Tanfolyammunkák - a szervezet befektetési tevékenységének finanszírozási forrása - banki tevékenység

A befektetési tevékenység finanszírozási forrásai

A piacgazdaság feltételei között minden vállalkozásnak a tulajdonosi érdekek szisztematikus és hosszú távú emelésére kell törekednie, különben a szervezet elveszíti versenyképességét, vonzerejét és végül csődbe jut, ezért a gazdálkodónak folyamatos fejlesztésre van szüksége.
A piaci értéket növelő (értékteremtő részvénytulajdonosoknak) nagyobb lehetőségek vannak arra, hogy új tőkét vonzzanak új termékek létrehozása, a meglévők minőségének javítása, az új piacok bejutása és a régiek pozícióinak megerősítése vagy új munkahelyek teremtése révén. Jelenleg a tulajdonosok, különösen a nagyvállalatok, egyre inkább nem érdekelnek osztalékot, hanem a tulajdonukhoz tartozó tulajdonrész értékében.
A saját (részvénytársaság) tőke értékének növekedésének fő összetevője a jövedelmezőség folyamatos növekedési rátája és a vállalkozás rendelkezésére álló pénzáramlás nagysága. Ezért mindenkinek - mind a részvényesek, mind a piac egésze - a pénzforgalom fő összetevőjeként a nyereség mozgását követi, és különösen a saját tőke hozamához hasonló mutatót. Itt hangsúlyozni kell, hogy a piac és a részvényesek jobban érdekli a mutató nem abszolút egyszintű értékeit, valamint a trendeket, a fenntartható, hosszú távú növekedés lehetőségét.
A vállalkozás értékének hosszú távú növekedését olyan beruházási projektek biztosítják, amelyek célja a meglévő anyagi és technikai bázis frissítése, a termelési tevékenységek volumenének növelése, új tevékenységek fejlesztése stb. Más szóval, a piacgazdaság vállalja a befektetési tevékenység végrehajtását. A vállalkozások hatékony befektetési tevékenysége komplex problémamegoldást feltételez - növeli a jelenlegi gazdasági aktivitás hatékonyságát és növeli a beruházások és a pénzügyi tevékenységek hatékonyságát.
A vállalkozások gyakorlatilag minden típusú gazdasági tevékenysége kapcsolódik ahhoz, hogy reális eszközökbe kell befektetni. A legtöbb vállalkozásnál ez a beruházás a modern körülmények között az egyetlen befektetési tevékenység iránya. Ez meghatározza a valós befektetések és a finanszírozás forrásainak nagy szerepét a vállalkozás befektetési tevékenységének rendszerében.
A vállalati menedzsment milyen mértékben tudja helyesen és pontosan meghatározni befektetési tevékenységük forrásait, a vállalkozás egészének hatékonysága függ. Végül is nemcsak a "pénzkeresés" kérdésének eldöntése, hanem a befektetések forrásainak felépítése is. A források formái elkerülhetetlenül befolyásolják a vállalkozás likviditásához és nyereségességéhez kapcsolódó gazdálkodás jellegét. A saját és kölcsönvett források aránya sok szempontból meghatározza a gazdasági kapcsolatokkal való kapcsolatokat, amelyekben a vállalkozás tevékenysége során lép be.
A munka megvizsgálja a befektetési tevékenység finanszírozásának legfontosabb forrásait egyetlen konstrukcióban: a befektetés alapjaitól, a befektetési tevékenységtől kezdve az üzleti életben a befektetési források gyakorlati értékéig, az életciklusának minden szakaszában egy elméleti láncot állított össze.
E cél elérése érdekében a munkában a következő feladatokat kell beállítani:
- meghatározza a finanszírozási tevékenység lényegét;
- elemezni a befektetési tevékenységek finanszírozási forrásait;
- fontolja meg a finanszírozási források felhasználásának sajátosságait.
A munka alapja a hazai és külföldi szakemberek munkái, valamint a nyomtatott folyóiratok anyagai.

