Boldog nap vagy párbeszéd a napel, a mágikus blogom
A szokásos nap. Ugyanaz, mint a többi ezer nap. Szombat, holnap vasárnap. Két nap van előttem. Általában nem kelök ilyen korán. De ma úgy döntött, a lehető leggyorsabban, hogy megbirkózzanak a házimunkát, hogy üljön az interneten, és nem kap ki a héj, amely elrejti az élet. A nap rám nézett.
- Jó reggelt, vagy valami. - bólintottam neki, - mire mosolygott?
Csendben bámult rám, nem mozdult. Körülnézett, és láttam, hogy nincs senki. Ez boldoggá tette.
- Miért csöndes? Nos, mondja meg: "Jó reggelt!" Vagy nem látod, hogy életben vagyok?
A nap csendben maradt. Olyan volt, hideg és távolságtartó, hogy mi történik a májusi reggelen, amikor a késő tavasszal nem sietett, hogy kérem a hőt.
- Tudod, meghalhatok, és akkor megbánni fogod, hogy nem válaszoltál nekem. Valaki, de tudod, hogy az élet egy pillanat. Itt vagyok, és holnap nem. Sőt, velem ez gyorsabban megtörténhet, mint másokkal.
Érzéketlenül magamnak, elkezdtem kiönteni a pillantásomat a napra. De hallgatott és hallgatott.
- Holnap, holnapután, és egy év alatt ragyogni fog. És nem is tudok néhány hónapot tervezni ...
"Ez meglep," felelte hirtelen a nap.
Körülnézett, rémült. Úgy tűnik, annyira elgondolkodtam, hogy hangosan felszólaltam. De senki sem volt ott. Felnézett az égre.
- Mi akadályozza meg életét? Hallottam a fejem felett.
Nem kétséges, a nap velem beszélt.
- Emlékezz, akkor ... két hónappal ezelőtt történtem ...
- Emlékszem - válaszolta a nap. Ki mondta neked, hogy meghalsz?
- De mindent elmond, hogy az élet elmúlik ...
- Ezt mondja a félelme. Minden, ami körülötted van, tele van ezzel a félelemmel. Ön engedelmeskedett neki, és hagyta ki a szeretetet, amelyet egyszer megszerezett.
- Tudtam, hogy a szerelemben való második szerelem nehezebb, de nem tudtam, hogy így van. Annyi energia, mint nyolc évvel ezelőtt, már nem. Még azt sem tudod elképzelni, hogy mit tettem, hogy elengedjem a szerelmet ...
- Emlékszem, tanúságot tettem erõdnek. Akkor, szeretettel, engedj be. Sokáig éltem benned, és elfelejtetted, mit jelent a ragyogás. Miért sírsz?
- Úgy éreztem, egy darab, nagyon szerény kis darabja.
- Ön elvesztette. És ön csak visszaadhatja magának.
- Nem tehetem. Mint mondom, nincs ereje.
És meghalni. Lassan, minden nap lassan meghal, erőssége van. Tudom, hogy miért nem nyitod meg a parfümjét, amelyet neked adtál a születésnapodért. Attól félek, hogy nem használsz fele, ahogy meghalsz. Nem látja azt a pontot, hogy az életből még azt is, amit már megvannak.
- Mit tegyek? - kérdeztem alig hallhatóan.
A nap fényes sárga sugarak dühös fényével ragyogott és elvakított.
- Megegyezzen a testével. Talán az emberek nem fognak elhinni, de tudom, milyen hatalma van! Kezd el szeretni magát. Emlékszel, hogyan csináltátok nyolc éve. Ne félj, mindannyian segítünk. Elég, hogy létezzen, éljen el!
"Nagyon szeretnék élni", zokogtam, és láttam, hogy a nagy felhő, amely jön, borította a napot.
- Nagyon szeretnék élni! Kiáltottam, és a kutyák ugattak a szomszédos udvarokból.
De nem figyeltem rájuk. Még azt sem vettem észre, hogy az utcai közepén állok.
- A nap! A nap! - Felhívtam.
- Hallottam. Most pedig hallja az egész világmindenséget. Sírj ki neki.
- Hol vagy? - Átnéztem a felhőt, mintha átnéznék rajta.
"Mindenütt vagyok," válaszolta a nap, "csakúgy, mint te." Te vagy az univerzum része, és hatalmad hatalmas!
"Én a világegyetem része vagyok!" - Kihúztam, és éreztem valami könnyű, kedves, könnyű áramlatot bennem. Felismertem. Szeretet volt.
Erõs esõt öntött, minden félelmet és esõt elmosott. Ő öntött, és én jöttem. Az életen át mentem, a mai nap folyamán voltam. Nem, nem igazán, nem mentem, repültem. Én már nem féltem magamban. A testem megköszönte a lelket, és a lélek megköszönte a testet.
Talán az emberek nem fogják elhinni, de a nap tudja, hogy ma már visszanyertem.