Klasszikus
Itt van a zseni Igor Severyanin.
Fotó a huszadik század elején
Először versek voltak az orosz-japán háborúról, 1905-ben a szeretetről szóló 1905-ös költeményekről ismerkedtek meg Zlátával.
Ő szeretett Genia Gutan Igor romantikusan elemzi az arany, de mivel nincs pénz, nincs ékszereket nem volt, terhelés ajándékokkal verseit szentelt neki. A fiatal költő maga vitte a kiadvány a szerkesztők az magazinok és újságok, de senki sem volt kíváncsi. Nem volt válasz. 1905-ben az akkori Igor Lotarev először rögzítik a oldal „St. Petersburg újság” író Luhmanovoy, aki azt mondta, hogy át a sebesült „a hadszíntéren Japán, a” 200 példányban a kiadvány Igor Lotareva „feat” Novick. " Jelentősebb kritikusok verseinek túlhaladt rajta, bár a fiatal költő tapogatózott a mag, ötvözve maró iróniával és bulvár fellebbezés ( „Stozhatry gondolat” 1908; „Az intuitív festék” 1908; „Princess nyaklánc” 1910 „Electric Poems”, 1910 et al.).
Valójában Igor Severyanin volt a tömegkultúra alapítója Oroszországban. A szeszélyes szimbolisták és dekadens dekadensek után a közönség a szórakozást, a költészetet is beleértve kívánta. Igor Northerner, aki egy finom érzéke olvasók kérdéseire kezdte bátran és határozottan kell játszani velük, miközben ügyesen egyensúlyozott a peremén a paródia és a gúny az azonos tömegű olvasó. Ekkor jött létre a saját elképzelése, amely a filiszteres csillogó álmokat egy csípős farzettel ötvözi. És az olvasó evett jó étvággyal meg kifejezetten találta röptében Mignonette és Quintin mártva a világ hercegnők és a „grezerok”. Ő valójában „az élet tragédiája válik grezofars”: „A budoár sóvárgás rúzsos Nelly, / Hol a porított imakönyv, benne Paul de Kock, / Hol a brüsszeli csipke. egy flanellen lévő sálon / Egy kanapén a fiatal tanárt megölték. "
Hol helyezzük el ezeket a verseket: a szatíra és a humor 16. oldalán vagy a szerelemről szóló versek első oldalán? Ki fogja választani. Sem az önirónia, sem a költészet démoni dimenziója, sem a leplezetlen szatíra nem észlelhető. Egy kicsit több gúny, és mielőtt egy tiszta Sasha Fekete lenne, és gyakran nem akarta, hogy parodista és szatirikusnak tekintsünk, komolyan olvassuk. És Igor Severyanin egyszerűen ugyanazon emberek kezébe került, akiket megvetett:
Ragyogó közönség, ragyogó
te dühös vagy!
Rejtett tőled, méltatlan,
Földdöntő nagyúr!
Severyanin idején
Tudnia kell, hogy milyen
voltak Blok és Balmont!
De néha, mert az ő ironikus gúnyos versek születtek valóban remekművek: „Ez volt a tenger, ahol a finom hab / Ahol ritka városi legénység. / Királyné játszott a toronyban Chopin vár, / És hallgat Chopin, szerette oldalon ... / ... És aztán megadta magát, megadta Grozovo, / hajnal előtt egy szolga tartózkodott Mrs. / volt a tenger, ahol a hullám türkiz, / Hol finom hab és Sonata oldal. "
A tömegolvasó már elkezdte felismerni az északi varázslatos dallamokat, de az irodalmi világban senki sem ismerte. Így folytathatatlanul, az általános néző és az olvasó népszerűsége gyakran nem egyezik meg az irodalmi elit figyelmével. Például Oroszországban Vladimir Vysotsky és a Voznesensky és Yevtushenko neves költői által énekelt dalok nem vették figyelembe a költőt. És itt nagy géniuszunk, Leo Nikolayevics Tolstoy segített a Severyanin-nak.
Wonzim ugyanaz a spin
a parafa rugalmasságában,
Ne féljen.
