sikoly
Megnéztem
Az ablakodról.
dragon,
Leti.

A járvány. Álmom tündére.

És miért fordulsz, Föld?
Az élet értelmetlen, ha nem te.
Hadd túléljek - megőrülök.

De a te hibád.
Nem tudom, mi van velem,
Repülök a hátam mögött.
Nem vagyok angyal, nem tudtam váltani,
Nem tudom, hogyan mondjam el.

Te vagy az álmaim tündére.
Csend legyen! Nincs szükség szavakra.
Már térden állok előtted,
Végtére is, te vagy az istennőm.
Kérlek, ne menj.
És ne nézz el -
Világosítjátok a világot,
És nélküled a sivatag körül.

Ne legyen divatos, ahogy énekelek,
Szabad vagy, szeretlek.
Más vagy, nem vagyunk azonosak.
Elmegyünk, te vagy a tetején.
Az időm elrepült,
Csak éjjel és nappal távoztam.
Szeretnék Önnek egy mérkőzést szerezni.
Annyit mondok neked.
Te vagy az álmaim tündére.

Mondd el, hogyan felejtsd el.
Tudom, nem szabad együtt lenni.
Idegenek vagyunk - tűz vagy jég vagyunk,
És aligha fogom megérteni.
És találkozni fog egy párral saját,
Talán még a sors ellenére is
És nem foglak keresni -
Nem mondhatom, látszólag.
Te vagy az álmaim tündére.

Epidémia - a kopogás romanceja

Láttam egy álmot - valóságos volt,
Hallotta a madarak sírását - elszakította a lelket.
A megjelenése tiszta, de szomorú
Utána az ismeretlenbe, hívta.

Megértettem, hogy nem vagyok méltó,
Amikor összekötöttük a lelkünket,
Nem vagyok hős, nem dicsőséges harcos,
De mit tilthatok meg szeretni?

Olyan repülni fogok, mint egy madár,
Hogy megégesse a szívét a tűzben,
Nem hagyom, hogy egy könnycsepp -
Mert fizetnek nekem!

Hold nélküli, süket éjszaka a tekinteted
A sötétség viaszos, a minta elpusztítja a sötétséget,
A szerelemből elrejtettem a lelkemet,
De hogyan tudok megállni
Magukat.
Én megtámadom a mennyet.
A szakadás megszüntetésére
Ön. Mert könnyeket kérek.

Talán már elfelejtetted
A hangom, a szomorú szemeim színe,
A szerelem önmagában eltemetett,
Talán nem velünk volt?

És hívjátok szellemem engedelmesnek,
Ahogyan éjszaka szól a világítótorony-
Egy sziklán vagyok, viharban
És ezt a lépést el fogom veszni!

Olyan repülni fogok, mint egy madár,
Hogy megégesse a szívét a tűzben,
Nem hagyom, hogy egy könnycsepp -
Mert fizetnek nekem!

A csillagok felhívják az éjszakát
A neved.
A szív gyorsabban kopog -
Egy pillanatra érkezik.
Igen, nem élek
Ha a válasz "nem"
Csak mondd meg,
Mi nem felejti el azokat az éveket!

Epidémia - a szerelem árnyéka

Az éjszaka olyan sötét,
Ön nem látható,
De a sötétség szelleme erőtlen.
A sötétségből
A funkcióid
Bár nem volt világos.

Nem tudtam megtartani,
Nincs értelme üldözni utánad,
Sietni akarok neked - akarok ölelni,
De ölelek a szellemét.

Számítok a falamra
Az elveszett barátok árnyéka.
Emlékeztem a legutóbbi gondok fájdalmára,
Látta a sziluettet.

Ön szent voltál nekem,
Magam, mint egy árnyék, követett te,
Én magam, remélve, hazudok, -
El akarok felejteni, de nem tudom!

De a nap felkel,
És a fájdalom el fog menni,
A szomorúság feloldódik, mint a jég nyara.
Az árnyékok azonnal eltűnnek,
Kérem, maradjon még egy óráig.

Számítok a falamra
Az elveszett barátok árnyéka.
Emlékeztem a legutóbbi gondok fájdalmára,
Látta a sziluettet.

Ön nekem csillag volt,
Magam, mint egy árnyék, követett te,
Én magam, remélve, hazudok, -
El akarok felejteni, de nem tudom!

