Az arc nélküli éjszakák zárt köre

Az arc nélküli éjszakák zárt köre

Üres ... Mindig üres voltam benne.

Úgy tűnt, hogy ez azért van, mert a lelkemet elvitték tőlem. De tévedtem.

Mindig üres voltam. "

Most, amikor a teljes múlt csak homályos emlék, megy vissza a korábbi neki egyszer otthon, szobában Kay nem érzem ... hogy kiengedi cseppek a szabadság szelleme, aki itt volt, a Fuji. Önkéntelenül Kay örült, hogy a rendelkezésére álló most már van egy külön kivehető odnushka, köszönhetően a rendkívüli nagylelkűsége Eydzoku és felesége visszatértek külföldről. Festett vörös, zsúfolt azonos bútorokkal díszített azonos függönyök és lapok egy nagy kétágyas szoba okozott neki hányinger, hasonlóan mi történik, ha sokat eszik édességet. A szorosan záródó ablak és a stabil, de üvegajtók teljesen megfosztották a szabadság szellemétől, ezért Kay fizikailag nem élhetett ott. És hadd Eydzoku kiadó kis lakás könnyek fel borsos díjat, de Kay most már saját terület, ahol megengedheti magának, hogy pihenjen, és élvezze az ízét abszolút és pusztító magány, így szükséges a mindig a reflektorfényben Hasler.

Várakozás közben a szomszéd szobában, az ügyfele, feláldozta az utolsó órában a nap az ülés, Kay feküdt az ágyon, és megsimogatta a kezét lágy selyem ágytakaró. Szorosan behúzott függönyök skarlát nem hagyta ki az esti fény, így lehet világítani egy éjszakai fényt, és csodálja a tükröződést a mennyezeten, egy sima felületre lozhivshimisya szeszélyes mintákat. Emlékezteti őket Kay víztükörként intett, intett merülni, és felejtsük el, hagyja el a kimerült teste enyhe hűvös. Kay lehunyta a szemét. Jobb lenne felébredni valahol messze innen, a hullámok csöndes csörömpölésére, amely a homokon gördül. A legkorábbi gyerekkorában álmodott róla, álmodott a sós permetről egy nagy hajó teteje mögött, akinek kapitánya maga is lett volna. Sugárzó formájában hófehér a tűző napfény, büszke arra, hogy tartsa a vállpántok a vállán, és séta fel a szélén a fedélzeten, hogy megcsodálják az őrült tengeri eleme a lába alatt, amelyet ő oly sokáig és viszonzatlan szerelem. Van még valami a naiv álomból egy lelketelen, romlandó testben.

Egy pillanatra gyönyörű látomások szétmorzsolták, amint a szoba ajtaja nyitva állt, és bevitte az ügyfelet.

"Ma már nagyon kevés időm van" figyelmeztet, és nyakkendőjét lerántja a járás közben. - A legjobbat, Kay.

Fingers csúszott puhlovatym ajkak, arra kényszerítve Hasler nyissa ki a száját, és vigye mechanikusan oblaskivaya nedves nyelv. Azonban Kay mindent megtett mechanikusan vetkőzni, csók, érintés válaszolt bágyadtan nézett ügyfele nyögött, amivel a seggét, és szorította benne gyorsan megnyomja az elemet. Hosszú ideig nem érezte a csepp örömteli érzést ebből. Játék, sőt elit képtelen az érzelmek, de képes lejátszani őket szépen.

Eidzoku Kay-nak javasolta, hogy csak egy dolog, különös gonddal. Nemcsak a Khasler tudatához való közönyösséggel fertőzött szavakat vezette, hanem az érintések, gesztusok és kinézetek szintjén is. Először Kay megpróbált egy kicsit megdorgálni, de végül lemondott a sorsáról. Ő lett a legjobb előadója ügyfelei alacsony gondolkodású vágyainak. Eidzoku, köszönhetően a nyereségnek, örült neki, hogy nem vesztette el ezt a csodálatos férfi hypostasis olvadását *, mindenkit megrohanva.

