Elektromos ívoltó eq 1 kontaktorok
Úgy tervezték, hogy az áramkört terhelés alatt nyitják.
A fentiek mellett rögzített fõ- és ívpróbákkal ellátott érintkezõtestet, kamrát és ívcsillapító tekercset szerelnek fel.
A tekercs laminált mag, és egy fordulat az érintkező tartó házának folytatásával.
Az íveslégező kamra két íválló sajtolt falból áll, amelyek között van az ionmentes rács. Az érintkezőtartó elemek az elektromágneses szelepek levegőjének vezérlésére szolgálnak. A kontaktor elektromágneses kompenzátorral van ellátva, amely megszünteti a mozgatható fő kontaktor visszahúzását a záráskor.
A kompenzátor egy horgonyt és egy igát tartalmaz, amelyet elektromos acéllemezekről szerelnek fel. Amikor az íves érintkezők zárva vannak, a karon átáramlik egy áram, amely mágneses fluxust okoz a járomban és az armatúrában, ami miatt kölcsönösen vonzódik, kizárva a kapcsolók visszahúzódását.
A működés elve. A henger az alátét sarkainál van, és a zárórugó ereje alatt a fő és ívoltó érintkezők zárva vannak. Mivel az ívoltó érintkezők ellenállása több mint alapvető, az áram fő része áthalad a fő érintkezőn, amely védi az íves érintkezést a fűtéstől. Amikor az alátétet a görgőre nyomják, a kar elfordul és a fő érintkezők kinyílnak. A rugók hatása alatt lévő ív érintkezők zárva maradnak, és minden áram átáramlik rajta, vagyis a fő érintkezők törésmentesek (ívelés nélkül). A kar további kanyarodásakor, amikor a fő érintkezők megoldása 8-10 mm, a nagy kiemelkedésekkel rendelkező nagy kar kiemelkedően megáll egy kis karon, és az íves érintkezők kinyílnak. Az abszorbens ív a levegővel és az elektromágneses erőkkel az ívpróba segítségével. Amikor a görgő leereszkedik az alátéttel, a zárórugó ereje alatt a nagy kart forgatják, először az íves, majd a fő érintkezők zárva vannak.