Mi számít neked, az angyal nem lesz itt?
- Mossam magam és vacsorázni - mondta a patak felé.
- Gyerünk - felelte Mikhail, és vigyorgott, és egy csomó nyakát a szénakazéba dobta. Elkezdett sípolni egy vidám dalt.
Fél óra múlva Mara forgószélen repült a házba.
-Nézze meg ezt! Megmutatta neki a kezét. Ujjai és tenyere fekete. - Szappannal dörzsöltem. Fat. Homokszórás. Hogy lehetne még lemosni?
- Ez a festék a héjból.
- Úgy érted, nem mossod le?
Kék szeme rámeredt.
- És tudtad, hogy ilyen lenne?
Kissé elmosolyodott, és a villafogat egy villa felé tolta.
- Miért nem mondtad el?
Mikhail lehajolt a kandallónál. - Nem kérdezte.
A keze ökölbe szorult, arca dühödött. Már nem tűnt közömbösnek és káprázatosnak. Fát adott a tűzbe, ami már lángolt. - A dióféléket le kell hámozni és szárítani, majd zacskókba rakni. Télen sok esti estén fogjuk őket elfogyasztani.
Látta, hogy a festék az arcába süllyed; kész volt felrobbanni.
- Szándékosan megcsináltad!
A felgyülemlett érzések egész vihara már készen állt kitörni, ezért inkább csendben maradt.
Mikhail ajka száraz vigyorogással bontakozott ki.
- Tudod, Mara, ha tényleg akarsz
vissza a Paradicsomba, akkor régen csináltad volna.
Elpirult, és ez csak a dühéhez vezetett. Nem emlékezett, amikor legutóbb elpirult.
- Miért mindez? Forróan kérdezte. - Én voltam
már dolgozik az összes pénzeden!
Tömörítette a villát egy szénakazalba. - Még nem hallottam tőled, asszonyom. Semmi sem érdemes. Vér megverte a fejét.
Mikhail türelme kitört. Megragadta és megfordult.
- Miért zörögsz le a levegő alatt, Mara? Gyere! mond
Mindenkinek az arcon. Mutassa meg az igazi érzéseiteket!
Megszabadult. A szájából kijózanodott, mint egy bőségszaru. Sokan ismerte őket. Látva, hogy mennyire haragszik rá, kissé felemelte a fejét, kihívást jelentett.
- Gyere, vágj le! Talán ez segíthet emberré válni!
- Nem tetszik, de úgy tűnik, hogy akarod? Megverni? "Vér forrása volt, és már elveszítette az önuralom irányítását. Dühvel és dühvel remegett. - Mert ez minden, amit tudsz. És a te ostoba makacsságod miatt nem akarod tudni, hogy van valami más a világon!
- Ne nevetj! Gondolod, hogy különbözik a többiektől? Elmegyek. Visszavettem mindent - órát óránként. Az aranyat dolgoztam!
-Chush! Futtatsz, mert félsz. Mert tetszik itt.
Megfordult, hogy elüti, de megragadta a karját. Megint felkapta a csuklóját.
- Végül figyelmet szenteltem! - Elengedte
a kezét. - Legalább most rám nézel,
és nem rajtam keresztül.
Az angyal megfordult, és gyorsan átment a kertben. Belépett a házba, és becsapta az ajtót. Mikhail arra számított, hogy a székek most az ablakba repülnek, de semmi sem történt.
A szíve hangosan dobogott. Mély lélegzetet vett, és átengedte a kezét a haján. Most kezdődik a nyílt harc. Hát, legyen az. Még mindig jobb, mint közömbössége. Elgondolkodva egy kicsit, újra munkába állt.
Amikor visszatért a házba, Mara nyugodtnak tűnt. A lány ránézett, és mosolygott egy édes mosollyal, miközben levest tett a tányérjára. A levesben lévő só elég volt ahhoz, hogy élve marinálja. Szendvics csikorgott a zsemléken, és amikor megnézte a kávét, látta, hogy egy légy gőzölgő pohárban úszik. Vigyorogva kávét öntött az ajtón. Mi mást csinált neki?
- Miért nem beszélünk arról, hogy mi a saját?
üzleti aggódik?
Az Angyal az asztalra tette a kezét.
- Csak egy dolgot akarok mondani. Nem maradok veled
örökre. - Egy ilyen beteges, zaga-
lánya mosolya, hogy ő szeretett volna egy edényt felvenni
fejét. - Nem maradok - ismételte meg ismét.
- Napról napra fogunk élni,
május. - Egy doboz babot a polcról, és elkezdett enni. Benne
szemmel dühödött. Ő az asztalra ülve befejezte
egy hideg vacsorát.
- nézett rá.
Nem tartozik hozzátok, és ezt nagyon jól tudod.
- Hol van a helyed? A bordélyházban?
- Ez az én választásom van, ugye?
- Még azt sem tudod, hogy van választása. Úgy gondolja, hogy csak egy út van, és egyenesen a pokolba vezet.
- Tudom, mit akarok.
- Nem mondja el?
"Ki akarok menni innen!" - Felállt, és kiment
udvar - túlzott volt az irritáció és a harag. ő
már nem látta.
Mikhail letette az edényt, és az ajtóban állva az ajtónyílás felé hajolt.
- Tudom, de nem hiszem, hogy az életem valamilyen módon kapcsolódik a tiédhez. Amikor meghallotta ezt, elvigyorodott, de egyáltalán nem szórakoztatta. Megfordult, hogy nézzen rá. A szeme csillogott. - Mit értett, amikor azt mondtad, hogy mindent meg akarsz?
Mikhail egy darabig halkan gondolkodott a válaszon. Arra gondolt, vajon képes lesz-e meggyőzni. Találhatok szavakat magyarázni?
- Azt akarom, hogy szeretsz - mondta
látta, hogy vigyorog az arcán. - Azt akarom, hogy bízz
elég, hogy megengedem, hogy szeretem magam, és azt akarom,
hogy velem maradhasson, és építhetünk egy életet
együtt. Ezt akarom.
Az ő őszintesége miatt a harag lecsillapodott.
- Nem érted, hogy ez így van
lehetetlen?
- Még azt sem tudod, ki vagyok, kivéve, amit önmagadra gondoltál!
- Akkor mondd meg.