Ne aggódj! Nem fog meghalni az éhségtől, az iszlám Dagesztánban

"Mi a célja, hogy elkapjon, a másik nem fog."

Ne aggódj! Nem fog meghalni az éhségtől, az iszlám Dagesztánban
Mindenkinek tudnia kell, hogy a Szentírás szerint a Mindenható magára kötelezte magát arra, hogy minden teremtményt eledel. Képzelje el a helyzetet, hogy a király megígéri, hogy vacsorára meghív. Nem tudod, hogy tényleg van, de tudjátok, hogy a viselkedése tiszta, nem szünteti meg az ígéreteket, és ennek meggyőződésével nem készít semmit az estére, és teljes mértékben támaszkodni a királyra. Nem így van? Persze, igen.

És mit gondolsz az Allah ígéretéről, hogy az Ő teremtményeihez adjon mindent, ami az élethez szükséges, miután többször megfogadta a Szent Koránban? Nem biztosíthatja az ígéretét, nem emlékszik az általa adott eskütételre, kétséged van, és nem támaszkodhat rá. Tudja, hogy ez katasztrófa számodra?

Ali ibn Abu Talib (aki Allah elégedett vele) azt mondta: "Kérlek Allahot az élelemért a másikból? Anélkül, hogy félsz ágyban, boldog vagy, és hiszed, aki megváltoztatja a pénzt, annak ellenére, hogy ő egy politeista. Az Úr boldogtalan, nem hisz neki, annak ellenére, hogy kész mindenki támogatására. Úgy viselkedsz, mintha nem tudod, mit mondanak a Koránban. Ez az igazság, amit nem ismer fel és kétséges, hogy Allah ad nekik élelmet. " Az ilyen gyenge Iman, természetesen, kihúzza az embert egy kétségbeesett mocsárba, és rossz véget vet. Allah védelmezzen bennünket erről!

A Mindenható a Korán szerint: "Bízz Allahban, ha igaz muszlimok vagytok" (Surah al-Ma'ida, 23. vers). És újra: "Hadd azok, akik hisznek abban, hogy hisznek Allahban" (Surah "Muzhadalya", 10. vers).

Allah már elosztotta az ételeket minden teremtéshez, és ezt mind a Koránban, mind a hadísztban mondják. És nincs erő, amely megváltoztathatja ezt az eloszlást. És ha egyikünk kétségbe vonja ezt a pillanatot, azt gondolva, hogy talán nem lesz elegendő táplálék neki, vagy megváltoztathatja a részét, félhet a hitetlenség hárítójától, Allah megvédjen bennünket az ilyen kétségekből!

És most kérdezzük meg magunkat a kérdést: meggyőződésünk, hogy mindenki megkapja, amennyit csak akar, mit jelent a világi gondolkodás, mert alázzunk magunkat és hitünket. És ez a végén csak nehézségekhez vezet a másik világban.

Az egyik nagy tudós azt mondta: "Mi a célja, hogy elkaphasson, a másik nem fog. Egyél az ételedet, méltóságot és becsületet tartva, de ne egyen olyan módon, ami megaláztatáshoz vezet. " Ezek nagyon szép szavakat azok számára, akik megértik.

Allah, és senki más nem nyújt táplálékot, és mindegyiknek van egy bizonyos összege, amelyet kétségtelenül kap. Ha Allah akar, akkor az ember evés, vagy agyag, vagy megemlékezés, dicséret, akár angyalok, akár nélkül is él. A muzulmánnak szándékában kell lennie arra, hogy erőt szerezzen az istentiszteletre, és ne az evés örömére. Mindenben bízni kell Allahban.

Azt mondják, hogy Sufyan Al-Savri, amikor Mekkában volt, elfogyott az élelmiszerből, és tizenöt napig ivott. Abu Mu'awiyah Aswadi azt mondta: "Láttam, hogy Ibrahim ibn Adham nem ettem semmit, kivéve az agyag húsz napig."

Az ilyen eseteket nem szabad meglepni, mert Allah minden eszközzel erőt adhat a rabszolgának. Ma a muszlimok gyengébbek, a világiak elveszítették, elvesztették az istentisztelet édességét, megfosztották magukat egy barakktól. Senki sem akarja megtisztítani az istentiszteletét. Az a kis, amit ma, néha meg van győződve arról, hogy imádságunkat csak az igaz õseink, tiszta emberek kegyelmének köszönhetjük. Korábban muzulmánok voltak királyok, és most egyszerű rabszolgák vagyunk. Isten segítsen bennünk abban, hogy mindig és mindenhol bízzunk benne! Amin.

A cikk írásakor a "Minhaju al-Abidin" című könyvet használták.

Kapcsolódó cikkek