Krechinsky esküvője
Alexander Vasilievich Sukhovo-Kobylin Krechinsky esküvője. játszik
Alexander Suhovo-Kobylin (1817-1903) méltán tartják az egyik legtehetségesebb drámaírók, szatirikusok bár tollát, és tartozik a három darab - a trilógia "Wedding Krechinsky", "Business" és a "The Death of Tarelkin."
Alexander Vasilievich egy fiatal korszakban szenvedett az irodalom és a filozófia, de forduljon az irodalmi tevékenység kényszerítette őt tragikus körülmények között. Az írót azzal vádolták szeretője, Louise Simon-Demans halála miatt, és hét éven keresztül nyomoztak. A bánatos veszteségek, a tisztességtelen vádak haragja, a bürokratikus önkényességhez és peres ügyekhez kapcsolódó tapasztalatok tükröződnek híres trilógiájában.
Pyotr Konstantinych Muromsky jól bevált Yaroslavl földesúr, falusi lakos, mintegy hatvan ember.
Lidochka a lánya.
Anna Antonovna Atuyeva a nagynénje, egy idős nő.
Vladimir Dmitrievich Nelkin egy földbirtokos, Muromsky közeli szomszédja, egy fiatalember, aki a katonai szolgálatban szolgált. Bajuszt visel.
Mikhail Vasilich Krechinsky kiemelkedő ember, rendszeres és figyelemre méltó fonóniák, vastag verejték; a bajusz nem visel; negyven év alatt.
Ivan Antonych Rasplyuev - egy kicsi, de sűrű kis ember; ötven év alatt.
Nikanor Savich Beck egy megbízott.
Fedor Krechinsky szobra.
Tiska egy portás a Muromsky házban.
Az akció Moszkvában zajlik.
Reggel. Nappali szoba Murom házában. Közvetlenül a nézővel szemben van egy nagy ajtó az első lépcsőházhoz; jobbra, a Muromsky szobájához vezető ajtót, balra Atuyeva és Lidochka kamarájába. Az asztalnál a kanapén van tea.
Atuyeva (kilép a baloldali ajtóból, megvizsgálja a szobát, és kinyitja az ajtót az első lépcsőházhoz). Tishka! hé, Tishka!
Tiska (a színfalak mögött). Most, a. (A vászonba tartozik, széles sárga zenekarral, szeszélyes és néhány italt.) [1]
Atuyeva (régóta néz rá). Milyen bögre.
Miért nem karcolta meg a fejét?
Tishka. Nem, nem, Anna Antonovna, karcoltam.
Atuyeva. És nem mostam arcokat.
Tishka. Nem, nem én, megmostam; mivel szappanok vannak. Hogyan kell mosni, így mindig az én.
Atuyeva. Kaptad a harangot a harangtól?
Tishka. Hozta, asszonyom; hozta.
Atuyeva. Hozd ide és hozd el a létrát.
Tiska harangot és létrát hordoz.
Nos, hallgasd meg. Miért, hülye vagy: nem fogsz érteni semmit.
Tishka. Bocsáss meg, hölgyem, miért nem érti? Mindent megértek.
Atuyeva. Ha hölgy jön, kétszer hívsz.
Atuyeva. Ha az Úr, sztrájk egyszer.
Atuyeva. Ha igen, akkor hölgy vagy nő - ne hívj.
Atuyeva. Ha a raktárkezelő vagy a kereskedő sem hívja.
Tishka. És ez, Anna Antonovna, tudsz.
Tishka. Megértem, asszonyom, nagyon jól értettem ... És nem akarsz bejelenteni nekem?
Atuyeva. Hogyan ne jelentkezzen? biztosan jelenteni.
Tishka. Tehát először hangot kell készítenie, majd jelentést kell tennie?
Atuyeva. Milyen bolond! Milyen bolond! Hát, hogy lehetsz, buta bögre, hogy hívj először, aztán jelentkezz!
Atuyeva. Nos, mássz fel.
Tishka kalapáccsal és csengővel
felmászik a lépcsőn.
Tishka (a csengő csengése a csengővel). Tehát?
Tiska (emelkedőben). Tehát?
Atuyeva. Fent, mondom neked.
Tishka (felemeli a kezét). Tehát?
Atuyev (sietve). Várj, várj ... hol. az alábbiakban!
Tishka (kezét leengedi). Tehát?
Atuyeva (dühös lesz). Most magasabb! Az alábbiakban. Fent. Az alábbiakban. Ó, te Istenem! Ó, igen, bolond, nem érted az orosz nyelvet.
Tishka. Bocsáss meg, hogy ne értsd meg. Értem, uram, nagyon vagyok, asszonyom, értem.
Atuyeva (türelmetlenül). Miről beszélsz?
Tishka (eltávolítja a csengőt a helyszínről, és Atuyeva felé fordul). Én, asszonyom, a rovására, hogy azt mondanám, hogy nem értem, akkor nagyon, nagyon megértem.
Atuyeva. Hát, megöli vagy sem?
Tishka. Hogy, anya, kérlek rendelj.
Atuyeva (vesztes türelem). Aaaa-ah, te Istenem. Igen, nincs türelme nem elég! te részeg vagy.
