Átkozott asszony

A húgom súlya nagy.
És ez olyan volt -
Nemcsak nem sír,
De még egy szem sem fog villogni,
Hadd fájtok újra és újra
Az apja és apa, és az anyósok.






De egyszer, gondatlanul meleg,
Szabadon köpni fonott,
És egyedül a szobájában,
Énekelt egy dalt:
- A házam börtön.
Szomorúság és sötétség.
És én örökre fogságban vagyok,
Milyen ruhát vagy kéz,
Milyen fényes ifjúsági napok.
Mikor esküszöm az életet?
Ah, légy madár,
Fly, légy
Kedvenceivel az ágak között!
A tavaszi légzés,
A csendes erdőben
Az éneklés örömét leli neki,
Születési nap -
Átkozott nap,
Ő szomorú nekünk,
Az én melankolikus álmom,
És a szívben - egy nyögés,
És a nevetés örökre kialszik.
És hirtelen az öregasszony belépett az ajtón.
A parasztasszony félelemmel fagyott
És sem élõ, sem halott,






Az anyós a következő szavakat hallgatja:
"Legyél egy nadrág,
Lánya-in-szemetet!
Fogd be a mocskos szádat!
Nézd, szórakozás!
Levette a kendőjét,
Szégyentelen, kiabálva!
Hagyja a hülyeséget
A száj unott,
Szúrj, kopasz.
A parasztasszony félelemmel fagyott
És sem élõ, sem halott,
Az anyós a következő szavakat hallgatja:
"Legyél egy nadrág,
Lánya-in-szemetet!
Fogd be a mocskos szádat!
Nézd, szórakozás!
Levette a kendőjét,
Szégyentelen, kiabálva!
Hagyja a hülyeséget
A száj unott,
Szúrj, kopasz. "
Azt mondta: "Nos,
A megjelenés hasonló volt:
Lánya előtte
Megéri, félelmetes - az arca fekete,
A kopasz fej egy kagyló,
És hirtelen elindulva az ablakban van
Keletre rohant.
Ez minden.

Bútor-homlokzatok a gyártótól. Kedvező árak. Szállítás. hívás

Az éjszaka elsötétült,
A ház szegény dolgai nem jöttek -
Ő lett a nadrág. Előre-hátra,
Kihúzódó kagylóval,
A mezõk vándorol, nem énekel,
Nem kér semmit.
Mind a kocsányos tollban ő, -
Nincs, zavaros, szomorú,
De ha hirtelen emlékszik a házra,
Hol élt,
Egy óra, ahogy énekelte az ablak előtt
És a pelyhek kiömlöttek,
És az, aki tönkretette a pillanatot,
Amikor az anyósóm bejött,
Leáll, a vér hideg lesz,
És kiáltás hallatszik ...
Megrázza, megrázza,
Kiabál: "Ud-od ... Ud-od.