3. rész

5. téma: A monetáris szabályozás rendszere és elemei

5.1. A monetáris szabályozás célkitűzései, tárgyai és mechanizmusa

A monetáris szabályozás a rövid távú és hosszú távú intézkedések végrehajtása a pénzforgalom dinamikájának kezelésére. Ugyanakkor várható, hogy bizonyos intézkedéseket az állam fog alkalmazni, elsősorban egy független központi bank személyében, amely befolyásolja a pénzforgalom dinamikáját.

Makro szinten a monetáris és hitelszabályozás hat alapvető célkitűzését különválasztják:

1) az árstabilitás fenntartása;

2) magas foglalkoztatási szint elérése (a munkanélküliség természetes szintjének megteremtése, amelyben a munkaerő iránti kereslet megegyezik a kínálatával);

3) a gazdasági növekedés biztosítása;

4) a kamatláb stabilitásának biztosítása a hazai pénzpiacon;

5) egyensúly fenntartása a nemzeti pénzügyi piac egyes szegmenseiben;

6) a hazai devizapiac stabilitásának biztosítása.

A monetáris szabályozás elsődleges célja az árstabilitás fenntartása - a modern körülmények között meghatározó, és gyakran az infláció szintjének következetes csökkenése.

Az inflációs folyamatok csökkentése hozzájárul az ország befektetési környezetének javításához, erősíti a hosszú távú gazdasági növekedés tendenciáját.

Az infláció szintjének fokozatos csökkenése miatt lehetséges:

a makrogazdasági kockázatok csökkentése;

a hazai hitelek bővülése;

az állóeszközök korszerűsítéséhez szükséges tőke koncentrációja és a gazdasági növekedés stabil trendjeinek konszolidációja.

Mivel a modern központi bankok nem rendelkeznek jogilag megalapozott feladatokkal a fent említett célok második és harmadik részének megvalósítása érdekében, ezek megvalósításának feladatai közvetve foglalkoznak. Az utolsó három (4, 5, 6) célkitűzés valójában a pénzügyi piac bizonyos szegmenseinek kiegyensúlyozására törekszik.

A monetáris szabályozás rendszere az állam monetáris rendszere szerves részét képezi.

Az ország monetáris rendszerének fenntartása és rendes működése mellett a monetáris szabályozás rendszere szervezeti egysége, amelynek célja:

a szükségletek kielégítése és a monetáris átállás résztvevői tevékenységének hatékonyságának növelése;

a pénzforgalomban résztvevők érdekeinek egyensúlya és védelme;

a pénzforgalomban résztvevők költségeinek csökkentése, a nyújtott szolgáltatások minőségének javítása;

olyan mechanizmusok létrehozása, amelyek csökkentik a negatív folyamatok monetáris keringésben történő hatását;

a pénzforrások szükséges mennyiségének megteremtése és a beruházások vonzása;

versenypiaci környezet kialakítása a pénzpiacon és versenyképes kapcsolatok kialakítása;

a banki szolgáltatások piacának bővítése és minőségük javítása;

a nem készpénzes fizetések rendszerének javítása.

A monetáris szabályozás rendszerének meghatározó eleme a szabályozás tárgya.

A pénzforgalom szabályozásának tárgyai:

pénzkereslet és pénzkínálat;

a forgalomban lévő pénzkínálat volumene és szerkezete;

a pénzforgalom sebessége;

a monetáris forgalomban résztvevőknek nyújtott hitelek mennyisége, beleértve a bankrendszert;

monetáris (banki) animációs együtthatók;

a monetáris jövedelmek volumene és szerkezete, valamint a pénzforgalomban résztvevők költségei;

a nemzeti valuta mértéke.

E fontos mutatók monetáris szabályozását egy bizonyos időszakra végzik, ami összhangban áll a különböző kormányzati szintek szabályozásának időszakaival.

