Perviye uroki zhizni

Az élet első órái

Szeretnék fellebbezni minden olyan emberre, akinek gyermeke van, ha ezt elmondhatom, oktató gondolat.

A szüleim családja a Ryazan régió Korablinsky kerületében élt, Velikaya Luka faluban, amely a Koludzevo folyón haladt.





A házak közel álltak egymáshoz, ahogyan azt mondják, a fátyol a fátyolhoz. Abban az időben a családunkat kicsinek tartották - csak 6 embert. A család barátságos, hegesztett és vidám volt. Apám egy felülmúlhatatlan narrátor volt, egy kis viccből, amit egy ilyen történetet ábrázolhat az arcán, amit minden hallgató a kólika pontján énekelt. Anyám szépen énekelt, és néha nagymamával énekeltek együtt.

Emlékszem, mikor ülök a kertben a hintákon, amikor nagyapám visszatér a terepen, és a lovat a lovasszól vezeti. Kiabáltam neki: "Nagyapa, lovagolni akarok!" Nagyapám tartja a karjait és a karját. Görcsösen ragaszkodom a ló sörényéhez, a nagyapám a lovat a lovasszól veszi, és elhagyjuk kertünket. A ló marmagassága felől nézek a társaimra, büszke vagyok rá, és megijesztettek, ugrottak egy lábra és kiabáltak: "Menj, próbálj meg ugrani egyik lábára!"

Eljutottunk a folyóhoz, a nagyapám levett engem a lóról, ami horkant és vizet csöpög. Útközben ugyanúgy megyünk. Aztán a nagyapám leül a küszöbön, eltávolítja a bast cipőket, és mögötte kopognak. Hirtelen nagyapám megkérdezi: "Zhenya, nem tudod, hogyan ugorj le egy lábon?" Nagyapám pillantása - nem tudok hazudni, és bevallom, elismerem ennek az egyszerű művészetnek a képtelenségét. A fáradtság ellenére a nagyapám két törölközőt kérdez a nagymamámtól - egyik lábamhoz kötözött egyik lábam, a második pedig behúz és tartja a végét: - Ugorj, töltsd le, - tartom! - és én, a félelem legyőzésével, ugrálok az első padon. Az egész család vidáman nevet, és hangosabb, mint én! A félelem legyőzik, és az utcára futok és ugorjak - ugrok, aztán egyet. majd a másik oldalon.

Idő telik el, és egyre többen beszélnek a kollektív gazdaságokról. És egy nap nagyapja meghívásra kerül az értekezletre, ahol beszélni fognak a kollektív gazdaságról való írásról. A Gudkov testvérek először regisztráltak, mind a hat szegény, a következő - a Romanovok, ismét a szegények. A jómódú, a megfelelő gazdasággal a nagyapjukat kínálják. Azt mondja: "Várok, látni fogom, hogy a dolgok a Gudkov testvérekkel és a többiek velük együtt mennek."

Gathering véget ért, és bár a nagyapám ment át a falun, és mi már a házban voltak idegenek, aki azt írta, valamit, és tulajdonít nagyapja agitáció ellen kollektív gazdaságok (ami azt jelenti - a nép ellensége), letartóztatták és száműzték az észak. A gazdaságot azonnal kulakként ismerik el, és határozott feladatot hajtanak végre.

Nem tudom, hogy apám sikerült eljutnia a recepción, hogy Kalinin M.I. de Moszkvából hozta gazdaságunkat egy szilárd feladattól és nagyapja felszabadításáról a településről. De sajnos, a nagyapa már halott! Azóta a szomorúság és a könnyek hosszú időn át telepedtek meg a házunkban. Nem hallottam vicceket és dalokat a házunkban, még akkor is, amikor gyakran a nagymamám szavazott. De ahogy mondják, az idő a legjobb orvos, a fokozatosan elszomorodott szomorúság, a viccek, a nevetés és az anyám dalai újra hallottak.

Apa és anya a kollektív gazdaságon dolgozott, a pápát a kollektív gazdaság kárára küldte a mezőgazdasági akadémiára a kollektív gazdaság után. Timiryazev, ahol egy évig tanult, majd diplomázott. A kollektív gazdaság úgy döntött, hogy lovakat állít elő, ebből a célból telivérű méneket szerzett, és minden jól ment. Az első években a kollektív gazdaságot nagyon kifizették, még az egész munkanapon is elvégzett munkát, egy különleges brigádot szállítottak az udvarokon.

