Mi az első jelentése?
Közben a Pervomaia modern, kifelé osztálytalan hangzása teljesen következetes, és nagyrészt a késő szovjet hagyományokból következik. A Szovjetunió osztályharcával 1936-ban fejezték be, amikor hivatalosan bejelentették a kizsákmányolók felszámolását a Szovjetunió területén. A proletariátus diktatúráját 1977-ben eltörölték a Szovjetunió Alkotmányából.
Valaki (feltételezhetően provokátor) bombát bocsátott a rendőrök csoportjába. Egyiküket 50-70 sebesült megölték. A rendőrség ismét tüzet nyitott. Ennek eredményeként 11 tüntetőt öltek meg, és több mint 160 sérült meg. Tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Négy anarchista munkást akasztottak, és az egyik halálra ítélték öngyilkosságot. Ezeknek az embereknek a bűnössége még mindig nem bizonyított.
1889-ben a Második Nemzetközi Egyezmény úgy határozott, hogy május 1-jét egy nemzetközi szolidaritás napjává teszi a munkavállalók jogaik elleni küzdelmében. 1917-ig Oroszországban ez a nap Mayavoksban félig földalatti ünnepséggel zajlott, a vidéki piknikek politikai felhangokkal. A Szovjetunióban vált hivatalos ünnep, majd a félhivatalos - szervezett „dolgozók»demonstrációs«, a szokásos jelszavak szolidaritást dolgozók más (de nem ő) országban.
A szovjet években az ünnepség rituális, kötelező és ezért unalmas volt. Úgy vélték, hogy a Szovjetunióban dolgozó munkavállalóknak nem kell harcolniuk, és még inkább senki sem. Az a tény, hogy a szovjet társadalom világosan strukturált két, lényegében egymással szemben, osztály, nevezetesen a proletárok fizikai és szellemi munka egyrészt, és a pártállami apparátus másrészt retusált. Ez a retusálás azonban nem fedte fel azt a tényt, hogy a Szovjetunió Szovjetuniója valójában kiváltságos uralkodó osztály lett.
E kiváltságokat, míg a jogosultságokat a modern orosz uralkodó osztály, persze, nevetségesnek tűnnek, de a teljes átlagot, a háttérben a nagyképű hivatalos nyilatkozatok, hogy „a kommunisták csak egy van - az első támadást indít,” ők nézett különösen kiábrándító. Például a kommunistának sokkal több esélye volt külföldre jutni, mint egy nem pártos ember.
A Szovjetunió vidéki kollektív és állami gazdaságaiban dolgozó ipari dolgozók és állami mezőgazdasági munkások továbbra is a lakosság leginkább kiaknázott része maradtak. A szovjet ipari vállalkozásokban gyakori volt a hat napos munkanap, amely két, és néha három egymást követő műszakban működött. Ugyanakkor, az éves szabadság, a munka tartott csak 15 nap, míg a nyaralás még a legkisebb köztisztviselő (például egy laboráns a Research Institute) volt 24 munkanap és a jelöltek és a tudományok doktora, aki elérte, hogy két hónap.
A hivatalos szakszervezetek, mint a szovjet időkben, a meglévő rendszer "egyedi hiányosságai" elleni küzdelem szlogenjei közé tartoznak. A nagy pártok a rendszer e tüntetések és gyűlések általában a párt megjelenés, amely, mint a szovjet időkben, hallott biztosítékok „párt és a kormány” a hűség és támogatása során az uralkodó osztály.
Kétségtelen, hogy ebben az évben, szemben az annexió a Krím és ukrán események általában, ez a téma - a téma támogatja a vezető orosz pro-elnöki pártok, a szakszervezetek és a hajt majd végre hivatalos rendezvényeken, különösen erőteljes.