Nagy jelentőséggel bír a pénzkereslet és a pénzkereslet értékelése. Ezek közül a mutatók közül a legtöbbjük tükrözi a pénzforgalom egyes részei közötti állandó kapcsolat meglétét.

A makroszintű mutatók alapján (az egész országban) a monetáris forgalom résztvevői, egymástól függetlenül, saját tevékenységük terveit alkotják. Ezzel párhuzamosan a pénzkereslet és a közép- és hosszú távú kereslet közötti egyensúly elérése irányul. Mikroszinten a monetáris forgalom résztvevőinek szabályozási programja a rövid távú intézkedések és a hosszú távú célok elérése érdekében hozott intézkedések listája.

Ehhez szükség van:

bizonytalan helyzetet teremtve a jövőbeli pénzáramlásokról;

a pénzforgalom megfelelő mutatóinak kialakulása, csökkentve a pénzforgalomban résztvevők befektetéseinek kockázatát;

intézkedések végrehajtása a pénzforgalomban résztvevők költségeinek csökkentése és az ebből eredő megtakarítások kölcsöntőkének megtérítése céljából;

a pénzforgalom bizonyos dinamikájának elérése a fogyasztók (felhasználók) számára.

A monetáris program mutatói nem mereven előre vannak beállítva. A belső és külső gazdasági helyzet alakulásától függően az infláció céljának elérése érdekében ki lehet igazítani.

A monetáris paraméterek időtartamának meghatározását az instabil piacgazdaság feltételei mellett külső tényezők meghatározásával kell kiegészíteni, amelynek megváltoztatása az előrejelzések kötelező automatikus újra kiszámítását eredményezheti.

A monetáris program végrehajtásának mechanizmusa a következő elemeket tartalmazza:

stratégiai tervezés és előrejelzés (meghatározza a gazdaság fejlődésének irányait, arányait és arányait, valamint általában a monetáris forgalom dinamikáját);

gazdasági és jogi formái (módszerek, eszközök), amelyek szabályozzák a monetáris és hitelkapcsolatokat.

Ha vannak eltérések a monetáris paraméterek tényleges és előrejelzett adatai között, előfordulásuk okait meg kell határozni, és az eltéréseket is szabályozni kell. Például az árfolyamkockázat szabályozása érdekében a kereskedelmi bankok a nyílt deviza pozíciók betartására korlátozottak. A hitelkockázatok szabályozására és negatív következményeinek semlegesítésére a Bankrendszer rendezi a lehetséges hitelezési veszteségeket. A bankrendszer piaci kockázatának szabályozásakor számolja ki ezeknek a kockázatoknak a mennyiségét a monetáris programba való bevonásukhoz.

Az állam monetáris szabályozásának eljárásai biztosítaniuk kell a pénzforgalom paramétereinek kialakulásának nyitottságát. Például az állami költségvetés jóváhagyásának nyilvánossága bizonyos monetáris paraméterek rögzítését vonja maga után annak érdekében, hogy ellenőrizzék a forgalomban lévő pénzkínálat dinamikáját. Ez azért szükséges, hogy elérjük a fogyasztók bizalmát a banki szolgáltatások terén, valamint az érdekek egyensúlyát a gazdasági forgalom általános szabályozása során.

A monetáris szabályozás fontos tényezője a szabályozó (kormányzat, pénzügyminisztérium vagy központi bank) szakszerűségének növelése.

A monetáris források tulajdonosai, mint például a Pénzügyminisztérium vagy a központi bank, rendelkeznek a szükséges hatáskörökkel a reformok végrehajtásához, ami a befektetés kockázatának csökkentését és az ország hitelképességének növelését eredményezheti.

A gazdaság működésének költségparamétereinek meghatározása monetáris szabályozás révén a pénzkínálat és a hitelnyújtás általános árfeltételeinek szabályozásaként jelenik meg.

A pénzkereslet és a kínálat a legnehezebb előre jelezhető értékek, hiszen mennyiségi szempontból nem becsülhető meg teljesen és végül a pénzforgalom résztvevőinek. Ennek megfelelően az összes többi mennyiség relatív mind az előrejelzés szempontjából, mind a pénzforgalom szabályozásának szempontjából.