Istennő kímélett engem, mert csak hat éves voltam: elértünk Zheltukhino faluba, belépett a házba, ivaltunk kvassot és továbbmentünk. Aztán a Petrovsky-erdő elhagyása után kezdtek csodák. Egy óriási tavacska nyúlt a tekintet előtt, és a víz a gáztól gurított, bár fehér volt a hó körül. A keresztanya elmagyarázta nekem, hogy a mozdonyok felszedik a vizet a tóból. A kérdésemre, hogy hogyan jöttek ide, a keresztanya azt mondta, hogy a vizet átszivattyúzza a csöveken. Nem volt világos számomra, mert tudtam, hogy csak a csövek, amelyek kiugrottak a kunyhók tetején. A keresztanya azt mondta: "Ha tudni akarod, menjünk az állomásra." A víztoronyhoz jöttünk, és ott volt valami nagybácsi, ahogy elmondta nekem, de megértettem gyermekem fejében.

Megdöbbentett a csillogó síneken, a kis kezemmel simogatták őket, lábaikkal lógtak, örömmel csodálkozva és örömmel nézett mindent. Vzahleb kérdéseket tett fel, és mindenre csodálkozott. Aztán a gőzmozdony elhaladt, miután kimerített minket egy füsttel és egy gőzzel, és mindenek felett egy sípot - mondta a keresztanya - a mozdony fütyülete. Aztán egy utasvonat ment. Láttam zöld kocsikat, a fehér függönyök ablakai mögé ültek az utasok és ivott a teából a poharakat. Lerohantam és fából készült pajzsokat, álló vasalatokkal a vasút mentén. Anyaé elmondta nekem, hogy ezek hópajzsok.

Csodálatos dolgok történtek még tovább. Amikor beléptem a fülkébe, aztán láttam egy fekete fali lemez, amelyek közül az emberi szót, majd kezdett hallani a zenét. Az unokatestvérem Tonya elmagyarázta, hogy ez a rádió, majd valószínűleg tovább elborít engem, hajtjuk a másik szobába, ahol láttam a tükör doboz és soha nem látott vidéken kanapé, amelyen ő hívott, hogy üljön le. Megdöbbentette mindezt, azt elvetették még örömmel és zavarba, amikor Tonja megnyitott néhány fekete táskát, és kanyargó fényes gomb, kénytelen énekelni a nőt, mondván, hogy énekel Kovaljov.

Számomra egy hatéves gyermek, aki ma olyan sok új dolgot látott, nagyon nehéz terhet jelentett, én pedig az orosz kályhába másztam, aludtam álomban; de nyilvánvaló, hogy a sors még tetszett nekem!

Amikor felébredtem, a lámpa égett, és Ignat bácsi (a keresztanya férje) és öccse, Vasya, aki abban az időben már a fővárosban éltek, az asztalnál ültek. Valószínűleg sokáig ültek, mert az asztalon üres negyed volt, és a tányérokon - eléggé pusztított háziétel.

Bob meghívott, hogy látogassam meg Ignat én keresztanya, és azt mondta: „Area már elég mindenkinek most már háromnegyed egy új, nem fehérek!”. Ignat meglepődött, és megkérdezte: "honnan származott ilyen kegyelem?" Vaska valahogy coltish nyerítették nevetéssel nézett a szemébe bátyja, azt mondta: „Ez azért szükséges, hogy utolérjék a pillanatban már meg honlapunkon élt Engineer Lebegyev a család, így írtam neki egy feljelentés, mint a nép ellensége! Letartóztatták, feleségét és gyermekeit valahol eljuttatták. "Hát, elvettem a negyedét, és megkaptam a mennyet!" Ignat valószínűleg túl megdöbbentette ez, morgott, és azt mondta: „Ha valaki más fog beszélni, akkor ne beszélj a negyedévben, és a lakás, és Nebel és a bútorok!” Nyilvánvalóan nyugtalan volt és azt mondta: "Késő, ideje aludni!"

Vaska története szörnyű benyomást tett rám. Reggelig nem tudtam elaludni. Már álmodtam arról, hogy valaki kedvelte a kunyhót, apu írta az apát, és rúgtak ki - anyu, nagymamám és nővérem! Féltem, ijesztő. Először halkan kiáltottam, aztán csendesen, mint egy kölyök, elkezdett nyögni. A keresztapa meghallotta a sírást, és elmondtam neki a félelmemről, azt mondta, hogy meg akarom menteni az apámat és az egész családunkat, hazamenni akarok!

Anyu mámora megnyugtathatott volna nekem, és megígérte, hogy hajnalig kezdődik, hazahoz.

Annak ellenére, hogy a fáradtság tegnap reggel futottam előtt a kereszten, amikor hátulról egy domb meg falunkat, keresztanya intett nekem, és rohantam hanyatt-homlok futni falujába - leginkább leginkább a házban, mégis - az én házam !

