Májtranszplantáció a rákkal
A májrák az egyetlen daganat, amelynek kezelésében a májátültetés fontos szerepet játszik. Ez a leginkább vonzó módszer, mert lehetővé teszi, hogy egyszerre távolítja el az kiderült, és a rejtett tumorcsomók és elváltozások praecancerosis, így gyakran megtalálható a megváltozott májzsugorodás. Ezenkívül a májtranszplantáció a rákban enyhíti a páciens májzsugorodását és megakadályozza a szövődményeket a posztoperatív és hosszú távú periódusban.
Napjainkig nem figyeltünk meg kontrollált randomizált vizsgálatokat a reszekció és a májátültetés hatékonyságát a rákban. Értékelje ezeket a két módszer visszamenőlegesen elég nehéz, mert a túlsúlya egy csoport transzplantációs stádiumú cirrhosis B és C (szerinti gyermek), vagy több kisebb tumorok. Mindazonáltal a meglévő adatok szerint a májtranszplantáció utáni túlélési ráta a rákban jobb, mint a részleges reszekció után. Hasonló eredményeket kaptak az A-es fokú cirrhosisban szenvedő betegek csoportjában. Az eredmények felmérésekor azonban figyelembe kell venni a máj transzplantációra vonatkozó korlátozások létezését a rákban.
A májtranszplantáció korlátai a rákkal szemben
Májtranszplantáció rák endémiás máj rákos sejt-országok elérhetetlen marad, a betegek vagy akár megfizethetetlen kezelés. Sőt, Európában és az Egyesült Államokban, ahol a májátültetés rák lehetséges, jelentős hiány hullamerevség szervdonorok, arra kényszerítve a betegek sorban 10-12 hónap. Nem ritka, hogy a betegek a betegség progressziója miatt elhagyják ebből a vonalból. Az elvárható "knock-out" a várólistáról az első 6 hónapban 7-15%, az év során - 25%. Ezért a máj-reszekció végeredménye nagyon jó az átültetés eredményével összehasonlítva. Ezen hátrányok kiküszöbölésére kell növelni donor alapok miatt marginális adomány, amely prioritást alapján a májműködés-sejtes rák jelöltkiválasztási transzplantációra, a tumor növekedését korlátozás a várakozási idő alatt nem kémiai transzkatéteres embolizáció, perkután terápiák vagy részleges májrezekció. Az ilyen intézkedések hatékonyságát még nem értékelték. A potenciális donorok rokonok között mindössze 25% -a beteg vár a májátültetés sokáig rákkal, és 0,5% -ában fennáll a veszélye a donor halálát.
A harmadik korlátozás az, hogy nem minden májsejtes karcinóma tartozik a lehetséges transzplantációs jelölt kritériumai közé. A donorhiány miatt a legtöbb klinikán a 60 év feletti korosztály ellenjavallt a transzplantációnak, bár az idősebb korcsoportok eredményei kissé eltérnek a fiatalabb betegekétől. Ez komoly korlátozás, hiszen a nyugati országokban a májsejtes karcinómához társuló májsejt-transzplantációban szenvedő betegek több mint fele akkora, mint 60 év. A hepatitis B vírus DNS aktív replikációjával rendelkező betegek, valamint az alkohollal való visszaélések esetén a transzplantáció is ellenjavallt, mert a cirrózis és az új szerv nagy valószínűséggel fordul elő. A vírusos hepatitis C jelenléte nem ellentétes a máj transzplantációjával a rákban, bár a fertőzés megismétlődéséből eredő transzplantációs elégtelenség kialakulása egyre sürgetőbb problémává válik.