A pénzforgalomban résztvevők pénzkeresletének növekedését a következők határozzák meg:

a gazdaság további növekedése;

az infláció és az inflációs várakozások csökkentése;

növekvő bizalom a bankrendszerben.

A gazdasági tevékenység szereplői részéről a pénzkereslet a saját eszközeinek folyékony részének iránti kereslet. Azonban a vágy, hogy pénzt és a lehetőséget, hogy azokat fogadják el, nem egyeznek meg. Az eszközök likvid része készpénzegyenleg, azaz A bankoknál vezetett számlákon a készpénz és a nem készpénz egyenlegét birtokló gazdasági szereplők. A pénzkereslet a pénzforgalom résztvevőjének bevételének arányos része.

Attól függően, hogy a pénzforgalom résztvevői mely motivációkat vezeti, a pénzkereslet kialakul.

Három indítéka van a pénz igényének:

tranzakciós motívum - az egyén számára ez a pénztár a vásárlásokhoz a következő jövedelemszerzésig A vállalatok (cégek) számára a pénzállomány célja, hogy biztosítsa az anyagok beszerzését, a bérek és egyéb kiadások kifizetését a következő pénzbevételek az áruk értékesítéséből és szolgáltatásnyújtásból, az állam számára egy pénzeszköz tartalék, amely lehetővé teszi a rezidensek számára, hogy pénzeszközöket biztosítsanak a külkereskedelem számára Coy tevékenységét.

az elővigyázatosság elve lehetővé teszi a pénzforgalomban résztvevő számára, hogy pénzeszközöket hozzon létre a kockázatok csökkentésére a bizonytalanságok körülményei között, és kiegyenlítse az elkerülhetetlen pénzhiányokat.

spekulatív motívum - abból adódik, hogy a modern pénz önmagában nem szolgálhat értékmegőrzésként. A pénzforgalom résztvevőjének jövedelmének bizonyos részét fizetési eszközként kell felhasználni - hitelforrásokat, amelyek százalékos jövedelemt adnak. Ez a kereslet a pénzforgalom résztvevőinek immateriális (pénzügyi) eszközökkel történő megszerzésével valósul meg. Ilyen eszközök lehetnek kötvények, részvények, valamint derivatív pénzügyi instrumentumok.

A pénzforgalom sebessége a pénzkereslet minőségi mutatójaként számos olyan tényezőtől függ, amelyek összetétele és hatásfoka jelentős és gyakran nehéz előre jelezni a változásokat. A pénzforgalom sebességének csökkentéséhez hozzájáruló tényezők. az a folyamat, rózsa-sheniya fokú bevételszerzési települések a gazdasági forgalom és növelje a hosszú távú betétek a bankok a szerkezet monetáris massy.Faktorom, sder élve csökkenése a pénz forgási sebessége. a pénzmennyiség szerkezetének magas arányú megőrzése.

telítettségi szintje a gazdaság de Ngami olyan tényezők határozzák meg, hogy elsősorban attól függ, a növekedés valódi pénzkeresletet járó képes a gazdaság, hogy hatékonyan használja a növekedés a pénzkínálat, a természet az infláció, és a kockázatok mértékét a gazdaságban, a fizetési fegyelem, a meglévő fizetési módokat. Ugyanakkor a kiszorító-CIÓ a forgalom különböző formáinak pénz pénzhelyettesítő hatása a pénz forgási sebessége, és hozzájárul, hogy tovább telíti a gazdaság de Ngami.

Megfelelő indokolja a növekedés a kereslet a pénz (például azáltal, hogy növeli a keresletet az ügylet pénzt a termelő szektor a gazdaság hatása alatt bővítése az áruk és szolgáltatások termelése) a többlet a részét a pénzkínálat lehet com-kompenzálni minimális használatával monetáris eszközök.