Esténként Kay gyakran dolgozott a VIP társalgóban, hacsak természetesen nem hívtak fel néhány nagyon fontos ügyfelet. A bárban az Eidzoku egy olyan helyet látott el, ahol mintha egy ablakban megmutatta volna a legjobb termékeit, így a látogatók apró díjat kaptak egy édes fiúhoz. Ezek az esték, Kay gyűlölte a hosszú eltemetett lélek mélyén. Utáltam a kezekbe, ragadt a test, mint a csápok tengeri szörny - minden oldalról, minden helyen, ami izgalom és undor egyidejűleg. És a maszkok az arcukon, végtelen hamis maszkok, csak a szemük rések mögött rejtőztek igazi, valódi állati ösztön. Az ilyen jellegű emberi természet minden lehetséges vécéjéből származó édes piszkos folyó különösen a "Doll House" bárpultján koncentrált. Festett arcán buja mosoly hajtott arccsont, honnan izzadó tenyér, Casa csupasz bőr, a nyakán hányinger tekercs ... De hála egy tartós porcelán légy a halott lelkét - senki nem veszi észre a kék szemű baba hibája.

Az egyetlen gyógyítás és vigasz volt a marihuána. Az édeskés füstöt, a tüdejét átengedve, Kay lassan az abszolút közömbösség és végtelen eufória állapotába esett. Nem érdekelte, ki volt a legfontosabb, hogy az érintés, még a leginkább undorító, furcsa, élvezetes érzést hozott. A fokozott tapintási, fényes foltok a szemek előtt, halványan emlékeztet a helyzet beteges skarlát szoba, a hangok az ügyfelek, alakul görcsös áramlás csak fantasztikus, de kellemes tárgyaláson zene - mindezt helyettesítése valóság volt az egyetlen módja, hogy ne menjen őrült a ciklus ugyanolyan szürke nappal és az éjszaka.

- Egészen véletlenül hallottam egy pletykát - kezdtem Eydzoku nyugodt hangon, de Kay már mentálisan felkészülve egy rendkívüli szóáradat - tegnap egy magánlakás Ritidzu-san és fia kellett szolgálnia. És csak egy ügyfelet adtam pénzt.

- Hány adtam, és annyira adta, - vont vállat Kay, de ugyanabban a pillanatban elfogta az álla erős kézzel öltözött világos bőr kesztyű - a kedvenc tartozék Eydzoku.

- Emlékszel, miről beszéltünk, mi? Te vagy az én elit játékom. Nincs "bal" jövedelem az autókban és a lakásokban, kivéve azokat az ügyfeleket, akiket eladok. Hallottam, Kay? Csak rosszabb lesz.

"Csak a metróban vagyok ..." Kay ellenállt egy érdekes szünetnek, és őszintén élvezte a fogadó grimaszban lévő ellentétes érzelmeket: "... a gitározás."

- A kurva fia, ne merészelsz! A lábamra kell feküdnöd, hogy mennyit tettem érted!

A kesztyű keze, amely kellemetlenül csikorogott a csupasz bőr fölött, simán mozogni kezdett az álláról a nyakra, a mellkasra, a hasra, megállt az ágyékon és fájdalmasan összetört Hasler tagját. Eidzoku szerette úgy érezni a barátját, hogy nem maszti a kezét a nedves verejtékre, piszkos az ügyfelek teste után. Szeretett nézni, hogyan borzongott a sekély tombol, imádva hallgatta a kék szemű Hasler fájdalmasan buta nyögését. Imádta, hogy vöröshajú vonatát hagyja a bőrén az érintéséből, mint egy olyan művész, aki aláírja a mesterművét, és elküldi a korszakra. Végül is, nem számít, hogy melyik házban lóg a festmény, vagy a polcon a pupa csillog, valójában csak neki, a kép nagy alkotója.

Végül Kay ajkaihoz tapadó ujjával Eidzoku előrehajolt, és suttogta:

- Holnap a feleség megy a szüleihez. Elviszi a lányát vele. Itt fogom felvenni. Légy a szobában, és ne késjen, az én rossz fiam. Most menj és rendeld el magát, és menj el. Az ügyfél különleges. Nem jön ide, vár a Grand Hotelben.