De hamarosan Lev Nikolajevics elromlott.
- Mit csinálnak? Mit csinálnak? Sóhajtott. "Ez az irodalom!" Körülkerültek, munkanélküli hordák, gyilkosság, hihetetlen részegség és ők - a parafa rugalmassága! "
Vagyis az elején ezek a versek örömmel hallgattak, mint valamiféle móka. De amikor Lev Nikolaevics Tolsztoj dühös rémülését nevetett és meghallgatta, a Yasnaya Polyana-ban jelen lévő újságírók azonnal eloszlatták Tolsztoj negatív reakcióját Oroszország egész területén. Leo Tolsztoj visszahívásának köszönhetően a fiatal költő ébredt fel, bár megvetés, de híresség. Ahogy Oscar Wilde írta, egy költő imádja, akkor a legjobb, ha egy klasszikus átkozódik ... Az újságírók mindenfelé rohantak hozzá. Elkábították, de mindkét versét és kritikáját kinyomtatták róla.
Az északi divat az ilyen versek után jött. 1911 Bryusov (1873-1924), majd a költői mester, írtam neki egy barátságos levelet, jóváhagyó kiadvány „Electric versek.” Másik mester szimbolizmus, Fedor Sologub (Fjodor Kuzmich Teternikov, 1863-1927), és részt vett a kidolgozásában, az első nagy gyűjteménye Igor Northerner „Gromokipyaschy Cup” (1913), amelyhez egy lelkes előszót és elkötelezett Igor Severianin triolet 1912-ben kezdődik a vonal „Ascend új csillag ".
Azt mondtam egy évet: fogok.
Mi ez? Büszkeség, önbizalom vagy arrogancia, amit "második boldogságnak" neveznek? Végtére is, a Northerner felment az égre, és évekig az első nagyságú csillagot villantotta fel. Ami volt, az volt.
A dühös kritika az első, "Thunder-boiling cup" című nagy gyűjteményének dübörgő dicsőségéhez vezetett. És valóban, a nők szemei nem féltek, mint sikeresek és élvezték hosszú ideig Igor Severyanin. Hat hónappal a "Habanera" után még megjelent a "Champagne pezsgő". Az orosz valóság és a norvég-spanyol álmok, az imádság és a romantika ügyes kombinációja, amely egyesíti a költő szétválasztását és világméretű hírnevét. Nyilvánvalóbb volt a költői tehetsége, friss megjelenése, kifinomultsága és különös állampolgársága. A Severanin azonban soha nem felejtette el a "Habanera" 1914-es vereségét az "Emlékkritika" című versben (1914), így kiáltott fel: "Ó, nézd! Ah, look-ka! / Milyen ostoba kritika Oroszországban: / A gonosz megalázta a "Habanera" -t, villogó vulgáris módon.
1918-ban elhagyta Petrogradot, tizenöt vastag albumot hagyott ki az újságokról szóló munkákról. "Ezek a könyvek összegyűjtötték, és az összes karikatúra" - írta Severyanin -, de tisztességes volt. Ugyanazon a helyen maradt, és a rajzfilm rajtam dolgozni coal Vlad<имира> Mayakovszkij - a fej teljes méretben. A legszomorúbb dolog az, hogy ez a barát megszökött Oroszország 1920-ban, és a sorsa Mindezen értékek ma már nem ismertem, bár ő megnyugtatott, tavaly Berlinben, hogy ezek a könyvek, mint ő „biztos”, tökéletesen biztonságos, de még mindig nagyon aggódom. "
Nikolai Gumilyov, többször találkozott a költő később írta: „Levelek orosz költészet”: „Végtére is, nem is olyan régen, Lev Tolsztoj, miután elolvasta a brosúra Igor Northerner vonal” Beszúró dugóhúzó a rugalmasság, a parafa, és a szemében a nők nem lesz félénk, „keserűen meglepve addig elérte orosz költészetben mintha költészet semmilyen felelősséget nem bohóckodás irodalmi csalók. "