Gazdasági lassulás és a csökkenő kereslet a pénzt a részét a gazdasági szereplők nem zárja ki a negatív inflációs következményei a monetáris expanzió, miközben vagy további javítása a külső gazdasági környezet, és a mérleg a pénzkínálat és megköveteli, jelentős erőfeszítéseket. A pénzkínálat egyensúlyba kell hozni a gazdaságilag indokolt igény pénzt.

A pénzkínálatot három változó kölcsönhatása határozza meg:

1) a központi bank monetáris bázisa;

2) a pénzpiaci kamatláb;

3) a kötelező fenntartás normája.

A központi bank monetáris bázisa (az úgynevezett nagy hatékonyságú pénz) magában foglalja a kötelező tartalékokat és készpénzt. Ezt a bázist a központi bank eszközei biztosítják: arany- és devizatartalékokat, portfoliójában tartott értékpapírokat, banki hiteleket.

A kamatláb a rövid távú pénzpiaci van kialakítva, hogy nagy mértékben köszönhető az optimalizálás a tartalékok a bankrendszer annak depozitam.Na meghatározása tartalék követelmények befolyásolják az arány a forgalomban lévő készpénz és betétek a rendszer a bankok.

A pénzkínálatot befolyásolja:

az adók és a lakossági illetékek bevételei;

bankbetétek bevételei;

értékpapírok értékesítéséből származó bevétel;

arany és devizatartalék (különösen ha az államháztartás hiánya);

az ország fizetési mérlegének állapota;

a központi bank egyensúlyi állapotát.

Annak ellenére, hogy a pénzkínálatot a pénzforgalom valamennyi résztvevő alkotja, de a bankrendszer közvetlen befolyást gyakorol a pénzkínálatra a következő intézkedések miatt:

gazdaságosabb, fenntartható pénzforgalom szervezése;

tranzakciók végrehajtása a pénzügyi piac különböző szegmenseiben annak érdekében, hogy befolyásolják a pénzforgalom struktúráját;

a pénz és más fizetési módok kibocsátásának csökkentése vagy növelése.

Az ország gazdaságának fejlettségi szintjétől, nemzeti sajátosságaitól és pénzügyi lehetőségeitől függően a készpénzforgalom biztosítását a szakosított központi bankok, vagy a bankrendszer egésze mereven központosítja. Megbízható a jól működő pénzforgalom létrehozásának feladatai.

A gazdaságilag fejlett országokban a pénzforgalom szervezésében fontos szerepet játszik egy jól fejlett infrastruktúrával és megfelelő működésű mechanizmusokkal rendelkező nemzeti pénzpiac kialakulása. Ezért nagy figyelmet fordítanak a pénzpiac különböző szegmenseinek műveleteire, hogy biztosítsák a pénzpiaci szereplők esélyegyenlőségét.

A fejlődő országokban fontos szerepet játszik egy olyan nemzeti monetáris rendszer kialakításában, amelyet a közvetlen cselekvés törvényei szabályozzanak. Így a pénztárcsák megjelenésének valószínűsége egyértelműen korlátozott, és a készpénzes monetáris emisszió inflációs lehetőségei is korlátozottak.

A központi bankok a következő tevékenységeket érinti a pénzkínálat:

készpénz kibocsátása, amelyben a jegybank rögzíti a pénzkínálat ellenőrzésének képességét;

a bankok refinanszírozása, amikor a jegybank a bankok bankjainak egy hitelnyújtás útján támogatja a kereskedelmi bankok tevékenységeit meghatározott határokon belül;

nyíltpiaci piacon, ahol a jegybank az értékpapírok vételét és értékesítését végzi, és (vagy) külföldi fizetőeszköz vételét és eladását külföldi és külföldi devizaátváltás formájában kompenzációs költségek formájában.

A fenti műveleteknek köszönhetően kialakul a monetáris szabályozás mechanizmusa és annak felhasználási lehetősége.