De a nap felkel,
És a fájdalom el fog menni,
A szomorúság feloldódik, mint a jég nyara.
Az árnyékok azonnal eltűnnek,
Kérem, maradjon még egy óráig.
Kérem, maradjon még egy óráig.
Kérem, maradjon még egy óráig.

Epidémia - az élni akarás

A sötétségből nem üvöltés vagy fütyülés,
A verejték és a vér -
És az élet, mint egy árnyék,
A haj ez már egy nap.

Láttam Dawn hercegnőt,
Király voltam - égettem és teremtettem.
Pestis! A háború!
Isten ujjai számára csak egy sztring vagyok.

Nyilvánvaló, hogy búcsúzom
Eljött az óra!
A halál fekete angyala
Sokáig vártam.
De a búcsú megáll az ajkán -
Az élet életre készteti az életet
Halál félelem!

Az irigység az emberek - nincs rosszabb baj,
Szívja a vért, megfoszt minket a víztől,
És én állok
Az elhagyatott földek romjai közt.

Hamarosan minden sebem meggyógyul,
Ismét a nyeregben újra énekelnek a himnuszok,
De nem! Nem ez!
Még egyszer, a Hammer háborúja legyőzik.

Nyilvánvaló, hogy búcsúzom
Eljött az óra!
A halál fekete angyala
Sokáig vártam.
De a búcsú megáll az ajkán -
Az élet életre készteti az életet
Halál félelem!

Epidémia - ismeretlen országban

Egy ismeretlen országban,
Ahol a fény nem engedte a sötétséget,
Ha a Nap nem lett a Hold,
Egy nap - néha éjszaka.

A hegy lábánál
És az arany erdőkben
A hősök emlékeznek ezekre az időkre
És a nevük arany.

De a sötétség ereje felhalmozik a gonoszt -
Az idejük még nem jött el.
És az egész világ hullámzik,
Véres lesz egy lakoma.

A gyűrűk fekete ereje
Ő rendelkezik az egyik szívvel,
A sötétség emelt egy trónt neki,
És ez feloldhatatlan.

És szörnyű harc lesz
Egy lázadó lélekkel,
Miután az összes szó "Mordor" az ajkakon
A szív tele van félelemmel.

Senki sem
A módszerek nem ismerem ott -
A kísérteties csúcsok között van
Orodruin ég.

A belsei tüzet lélegeznek,
Mint a legeltető sárkányok,
A csendes magasság égetése.
És ne mászjon fel a lejtőkön
Minden törvény ellenére,
Csak tartsa a levegőt.

Talán szükséged van erre,
Az egyiket a sors választja ki.
A mérlegek méretei rázzák.
Tudjuk.

Vigyél magaddal -
Hűséges szolgám voltam
Lelkemben szerencsétlenséget érzek,
És veled megyek.

Hadd ne ismerjem az utat -
Erről, felejtsd el.
Hallom - a szél énekel nekünk
És mögötte hív.

A járvány
Rider from Ice

Fagyasztva a szélben
A kék jégen,
Hamarosan meghalok -
Mindig el fogok menni.

Hittem neked,
És most,
Hiszem, hogy a sors -
A fény kijött,
A nap leereszkedett
Számomra örökre!

Magam is tönkretettem magam -
Nem visszaadni.
Nem tároltál
És átkozott az én utam!

És a szív, mint a jég -
Hideg,
A járatom megszakad,
mögött
Mindaz, amiben laktam
És akit szerettem!

Ki elvesztette a szerelmet -
Jéggé változik.
Ki találta meg -
Soha nem fog meghalni!
Amit szerettem, de nem értékeltem
Egy pillanatra elvesztettem
És örökké a Rider From Ice
Elfelejtettem az arcodat.

A bánat, hogy elfelejtsük
És sima a hibás,
Ugrás a sorsból
Felejtsd el az országot!

Befejezte az utat -
Fáradt vagyok,
Itt az ideje pihenni
A sziklák között,
Jéggel fedett,
Olyan, mint a szívem!

Számomra ez az édes-
Nincs fájdalom és könnyek.
Minden érzést megöltek
Mágikus fagy.

Én vagyok a Horseman of Ice
Előttem
A csillag villog,
De tavasszal
A jég mindig megolvad,
Csak én soha.

Kapcsolódó cikkek

előző ◈ a következő