De amikor látta, hogy Igor Severyanin megfoghatatlan álláspontja az ügy igazságának érvényesítésében, a költő saját módján tiszteletben tartotta költőjének tisztaságát. Gumilev ezt írta: "Azok a merész emberek, akiknek könyvei most előttem fekszenek, talán Igor Severyanin talán a legérdekesebb, talán jobban, mint bárki. Persze, a munkája kilenc tizedét nem lehet észrevenni, csak mint egy botrány iránti vágy, vagy mint összehasonlíthatatlanul szánalmas naivitás. Ahol elegánsan akar lenni, hasonlít Verbitsky regényének paródiájára, kellemetlen, ha elegánsan akar lenni, az ostobasága nem mindig távol áll a féltékenységtől. "Márkás vagyok, mint egyszer Baudelaire," "perforált. kívánsága sok lovagnak "," szőrme "," gresherka "és hasonló kifejezések csak a stílusának kínosságára utal. De a verse szabad és szárnyas, képei valódiak, néha örömmel váratlanok, ő már saját költői képével rendelkezik. Nehéz, és nem akarom most megítélni, hogy jó vagy rossz-e. Ez új - és köszönöm. "
Lev Tolsztoj, hogy nem számított, segített Igor Severianin elfogadása irodalmi maszkokat. Hála a féktelen kritika, rájött, hogy az embereket a költő arra vágyik, és otthagyta a korábbi ultra-populista hazafias verseket. Szerint a kritikus Koshelev „maszk” ekstaznogo „esztéta -” zseni „amelynek célja, hogy sokkot a közönség” ananász pezsgő „” kötelessége adyutantessami „” fiolevym trance”, stb örökre meghatározott költői „hely” (bár, az úton, ez a fajta vers egy nagyon kicsi és nyilvánvalóan nem a legfontosabb része a hatalmas kreatív örökség) ... "
Sajnos, a maszk gyakran úgy definiálják a szemében a tömeges egy adott kép a költő, „ananász” Northerner, akarati filibuster Gumilyov „szőttes” Klyuyev sőt Gorlan vezetője, Majakovszkij, és amit csak lehet írni a jövőben, a maszk mindig velük . Tudós Nikolai Gumilyov Koshelev írta: „Vers” maszk „HUN nem ok nélkül jár a híres” kapitányok „(megjelent az első kérdés a” Apollo „) - a maszk” kalóz „és” felfedezője új föld „a” nagy botforah »és« Brabant mandzsetta „maszk nélkülözhetetlen” vezetője”, egy erőteljes, pontos és vaskos a küldetést. Ugyanez a „maszk”, és képes lesz meghatározó a megítélése Gumilev költészetét. A vers „Öt költők” (1918) Northerner kedveli Gumilyov V. Ivanov, A. White, I. Bunin és Mihail Kuzmin, mert ez a maszk „kapitány” a költői hajón:
Nem festői Gumilev:
Az erdőben, egy trópusi tűz!
Ragyogóan szereti a szót.
„Nagyon fontos” HUN maszk biztosított, és előnyös, és szebb és vonzóbb az a szint, „csúnya sznob poshiba” hogyan nézett a megítélése „Captain”. Azonban Northerner teljesen tudatosan beléptetését „Gumilevsky szövetsége: az fenyegeti a veszteség” maszkok ", a nehezen kivívott. Ez köszönhető a jelenléte Northerner megjelent végre felismerte, és egy kört a költők: Bruce szentelte két verse, köztük a szonett-akrosztikon „És te arra törekszenek felfelé, ahol a nap mindig ...” (Northerner azonnal reagált a szonett-akrosztikon „Nagy üdvözlő nagyszerű ... "); Sologub bemutatta a fiatal költő Petersburg irodalmi világban, és írt egy lelkes előszót a könyv „Gromokipyaschy jutott” ... "
Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov ahogy reagál a Lev Tolsztoj a szavak közönségesség Severianin: „És hirtelen - ó,” hirtelen „a valóban szükséges - az új rómaiak, az emberek a könyv, hallott fiatalosan zengő és erőteljes hangja a költő, a Volapük emberek újság mondván eddig ismeretlen "alapjait" a furcsa lényükről. Igor Severyanin valóban költő, ráadásul a költő új költő. A költő bizonyítja ritmusainak gazdagságát, a képek sokaságát, a kompozíció stabilitását, a saját és élesen tapasztalt témáit. Újdonság, hogy ő volt az első olyan költő, aki ragaszkodott a költőnek ahhoz, hogy őszinte legyek a vulgaritáshoz.
