Az erdők megóvásának problémája, az írástudás

Összetétel az USE formátumban D.Granin szövegének megfelelően

Nehéz elképzelni Oroszország erdei területét. Ő a hazánk díszítése és büszke, elképesztő gazdagsága. Sajnos néhányan úgy vélik, hogy sok erdő van, így semmi sem fog történni, ha kegyetlenül megsemmisül. De teljesen téves azt gondolni, hogy Oroszország erdei alapja kimeríthetetlen.







Az író megjegyzi, hogy "a cár nem volt szentimentális", de "őrizte magát az egész országért felelősnek". Péter megértette: egy hatalmas orosz flotta megteremtéséhez nagy mennyiségű drillwoodot kell vágnia. De az óvatos gazdasági uralkodót nagyban megzavarta a "tömeges kaszálás". A folyók védelme miatt az orosz király megtiltotta az erdőirtást. Megtiltotta a "helyi igények minőségi fajtáinak" használatát a "fából". "Ne szakítsa el, ne rontsa el a fiatal ültetést" - ez a figyelmeztetés arra utasította Pétert, hogy egy erdős területre kerüljön. És az Admiralitás kábelgyárának, a fiatal tölgyfák neveltetésének mestere még "megcsókolta ... a gondosságért".







A messzeséges orosz cár "erõs és tökéletesen" megmenteni és adni gyermekeinek. Szomorú, de országunk erdei alapjainak jelenlegi állapota azt bizonyítja, hogy Péter utódai sokat nem gondolnak erről. Kegyetlen illegális fakitermelés, nagy tüzek okozta károk, gyakran az emberek által ... Az erdők megsemmisülnek - az állatok és növények fajok sokfélesége csökken, a tározók kiszáradnak.

Vikhrov korai koruktól nem maradhatott közömbös az erdei bozótok barbár megsemmisítésével. Véleménye szerint az erdőt nem lehet elgondolatlanul felhasználni: ez az anyaország természeti erőforrásainak elszegényedéséhez vezet. Mint Nagy Péter, Ivan Vikhrov érezte felelősségét utódai sorsa iránt. A tudós úgy gondolta, hogy a jövő nemzedékei nem kevesebbek maradnak, mint maguknak az elődeiknek.

Nem szabad csak a természettel nagylelkűen gazdagított vagyont felhasználnunk, hanem meg kell védenünk, gondoskodnunk kell a helyreállításról. Mindenkinek teljes mértékben tudnia kell, hogy a természet megőrzésével gondolkodunk magunkról és gyermekeinkről.