Jó szándékú ~ prózai (miniatűr) ~
Nyomtatható verzió
Baska repedezett. Nehéz, fájdalmas kétségek, gondolataim másnaposan, hogy nem támaszkodhat rám ... Valahol hallottam már ... Oh ..., az iskola betanult:
„Ezen a napon a kétség, a nap fájdalmas reflexió a sorsa hazám - egyedül az én támogatást és a támogatást a nagy, hatalmas, őszinte és szabad orosz nyelven! Ne légy te - hogy ne essen kétségbeesésbe mindazok szemében, amelyek otthon zajlanak? De nem hiszed, hogy egy ilyen nyelv nem kapott a nagy népnek! " Még valami furcsa, hogy egyfajta mester, maestro orosz megtalálható szavak csak néhány Kumacheva tulajdonságokkal, amelyek anélkül, vétkezik az igazság ellen, annak tudható be, szinte minden földet nyelvjárást. De a bolond tudja, hogyan kell tenni mindannyiunk számára az anyanyelv (így legalább ez anélkül, hogy ezeket „Bolond tudja”) élt félig felnőtt életét a semmi közepén, Európában, bizonyos értelemben. Néha úgy tűnik - nem lehet ezt a régi Európa - nem fogjuk látni, és a legjobb irodalmi művek Gogol, Dosztojevszkij, Gorkij ... Ezért az orosz ellen az orosz írók, meg kell jegyezni, nem feltétlenül kellett hagynia az országot, hogy hiányzik neki, de ez lenne írva A halott lelkek, amint írták őket, Gogol otthon élnek? - A kérdés.
Servant a másnaposság tartotta a seggét az ő Moszkva több mint egy hónappal az egész életem, a saját anyanyelvén hatással nem ő nagyságát és erejét, ami belül van a skála úgy tűnik, nem értékeli, hanem az árnyalatok, finomságok, ami akkor nem fogja megtalálni (ha tudtam volna más nyelvek - pontosan azt mondanák), semmilyen helyen sem a kulturális föld bármely más szemantikájában. Most hallottam, hogy, mondjuk, az angol szót, a helyzettől függően, a hangulatot, vagy választott stílusban elfér nos, húsz fogalmak. Az orosz is, ha van húsz fogalmak, húsz árnyalatok az azonos fogalmak, ők és megfelel a húsz szót, hadd még húsz metaforái frazeológia bármilyen alkalomra. Ezért szótár, William Shakespeare szerint Ilf és Petrov (utalva a kutatás), már csak tizenkétezer szóval, míg Puskin őket huszonnégyezer, nos, az ő barátja, Dalia - kétszázezer szavak (nem minden nyomtatási persze), és ez a tizenkilencedik században, és még anélkül, hogy a határozók minőségi jelzők nélkül neologizmusok nélkül kölcsönzött és így tovább. Angol igaz, hogy nem otdyshatsya nem otplachutsya (volt, és megalkotta a szót) a hosszú megszűnt, de a fantom fájó viktoriánus birodalmuk, nemrég ünnepeltük valahol Oxford születési milliomodik angol szó, de itt vagyok nem a bocsánatkérés bármely nemzet sovinizmus és a teljes asszimiláció, és nem a szeretetem az én nyelvemet, de a szélessége a paletta a fogalmak, és még csak két árnyalatú két látszólag hasonló fogalmak: a „jó szándék” és a „jó szándék”.
Jó, vagy más módon a jó szándékok, mint tudjuk, feltárta a pokolba vezető utat. Ez legalább furcsa. Vannak Jézus szavait, fia Sirach, hogy „a bűnösök útján készül sima kövekkel, de a végén, hogy - a gödör a pokol”, de ott van a bűnösöket, velük, mintha, és az is világos, hanem egy személy a jó szándék, ki ő? Jó szándék, biztosan gondolta, ellentétben az absztrakt gondolat, amely egy adott irányba vektor, de mindegy - csak egy gondolat. Mi gondolat az elején akciók - jóváhagyási ellentmondásos vagy legalábbis ambivalens, hogy az az elképzelés, viszont tettekre, és esetleg nem. De akkor is, ha egy cselekedetben, akkor mi a baj a jóval? Megengedett, hogy feltételezzük, hogy az egész dolog úgy néz ki, mint ez: Uram, melynek útja ismert bizonyos, titokzatos, próbáltam, megkínoztak, átgondolt az utolsó részletig minden lánc okai és hatásai az emberi élet, a társadalom és a föld, vagy a világegyetem, és amikor egy bizonyos, bár jó szándék váratlanul hirtelen beavatkozik, uszályok, más szóval, felmászik a pofája annak a Kalashny száma isteni gondviselés, akkor ez bűn, ezért a pokolba vezető út (ez valóban, ahol minden tanár, egy orvos és egy ügyész karcolás a fejem). Így csak a szándékok és a megmaradt szándékok tekinthetők jónak, jól.
Hmmm ... A púpos valami - nagyon vicces, ha nem azt kínos. És ez igaz -, hogy nem én, és kicsit a jó szándék jó beszélni az orosz nyelv, és már csak egy szándék járni Turgenyev, kinek, bevallom, én nem, legalább az a tény, többek között, hogy nem értem, elérve és sarok Gogol, a nyelvével, a követelőző és helytelen pátosz teljes egészében lényegében beszél nagyságát moguchest, az igazság, a szabad, és még közvetlenül mintegy konfluenciájának kétségbeesés láttán valahol Baden-Baden, minden fordul elő, hogy a hazai és a ilyen és egy ilyen szemét még mindig bejön az orosz tankönyvbe, bár egyetért azzal, hogy lehetetlen elhinni hogy ezt a nyelvet nem szabad a nagy népnek adni. De alig lehet ezt a fajta szándékot felhívni. Bocsáss meg nekem méltatlanul, ugrottál az elefánthoz, Ivan Szergejevics rajongóit. Ez az én másnaposságom.