Olvassa el a könyv szürke, a szerző a dió nicholas online 15. oldal a helyszínen
Bábel fontos ütögetni az üres poharat.
- Ők mondják az igazat. Van ilyen bűn. Ha nem lenne aggodalom, ma játszani fognak. A szorongás, az anyja ... És az őrház, ahol ébrednek? Most, ha az igazi riasztás nem akadémikus?
- Ez nem oktatási - mondta Victorka.
Viktorka, aki a tisztek házának fő rádió-üzemeltetője, folyamatosan tudatában volt az eseményeknek.
A kapitány Viktorkara nézett, vállat vont.
- Különleges parancsot vártam a helyőrség parancsnokától.
- Mit csinálnak ott, kapitány elvtárs? Victorka az ablakhoz tapolta az ujját.
Egy őrszem egy géppisztollyal járkált az őrház udvarán, és a kerítés közelében három "fiatal", a "nagyapa" harcos szigorú vezetése alatt, a lovag dobozt dobott.
- A szombat parkolási nap - válaszolta a kapitány.
- És mi a WC? - kérdezte Bábel, és véve egy cseresznyét a serpenyőből dobta a szájába.
Mindenki érdeklődéssel figyelte az eseményeket az őrház udvarán. Miután a barátságos erőfeszítések után megdöntötték a standot, félretették. Valahonnan a fűrészek kiszálltak, és mind a négyen kezdett látni a gyökér alatt egy piszkosbarna sztálagmit. Spiliv, egy hordágyon rúgtak rá, és kivontak az őrház épületébe.
Bábel köpte a kő az üvegbe.
- És mi nem lenne olyan baltás, hogy megsebesítse? Victorka elkápráztatta a fejét.
- Bolond vagy, Babel. A fejlécek fejszépeiről.
- Rendben, találtunk egy ebédet - mondta a kapitány, és a kezéhez fordult: - A barman, két órát várjak?
Ezúttal visszhangzott valami furcsa párbeszéd a konyhából, és a kapitány kiabálása után többször csörrent a vas, a csizmákat megdöbbentették, és csend lett.
Az asztalnál zavarba ejtett csend.
- Ember, hagyd abba lenni - mondta ingerülten a kapitány.
- Vano! - Ben felment, és a kezét kereste. - Halott vagy, mi? - Ben elment az ablakon, felmászott a derekáig, és olyan, mint a felforrósodott, kiugrott onnan. Az arca fehéresebb lett, mint a kréta. - T-elvtárs kapitány ... - mondta, és elhallgatott.
- Mi a baj, anya? - A kapitány felállt, és elment a kezébe.
Mindenki felugrott, és követte őt.
- Sem ... sem magának. - mondta a kapitány, leállt a küszöbön, és megállt, belépett az adagolóba.
Ravin lépett mögötte, és rettenetes képet látott. A padlón egy pocsolya hús, Vano feküdt lefelé, a bajonett fogantyú kinyúlik a hátán. A környéket felborították a tartályok. A pocsolyából érkező csizma nyomai a lépcsőhöz vezetettek, a fekete kijárathoz.
- Babel, Victorka, menjünk le gyorsan, felkapjuk a hüllőt - mondta a kapitány. - Csak a férfiak, ne tapossák, és nyomon követi a doktor itt - kiáltotta utána, majd csendesen hozzátette: - hiába felzárkózni, már elment ... - Óvatosan, vigyázva, hogy ne lépjen rá a húsdarabokat heverni mindenhol, jött Vano.
Vano felnyögött. A kapitány leugrott.
- Gyere, segíts nekem.
Ben és Ravin felemelték a Vano-t. Hangosan felnyögött, rázta a fejét, és a mellkasára dobta. A kapitány lefelé nézett az arcáról, és megkérdezte:
- Fiú, hallasz engem? Ki vagy te?
Vano morgott, és a rekedt hallatán mindenki hallotta:
- Ezredes hadnagy ... A szamárban inni ... Húsért jött ... - A teste lustálkodott. Vano elvesztette az eszméletét.
- Tegye vissza. A kapitány felállt. - Ezek a gazemberek. Egy dolog, amit nem értek: miért részegek, amikor húsra vágynak.
A lépcsőn lebuktak a csizmák, és Bábel és Viktorka levegőn léptek fel az ajtón.
- Nem láttál senkit, kapitány elvtárs - mondta Babel. - A nyomok vezetnek az erdőhöz, és ott vannak a taposottok nyomai - maga az ördög nem fogja megérteni ... A kutyának szüksége van a BMP-re. Nem jutottunk el, hogy messzire menjünk a bozótba. Hirtelen nem egyedül van ...
- Cheshin gyorsan innen, amíg az őrjáratot nem közelítik meg. - A kapitány gyorsan feljutott a kapucni mögötti előcsarnokba.
- Őszinte, mint a gomba az eső után. Hol jelenik meg sokan?
- Sawa, hamarosan jössz? - kérte Ravina, és a barátaihoz ment, akik a bejáratnál vártak. Az incidens megdöbbentette, mint egy somnambulista, a Benov-kapterhez, próbálva, hogy ne csússzon le a nyomvonalról egy hófúrásra. Sam majdnem bejutott benovskuyu hurok, gondolkodás ugyanakkor, hogy a bolondokháza itt uralkodik: a hurok pályák, ezredes gyilkos podpodkovnik-tolvaj sertések ...
Amikor beléptek a boltba, Ben egy kulccsal becsukta az ajtót, kivett egy dobozt valahol, és letette az ajtóhoz és a sarokba hegesztett szemüvegbe.
- Itt vagy - mondta. - Most pedig próbálja megnyitni. "Leült a kanapéra, és lecsapta a láthatatlan morzsákat az asztaltól. De aztán felugrott, felemelte a kanapéhelyet, és az "Agdam" négy "tűzoltó készülékét" felvetette. - Mi van, testvér? Készítse elő az ételeket, igyunk Vano-nak.
Victorka négy zománcozott csészét vett elő a fal melletti dobozból.
- Vano szerencsés volt - mondta. - Haza fogják küldeni a férfit.
Ravin szinte nem látta a szemét a homlokára. Wow, szerencse. Mit mond?
- A kormánytól egy másik nyugdíjat fognak dobni - mondta Babel. - És ott lógunk, és lógunk ... Nos, legalább nem küldenek zenészeket a konyhába.
- Igen, akarta - mondta Ben, és levette a palackot a palackról, és átengedte a bögre. - Azt hittem, nyaralni fogok. Pisztoly volt vele ...
- Hol szerezted? Kérdezte Victorka.
- Banshchikov a cserélt tulipánokért.
"A bolondok! Gondoltam Ravin. - Egy tulipánál fegyvert cserélnek; a vakációhoz menni a konyhába öltözni! ".
- Hallottam, hogy a pisztolygolyó nem veszi őket - mondta Babel. Körülnézett. - Van keksz?
- Nincs semmi - válaszolta Ben. - A kantinban fogják venni a zhorot. És most milyen étel.
- Átkerülünk - mondta Ravin, és minél előbb igyekezett inni, hogy megszabaduljon a rémálomtól. - "Agdam" nem alkohol, át fogjuk venni.
- Nos, kemény fickó vagy - vetette a fejét Viktorka. - Úszott, tudod jobban. Menjünk. Felemelte a bögrét. - Vano számára!
Ravin elvette a bögrét, szokásosan a szájába tette a tartalmat, majdnem elakadt. Alig vezette az égő folyadékot, keresett valamit inni, és nem találta meg, intett a szájába, és belélegzett az összes tüdőbe. Könnyek szaladtak el a szememből.
- Mit csúszol, Ben? Kiáltott fel, duzzadt.
- "Agdam", mint "Agdam" - Ben kis kortyot kortyolt a bögréből, megvonta a vállát, és megszagolta a férfi ujját. Victorka és Bábel követték.
- Te, Syava, ma valahogy más - mondta Ben. - Elfelejtette, hogyan kell inni? Most el kell vágnod ... Annyi italt ... Egy napig félköröm van, és egy gulp ...
Ravin úszott a fejében. Rájött, hogy gyorsan elájul. Mit iszik ez? Mi az az "Agdam"? Tiszta orvosi alkoholt! Vagy ebben az életben az alkoholt bornak hívják. És boralkohol?
- Még mindig ki kell önteni vagy készen kell állnia? Kérdezte Ben.
- A maestro készen áll - mondta Victorka. - Helyezze a kanapéra.
- Miért? Ravin megpróbált nem lerázni a székből. "Még egy italt ... Egy kis idő ..."
Minden jog fenntartva, Booksonline.com.ua