Amikor beléptem a kunyhóba, láttam a nagymamámat, az anyámat, a fiatalabb nővéreket, könnyeket törtek át a folyón! Nagymama nagyon meglepődött, mert nem voltam síró gyerek. Zokogásommal nagyanyám meghallotta az apám kérdését. Azt mondta, ő volt a rig, és én, anélkül, hogy megválaszoltam a kérdést, miért tűnt ilyen hamar a vendégek - a pápának futott.

Megértettem gyermekemmel, hogy apám erős, hogy megvéd minket mindannyiunk előtt! Sobbing, azt mondtam az apámnak, hogy Vaska Klubkov kapta a lakását és a bútorát, hogy a Lebedevs családja boldogtalan volt.

Apa elvitt a karjaiban vitte be a házba, ahol simogatta és megvigasztalt, levette a csizmáját I. szakasza kabátot és üzembe rám az első padra, hosszú ideje azt mondta, hogy soha ne nem hazudik, senki mást rágalom , torzítja valaki szavát, megváltoztatja jelentését. Hallgattam az apja, és megesküdött neki, hogy soha, soha nem hazudott, hogy nem számít, milyen keményen nem - nem árulja semmilyen szeretteiket vagy távoli!

1936-ban volt a szárazság, amely hozta a sok baj, nem volt mit enni, nem volt étel, amit meg kell etetni a terhes lovak, és így a csikók születnek gyenge és hamarosan meghalt. De már 1937-ben volt! Év feljelentések, a halálozás éve, talán a legjobb, a legtöbb őszinte, tisztességes emberek, és az év a legalacsonyabb szemetet, árulók és habzik, készen áll a kedvéért a saját önző érdekeit, hogy megöli az anyját.

És így a falunkban volt egy ilyen szemétláda, aki féltékenyen irigyelte apámat hírszerzésére, becsületességére, boldog családjára. Írott apám feljelentését, hogy az ellenség a nép, és állítólag szándékosan megsemmisíti a törzsi csikókat.

A feljelentés ellenõrzése azonban nemcsak hülyeség volt, hanem tisztességes is: rájött, hogy nem az apám hibája volt, hogy a csikó a takarmányból halt meg. Ez az ember nem csak letartóztatta apját, hanem nyilvánvalóan azt javasolta, hogy a kollektív gazdaság elnöke elengedje apját a kollektív gazdaságból!

Ó, ahogy apám szerette a szülőföldjét, ahogy szerette a földet, de nem akarta, hogy a lányai árvák maradjanak, és elhagyják a falut a termelésre. Először hostelben élt, majd egy nagy szobát kapott, bár egy közös lakásban, meleg vízzel és hatalmas fürdőszobával. És ismét a családunk boldoggá vált!

Ó, mennyire boldogok vagyunk! Apa megtanított minket táncolni, énekelni, mondani! A családban a legfontosabb, amikor a béke és a harmónia uralkodik, amikor a gyermekeket a fej fölött simogatják, de amikor súlyosan kérték a hibákat!

És még egyszer egy kis epizód életünkből. Paradicsom nőtt fel a falunkban, de egy nap, miközben átmentünk a szomszédunk konyhakertjében, a húgom, és láttam a különféle paradicsomokat, amelyeket nem. Valami, ami megdöbbentett minket, 8 db paradicsomot töröltünk, szalmában és. feledésbe merült. Én vagyok a kezdeményezője ennek a szégyenletes tettnek. Egy idő után anyám felfedezte a paradicsomot. Mivel ezek valójában eltér a miénktől, rájött, hogy mi történik, és a reggelinél apám megkérdezte, akik hoztak nekünk Elena paradicsom (a név a szomszéd). Nem öltöttek minket, nem szidtak meg minket, csak azt mondták: "Hogyan sikerült elvenniük? Milyen szégyelltem, hogy menjünk a szomszédhoz! De talán, a szülők előre beszélj vele, és amikor a húgom és én jött rá, hogy nekünk is, ne lehessen visszaélni, és még azt mondta: „Nos, megfosztották akkor az zöld, és hozott - piros Jól, hogy van bátorsága bevallani. . " Az este, tea, a szülők és a nagymama eredetileg dicsérte a bátorságot, hogy elismerik a bűncselekmény, akkor a nagymamám azt mondta a lopás bűn és Isten büntetése, akkor anya és apa azt mondta, hogy - a szovjet iskola és az erkölcs általában tisztességes ember nem egyeztethető össze a lopás! Megtanultuk, és minden húgaim és éltem a parancsolat szerint „ne lopj, és ne MEGFELELŐ valaki mást.”

Itt kezdődik mindegy - a szülők példája az utánzás legfontosabb példája. Milyen kár, hogy a háború tönkretette a családunkat!

Veterán munkás E. Telkov (új lány - Pavlyukova)