Andre Norton "a nyolcszögletű ház varázsa"
Természetesen ez a regény sokkal erősebb, mint a "The Magic of Steel", ami elég naiv és gyerekes. Nem emlékszem, ki mondott egy jó kifejezést - különösen a kiemelkedő gyermekkönyveket -, amelyekben van valami olvasni és felnőtt. Tehát itt van.
Egyrészt persze ez egy banális gyermekkori történet egy nem szakosodott lányról, akit az osztálytársai sértik, és aki nem akarja, hogy tagja legyen ennek az unalmas kollektívának, a bizottságaival és a "kötelezettségeivel". Természetesen segítenek abban, hogy megtalálja magát és mindent. Az öreg boszorkány az élet tanítója, aki utódot keres, aki meghódítja a mágiát. Mindez triviális, egyszerű és eléggé szeszélyes.
De a tinédzser réteg alatt a komor serdülők számára egy tökéletesen tiszta, szomorú és igaz gondolkodás. Az élet az élet, a dolgok ideje és az emberek megy. Szeretne múzeum kiállítás, múlt nyomtatása? Vagy jobb, ha időben elindulsz, amikor rájössz, hogy eljött az időd. Semmi sem tart örökké, és az életnek győznie kell. Még akkor is, ha át kell menned.
Egy jó történet, amely nosztalgikus szentimentális ízeket vonz.
Csak ezek a hívások a kötelező szocializációra teljesen érthetetlennek számítanak (részt kell venni az osztály életében! Ehhez Cathy-nak barátok kell lenned!) És a történelmi kirándulások teljesen helytelenek és elutasítással járnak.
És az a lényeg, hogy elvileg nem gyerekes. Ne figyeljen a főszereplő korára.
Egyszer volt egy lány, aki az iskolai barátaitól "részeg" volt. És találkozott egy bölcs tutorshu-val (egy kicsit, valószínűleg egy boszorkány), amely lecsillapította néhány kirándulást a múltba. És a lányunk felemelkedett, és valóban megtalálta magát. Általában van egy olyan ember, aki oktatni és irányítani a megfelelő úton - és nincs semmi szerencsétlenség ("meg fogom mutatni az utat"), ahogyan egy tanár egyszer kizökkentette, gondolkodás nélkül, a vádakra: kacsint :) :)
Hogy minden rendben van. A 10 éves gyermekek számára talán ez a történet meg fog tenni. Régebbieknek: - sírás: