Dúsítás asztalokon - stadopedia
Koncentrálás a táblázatok - a elválasztásának folyamatában az anyag sűrűsége a vékony víz folyik a fedélzeten kissé ferdén, amely végrehajtja alternáló mozgást egy vízszintes síkban irányára merőleges vízmozgás.
A koncentráció a használt táblák dúsításához ón ércek, volfrám, ritka, a nemesfémek és a fekete (szemcsemérete 0,1 és 3 mm) és a szén (mérete nem nagyobb, mint 13 mm).
A koncentrációs asztal mozgó fedélzetével és időszakos kisülésével (bölcsők) már évezredek óta ismert. A későbbiekben megjelent fürdőkön és kerek koncentrációs asztalokon, ugyanazon elven dolgozva, a fedélzet lassú mozgása miatt a nehéz részecskék kiürítését folyamatosan végezték.
Az első óriási folyamatos asztalt Németországban 1797-ben találták fel.
A koncentrációs táblázat (8.2. Ábra) egy meghajtó mechanizmust, egy fedélzetet és egy további eszközt tartalmaz.
Az asztal munkaterülete fából vagy alumíniumötvözetből készült fedélzet, linóleum, gumi vagy üvegszál.
A fedélzeten rögzített bordák - téglalap alakú állványok, amelyek magassága csökken az asztal végső koncentrikus része felé. A nariláció különbözik a nagy és vékony termékek esetében.
A modern koncentrációs asztalokon a fedélzetek szinte vízszintes aszimmetrikus mozgást mutatnak a vízmozgás irányára merőleges vízszintes síkban.
Ez a mozgás biztosítja az anyag lazítását, rétegződését és a részecskék szállítását hosszanti és keresztirányban.
A fedélzeten különböző sűrűségű (méretű) részecskék rajongói vannak kialakítva (8.3. Ábra).
A felső rétegben a könnyű részecskék koncentrálódnak, amelyeket a fedélzeten lévő víz áramlása közvetít.
Az alsó réteg, ahol a nehéz részecskék találhatók, a fedélzet hullámainak mentén hosszirányban szállítják.
Az ilyen szétválasztás lehetővé teszi ugyanazon sűrűségű részecskék összegyűjtését különböző vevőkészülékekben.
Koncentrátum koncentrátumok, ipari termékek és hulladékok koncentrációs táblázatokban általában kivonásra kerülnek.