Tishka. Kegyelem. Én csak, asszonyom, azt jelentette, hogy örömmel mondod, hogy nem értem, és én vagyok, ó, madame, értem a kegyelmedet.
Atuyeva (keresztbe húzta a kezét). A! te, rabló, viccelsz velem, vagy valami. Nos, szándékosan beszálltál? Gyere.
Tishka. Hol vannak a kegyelmed ...
Atuyeva (teljesen kialudt magából, és megrántja a lábát). Köröm, rabló, hol akarsz szegezni ... nos, várj, várj, inni üveg, adjon nekem egy kifejezést: ez nem fog működni érted.
Tiska (rögtön utasítja a körömot, és minden vizelettel megrázza). Megértem ... nagyon ... anya ... hölgy ... ez, hogy ... uuuh. (Leugrik a lépcsőn, ő elesik.)
Zaj. A szolgák futnak.
Atuyeva (sikoltozva). Az én jóságom. Apa. Megszakítja a nyakát.
Tiska (aki a lábánál, mosolyog). Nem, uram, könyörület.
A szolgák beállították a létrát
és rendezzen harangot.
Ugyanez és Muromsky, egy köntöst, egy csővel, a jobb oldali ajtótól látható.
Murom. Mi ez? mit csinálsz?
Atuyeva. Ne csinálj semmit. Itt Tishka újra részeg.
Atuyeva. Igen! Akaratod, Konstantinovics Pyotr: körbe itta.
Tishka. Pyotr Konstantinych! Azt mondják: részeg. Mint én részeg vagyok? Amikor részeg voltam, hol feküdnék le egyfajta gép, és leesne a lábam. Elkezdte, uram, hogy körbejárja, megtévesztették, ilyen módon visszaküldött.
Muromsky (ránéz és rázza a fejét). Visszatért, visszatértél. Bolond, menj a helyedre.
Tiska rendkívüli óvatossággal jön ki;
a szolgák egy létrát visznek.
Muromszkij és Atuyev.
Muromsky (az eltávozott Tishka után). Természetesen részeg vagyok ... Mi a baj veled?
Atuyeva. A csengő lógott.
Muromsky (aggodalommal). Egy újabb csengő? Hol? hogy ilyen. (A lógott harangot látva.) Mi ez? itt? a nappaliban.
Murom. Nos, itt van a riasztás.
Atuyeva. Most mindenütt így van.
Murom. Igen megbocsás, ez hülyeség! mert ez az ördög tudja, mi. Ó, de mit mondjak. (Walks.) Nincs emberi érzés ... Minden alkalommal, amikor harapsz a saját nyelvedre.
Atuyeva. És a teljesség, apám, hogy kitalálhasson kicsit! Miért van harapnivaló nyelv? Kérem, hagyjon bennem: tudom jobban, mint hogy tegye a házat.
Csend. Muromsky megkeresi a szobát.
Atuyeva iszik teát.
Pyotr Konstantinych! Szükség lesz pártra adni.
Muromsky (megállt Atuyeva ellen). Egy párt? Milyen parti? Miről beszélsz?
Atuyeva. Általában arról, hogy mi. Mintha nem tudnád! Nos, balik, vagy valami ... így volt a másnap.
Murom. De azt mondtad nekem, hogy az utolsó lesz, nem lesz többé.
Atuyeva. Nem tudod, Pyotr Konstantinovich, egyáltalán nem: tisztesség, a fényt követelik.
Murom. A cukor jó - a fény megköveteli. Igen, milyen volt az, aki betöltötte az alvilágba ... igényeket. Kivel? Szükségem van rám. Teljesen, asszonyom, tedd le! Mit gondolsz, ez őrültség?
Atuyeva. Őrült vagyok.
Murom. Igen! Vonszoltak Moszkvába, elkezdték vállalni, golyókat és golyókat, pénzt pazarló, ismerős ... nyüzsgő, stukotnya. A házam fel volt téve fejjel lefelé; a kozák Petrushka - jó fiú volt - negyven. Itt a bolond, Tiska, a cipész, a kikötőkhöz készült, valami palacsintát raktak rá; Itt (a csengőre mutat) harangok lógtak, ennek csengése az egész házban megy keresztül.
Atuyeva. Természetesen csörögni. Mondom, uram: minden embernek van ...
Murom. Anya! mert az embereknek sok a bolondja van - csak ne gyere. Mit keresel itt? (mutat egy kártyával rendelkező váza) milyen bögre? Milyen előnyökkel jár?
Atuyeva. Ezt. Névjegykártyák.
Muromsky (a fejét rázva). A beszélők, csevegőhangok fejlécének listája ...
Atuyeva. Látogató kártyák?
Murom. Prazdnoshataek, podbrodyag egyetemesen, az emberek, akik szeretik, amit Bukhara, járják egész nap a ház a ház és fogás szemetet csak, de nem a csizmáját, és a nyelv.
Atuyeva. Világi emberek?
Atuyeva. Ha, ha, ha! és nevetés és bánat.
Murom. Nem! hegyen.
Atuyeva. Nos, Konstantinyny Pyotr, bíró és érett: nem ismeri a fényt?
Murom. És nem tudom.
Gyors navigálás: Ctrl + ←, előre Ctrl + →
A könyv szövege csak tájékoztató jellegű.