1 A befektetési tevékenységek finanszírozásának lényege


2 A befektetési tevékenységek finanszírozási módjainak típusai

A vállalkozás minden irányát és formáját az általa létrehozott befektetési erőforrások rovására végzik. Ezeknek az erőforrásoknak a jellegéből adódóan a beruházás, hanem a vállalkozás teljes gazdasági tevékenysége hatékonysága is nagymértékben függ.
A gazdálkodó befektetési erőforrásai a tőkebefektetés minden olyan formája, amelyet a valós és pénzügyi befektetési tárgyakba történő befektetés vonz.
Összehasonlításképpen, fontoljuk meg néhány iparilag fejlett országban a legfontosabb finanszírozási források kialakításának gyakorlatát.
Az iparosodott országokban a fejlett piacgazdasággal rendelkező befektetések finanszírozásának fő forrása a megtakarított eredmény és az értékcsökkenési leírás formájában lévő vállalati alap. Ezeket kiegészítik a saját értékpapír (részvények és kötvények) értékesítéséből származó bevételek bizonyos része, valamint a hiteltörvénypiacról kapott hitelek.
Az önfinanszírozás hatékonysága és szintje a saját forrásainak arányától függ a vállalatok pénzügyi forrásainak teljes volumenében. Az iparosodott országok (USA, Kanada, EGK, Japán) gyakorlatában magasnak tekinthető, ha a szavatoló tőke aránya meghaladja a finanszírozás teljes összegének (belső és külső) 60% -át [11, 162].
Az amerikai vállalatok a 90-es években. A múlt században a vállalatok hosszú távú finanszírozásában a következő tendenciák figyelhetők meg:
- a finanszírozás forrása a szavatoló tőke. A felmerült pénzeszközök 70-90% -át tették ki;
- a bevételek főleg a tőkebefektetésekre irányultak. A beruházások 70-80% -át tették ki. Így a tőkebefektetések és a tőkeáramlás megközelítőleg egyenlő;
- Néhány év alatt pénzügyi hiány volt a szükséges beruházások mennyiségének és a szavatolótőke mennyiségének eltérése miatt. Ezt a hiányt értékpapírok (részvények és kötvények) bocsátották ki.
A depresszió időszakában az amerikai GNP-ben a tőkebefektetés aránya csökken, a gazdasági növekedés időszakában növekszik. A termelő beruházások és a vállalati nyereség közötti kapcsolat szintén ciklikus. A befektetett nyereség részesedése az üzleti tevékenység csökkenésének időszakában nő, és a növekedés és a jólét időszakában csökken, mivel a részvényesek osztalékfizetésének aránya jelentősen megnövekedett. Emlékeztetni kell arra, hogy a gazdaság valós szektorában végrehajtott beruházások hatással vannak a GNP jövőbeli értékére. Más szavakkal, a reál tőkebefektetések növekedése a munkatermelékenység növeléséhez és a termelési kapacitások teljesebb kihasználásához vezet, hozzájárul a tudományos és technológiai fejlődés növekedéséhez a vállalkozások termelési tevékenységében. Hasonlóképpen, a valódi befektetések csökkenése (a gazdaságba való befektetésről szóló döntés) messzemenő következményekkel jár. Így a rendelkezésre álló befektetési források és azok ésszerű felhasználása hosszú távú tényező a nemzetgazdaság fejlődésében [11, 163. o.].
Így az alábbi finanszírozási forrásokat használják fel az ígéretes projektek nemzetközi pénzügyi támogatására:
- magánvállalkozások (vállalatok) és egyéni befektetők pénzeszközei;
- a világ tőzsdei lehetőségei;
- nemzetközi pénzügyi és hitelintézetek (IMF, Világbank, EBRD stb.) kölcsönök;
- a nemzetközi exportügynökségektől kapott kölcsönök;
- a nemzeti kereskedelmi bankoktól kapott kölcsönök stb.
Természetesen a fenti források egyetlenike sem lehetséges, és garantálva van az orosz gazdaság nagy és közepes méretű befektetései számára. Számos nagy projekt esetében célszerű kombinált (vegyes) finanszírozási forrásokat vonzani. Ez annak köszönhető, hogy az Orosz Föderáció még nem alakított ki teljes körű vállalati értékpapírpiacot. A befektetési folyamat a tőke egyszerű reprodukciójára korlátozódik. Magában foglalja a bruttó hazai termék (GDP) nagy részét a jelenlegi fogyasztástól a felhalmozódásig. A termelési kapacitások és létesítmények üzembe helyezéséig a befektetési források kizárásra kerülnek a kiterjesztett reprodukcióból a teljes időszakra. A jövőben a befekte- tett befektetési alapokat a befek- tetett befektetési projekt objektumainak üzemeltetési folyamata során visszaküldik a befektetõnek. A beruházási ciklus hosszú időtartama és a beruházási projekt létrehozott tárgyainak (eredmények) magas költsége olyan speciális források (anyagok, berendezések stb.) Felosztását igényli, amelyeknek a gazdasági forgalma pénzt közvetít [3, 78. o.].
Az Orosz Föderáció befektetési tevékenységének finanszírozási forrásai között általában:
- saját pénzügyi források és a gazdaságon belüli befektetői tartalékok (nettó nyereség, értékcsökkenés, a biztosítók által természeti katasztrófákból eredő károk megtérítése formájában fizetett pénzeszközök);
- kölcsönzött pénzeszközök (bankhitelek, kötvények, stb.);
- vonzott pénzeszközök (a charter (részvény) tőke részvények kibocsátásából, részesedéséből és más jogi személyek és magánszemélyek hozzájárulásából származó források);
- a vállalkozások és a pénzügyi-ipari csoportok önkéntes szakszervezetei (egyesületei) által központosított alapok, valamint a fejlesztők (vállalkozók) által a létesítmények építésében való részvétel (tervezési és felmérési munka) szerint mobilizáltak;
- az Orosz Föderáció alkotóelemei számára biztosított pénzeszközöket támogató és megtérítendő alapok, valamint költségvetési pénzeszközök;
- külföldi befektetők által nyújtott kölcsönök, kölcsönök formájában, hozzájárulások az orosz vállalkozások charter (részvény) tőkéjéhez.
Most részletesen tanulmányozza a befektetési tevékenységek finanszírozásának minden típusát.
A saját források és a gazdaságon belüli befektetői tartalékok (önfinanszírozás) a beruházások finanszírozásának módjaként általában kis beruházási projektek végrehajtásánál használatosak. Ez a módszer kizárólag a saját (belső) forrásokból (nettó nyereség, értékcsökkenési leírás, a gazdaság tartalékai) történő finanszírozáson alapul. Az 1. ábra saját finanszírozási forrásait mutatja be.

Ábra. 1 Saját finanszírozási források [7, 142]

Megjegyzendő, hogy az értékcsökkenési leírás jelentős hatással van az önfinanszírozásra. Értékük a vállalkozásnál a következő tényezők függvénye:
- fix termelési eszközök kezdeti vagy pótköltsége;
- A rögzített termelési eszközök (OPF) fajstruktúrája. Minél nagyobb az OPF aktív részének aránya, annál nagyobb az értékcsökkenés;
- az OPF korstruktúrája. Minél fiatalabb a szerkezet, annál nagyobb az értékcsökkenés;
- a gazdálkodó amortizációs politikája, stb.
A lényege az értékcsökkenési politika a vállalat elsődlegesen meghatározza, hogy milyen célokat a cég használja a értékcsökkenés, amely felhasználja leírási módszerek, hogy a felhasználás az ösztönzők terén tárgyi eszközök értékcsökkenése (gyorsított értékcsökkenés).
Meg kell jegyezni, hogy minden finanszírozási forrásból a saját források a legmegbízhatóbbak. Hátrányuk abban rejlik, hogy csak kis beruházások megvalósítására használható, azaz a saját források befektetési forrása korlátozott. Ezért a nagyberuházási projekteket általában nemcsak saját forrásokból, hanem kölcsönvettekből is finanszírozzák.
A befektetési tevékenység következő finanszírozási forrása a kölcsönzött alap (hitelfinanszírozás)
A hitelfinanszírozás forrása lehet:
- hitel;
- kötvénykölcsönök;
- a lakosság kölcsönvett forrásainak vonzereje (fogyasztói együttműködési szervezetek esetében).
A kölcsön hitel vagy monetáris vagy áru formában a visszafizetési feltételek mellett és általában fizetett kamatokkal. A beruházások finanszírozására felhasznált hitelek különböző jellemzőkkel vannak csoportosítva, amelyek besorolása az 1. táblázatban található.
A reálbefektetések bankhitelezését különböző formákban végzik, többek között:
- egy kölcsön futamideje, amely egy adott időszakra szóló kölcsön nyújtását és későbbi visszafizetését írja elő;
- az ügyeleti hitel hasonló a szerződés alapú kölcsönhöz, de a készlet vagy az értékpapírok biztosítékaként kerül kibocsátásra;
- a számlavezetési hitel a banknak a vállalkozás számlájának megvásárlásával (könyvelése) keresztül az esedékesség napjáig tart;
- Az átvételi elszámolást általában külkereskedelemként használják fel, és azt a bank az általa exportált ráfordítások elfogadásával biztosítja.
1. táblázat
A hitelek besorolása
Osztályozási jellemző Főbb hitel típusok
A hitelező típusa szerint

× Külföldi hitel
× Államkölcsön
× Bankhitel
A támogatás nyújtásának módja
× Kereskedelmi hitel (az eladó által áru formájában)
Áruhitel
A szolgáltatás nyújtása céljából

× Pénzügyi hitel
× Befektetési hitel
× Jelzáloghitel (ingatlan által biztosított)
× Adójóváírás (halasztott fizetés, díjak)
Érettség szerint
× Hosszú lejáratú hitel (több mint 3 év)
× Rövid lejáratú hitel (általában 12 hónapig)


3 A befektetési tevékenységek finanszírozási forrásainak felhasználási jellemzői

Több banki tevékenység