Sürgősen foglal helyet. A vulgárissága csak a könyv népéhez tartozik. Amikor "lelkesen dicsérni akarja a Reichstagot és a Bastille-t, a cocotte-t és az aszsetzt, a széllökést és az alvást", az újság emberek nem látnak semmi természetelleneset ebben. A Reichstagot naponta olvassák, a kokotkával ismerősöket folytatnak, kedvesen beszélnek a széllökésről és alvásról, kerékpárral fürdőzőkkel lovagolnak. A Northerner Goethe önmagában nem dicsőséges, de köszönöm. Tom Ambroise, akit "a dicsőített Goethe-nek" nevez. Számára "Puskin Derzhavin lett", és ugyanakkor maga volt a "zseni Igor Severyanin". Nos, talán igaza van. Puskin nem nyomtatott utcai oldalakon, a Goethe tiszta formában nem érhető el nagyon jól a vidéki jelenet számára. ”. A jelenlegi nyelvezetet illetően a Severyanin költészete a tömegolvasó folyamatos trollingja.
Azonban a maszkja is a nagy öreg Leo Nikolayevics Tolstoy. A nagy utópikus maszkja. Tizenöt évvel Tolstoj "fiatal fiatal költőjének" szétzúzása után Igor Severyanin őszinte "Leo Tolsztoj" versjét 1925-ben neki szentelte neki: "Utópiában élt. Közben Moszkvában / és az egész világon, hajlamos egy szeszélyre, / Elfelejtve, hogy minden embert elvártak / ugyanabban a varázslatban kell lennie. "
Érdekes, hogy a forradalom után az 1917-es, száműzetésben, Ivan Nazhivin, figyelembe kompromisszumok nélküli bolsevistaellenes helyzetben, hirtelen egy emlékszik ő történetét Igor északi ember, hogy neki egy barátja. A száműzetésben hamarosan az egyik legnépszerűbb író és az orosz bevándorlók németországi kiadójának, Detinetsnek a teremtője lett. Történeti regénye "Rasputin" több európai nyelven jelent meg. Ezután sci-fihoz kapcsolódott. Megjelenik a "A jövő foga: fantasztikus mesék a jövő" (Bécs, 1921) gyűjteménye, a "Blessed Island", a "The Dog Republic" című regény.
De ennél is meglepőbb: „Úgy nézett magam még zavaros: rám piszkos, büdös rongyok, sebesült lába csupasz, piszkos, és az egész test fáj elviselhetetlenül extrém fáradtság és kimerültség. És mellette egy egész tűzifa lábánál ül a földön, olvasva néhány szürke papírt. De ez az én barátom Igor S., ha egy zseniális költő, a bálvány a nők, és most fáradt, tele ősz csavargó, aki szörnyű nézni! "
Igor Severyanin ebben a fantasztikus apokaliptikus Nazhivin látásmódban vezet a bolsevik pokolba. Továbbá Mikhail Petrov írja: "A felügyelők kártevõit rákattintják. Sztárok Igor Severyanin és Ivan Nazhivin - Virgil és Dante a vörös kínai pokolban - egy hordágyat fából.
Tudni, hogy Igor Northerner a Memorial pirítós az ő tiszteletére egy ebéd a Milrud, nem tudjuk, de a paródiában Nazhivin elvágta újságokból és beillesztve saját címjegyzék ... "
Ivan Nazhivin nem sokkal Severyanin halála előtt halt meg Brüsszelben, 1940-ben. Tehát a második alkalom az életemben a Tolstoyan Ivan Nazhivin és Igor Severyanin költő útjai.