Távolról követte Kaye mint Eydzoku zárt üvegajtó, és végül képes biztonságosan kigyullad újra cserélni idegenkednek a világ és saját magának, hogy élvezze a kapott megaláztatást. A Grand Hotel szürke falaihoz és sötét ablakaihoz színes spray-vel virágzott a szemed előtt. Ahhoz, hogy a haj ujjainak fájdalmasan húzódó szálak tűnjönek, és a sperma csodálatos édességet kelt. Érintse meg a durva, a bőrön maradt védjegyek emelt a világ tetején, és az ügyfél már kopaszodó vesztes a nők, úgy tűnt, hogy a kedvenc, és legkívánatosabb chelovekom.Chtoby éjszakát vele egy cseppet, hogy közel valami elvont és kívánatos, Mint ahogy az emberek azt mondják, hogy "szeretetet csinál". A legviccesebbek lettek az ilyen helyettesítések, de nélküle Kay nem tudta elképzelni az életet, ezért az éjszakájába mélyedt, az egyetlen valósággá. Ott azt állította magának, hogy olyan ügyfelek rovására jár, akik egy hatalmas fiatal testet fizetnek hatalmas pénzért, ha csak egy órára képesek vele bármit tenni. Ön meg tud fogni a száját örömében minden szép sorban a karamell bőr, akkor súlyosan megverte, harapás, élvezi a fájdalmas nyögi lágy dallamos hangja fiatalos, vonzó megálló, vagy éppen ellenkezőleg, továbbra is, lehetővé téve befejezni. Meg lehetne közelíteni minden ügyfelet, és Kay bizonyos mértékig büszke volt az ügyességére. Időközben, ha egy csepp büszkeség él egy emberben, képes lesz túlélni még a legvégén is. Még mindig ember maradhat.

A Grand Hotel ügyfele, annak fontossága ellenére, nagyon gyorsan kiszáradt. Talán Keue így gondolta. De mégis, a fiatal test még mindig izgatott volt, amikor az ügyfél elhagyta, és a fürdőszoba ajtó mögött rejtőzködött. A selyemlemezen fekvő, izzadsággal és spermiummal tapadt Kay görcsösen lenyelte a helyiség levegőjének áztatott, hővel átitatott testét, és ilyen kívánságra ment. Furcsa, miért éppen most, a szemhéjú szemhéjak sötétjében rendkívül kellemes feszültség másodpercében ott volt az a szőke kép, aki nemrég elutasította a szolgálatait? Miért éppen az elméjében a gondolatébresztett, zavarba ejtett arca, az átkozott szép, vonzó meleg, zöld szeme felbukkant.

A mézes fény a hajnali ablakon át szűrt. Az ügyfél már elaludt, és Kay, miután megmosta magát, és egy törülközőt dobott a combjára, az ablakpárkányon üldögélt, nyugtató nyugtató cigarettafüstöt engedett. Gyűlölte a napfelkeltét. Megérkezésük idején leállították az idejét, és a szokásos éjszakai életet kénytelen volt elrejteni a magas erkölcsi tömeg szeméből, amely a bűnös bűnösökből állt. Hajnalban felébredt egy másik élet, amely után Kay, aki kiürült végtelen patakából, csak nézni tudott. A víz az ujjai között áramlott, teljesen értelmetlen, amíg el nem jött a sötétség. Ezért Kay gyűlölte a fényt, különösen az első sugarait, amely érzékelhetően elpusztította a helyettesítés idilláját a csillagfényes égi kupola mellett. Mindig így volt? Ő mindig utálta a napot?

Visszatekintve az éjjeliszekrényen, Kay mentálisan számítani feküdt a számlákat, és azon tűnődött, hogy mennyit fog fizetni Eydzoku. Ez mohó szörnyeteg kész arra, hogy mindent, és köszönhetően annak a ténynek, hogy legalább valamit az élet tartalékok, bár ez elhanyagolható a vásárlási kedvenc Hasler „fű”. Talán, hogy közel OH, Kay soha nem engedte magát annyira megfosztani, de most már egyedül ebben a világban, és néha egyáltalán nem törődnek az egyes számlákat a zsebében. Legalább addig a pillanattól kezdve, amikor újra megérkezik a munkaéj.

Minden reggel ez a kibaszott melankórás támadta meg, mint az éjszakai élet mászását, a hányingertől kezdve a torokig. Kay egy üveg konyakot vett a csúcson a mini bárban, kinyitotta, néhány mohó falatot vett, és ismét az ablakhoz ment. Az émelygés támadása a létezés értéktelenségéből az alkohollal eltörölte, ami keresi a belsőséget.

Minden napról napra megismétlődött. Éjjel és este. Nem volt kiút az ördögi körből, de lehet, hogy egyszerűen Kay, és nem akarta, hogy ki, nem érdekel, hogy hány alkalommal árult testét, kiköp, mit kell tenni a testével ügyfelek élvezik a szép játék birtokában. Érvénytelen uralkodott az életében, mindent felemésztő, mint egy fekete lyuk, és egy szürke, viszkózus massza azonos napon minden alkalommal másképp csak énekelt régi gitár.

* Japánban magas rangú prostituált vagyok