A szőlőmagnövény-termesztésben szerzett tapasztalatom az, hogy megépítem,

A szőlőmagnövény-termesztésben szerzett tapasztalatom az, hogy megépítem,


Olvastam, hogy Németországban a szőlő palántákat nemcsak a nyílt talajon, hanem az üvegházakban termesztették. Úgy gondolom, hogy ezt tette a vegetációs időszak meghosszabbítása érdekében.

És úgy döntöttem, hogy felteszem a kísérletemet.

A moszkvai régióban ugyanúgy alkalmaztam a gyümölcsös gyorsítás módját, ahol a csecsen háború kezdete után kellett mozognom. Azt kell mondanom, az eredmény nem volt rosszabb.

A szomszédok megismételték a szőlőtermesztésben szerzett tapasztalataimat, és javítottam. Az első nyáron termesztett szőlőtőrt egy ívbe hajítottam, és egy régi vödörbe (Groznybe) és egy 10 literes tartályba (a külvárosokban) temettem el a tetejét. A földön elhagyott menekülésnek 4 veséje volt (néha több vesét hagytam tartalékként). A szőlő eltemetett részén volt legalább 5-6 vesék, amelyeket eltávolítottam, és a szőlőt felszeletelték. A konténerben, ahol a szőlő teteje ásott, 10-15 cm-es réteggel kavicsot öntött az aljára, majd a talajt homokkal, komposzttal, őrölt tojáshéjjal és vermikulittal elegyítették. Amikor ültetés szükségszerűen Kornevin vagy Heteroauxin. A szőlő elhelyezése egy vödörben vagy tartályban lehetővé teszi, hogy a következő évben a palántákat egy másik helyre átültessék a gyökérrendszer károsítása nélkül.

A szőlőmagnövény-termesztésben szerzett tapasztalatom az, hogy megépítem,


A talaj fölött maradt szőlőn csak négy hajtást kell tartani. Ősszel a föld felett fekvő szőlőt felére vágtam, mindegyik szegmensen két hajtást hagytam el, amelyek közül az egyiket gyümölcsöző szőlősként vágták le, a második pedig - mint a cserét. Így két év alatt két gyümölcsös bokrot kaptak (lásd az ábrát). A.KALAMBET

Egyéb kapcsolódó hírek: