A spondylarthrosis bizonyságtétele, a műveletek típusa, következményei
A kezelés sebészeti módszere ritkán használatos. A legtöbb esetben a gyógyszerek fizioterápiás kombinációban történő adagolása hozzájárul ahhoz, hogy a fájdalom kellően alacsony legyen.
Számos olyan jelzés van, amely sebészeti beavatkozást igényel:
- A bél vagy a húgyhólyag zavara. Ritkán fordul elő, a gerincvelő tömörítésével.
- A gerincvelő csonkítása.
- Egyéb neurológiai diszfunkciók, például kéz- vagy láb-diszfunkció, a végtagok zsibbadása.
- A gerinc instabilitása. Mivel a spondyloarthrosis káros hatással van a gerinc minden részére, különösen a faciális kötésekre (a gerincmozgást szabályozó ízületek), a spinalis instabilitás kialakulhat. Ez a diszfunkció számos egyéb neurológiai problémát is okoz.
A sebészeti beavatkozás típusai
A spondylarthrosis sebészete általában két lépést tartalmaz: a fájdalom fókuszának eltávolítása és a gerinc fúziója. Az idegvégződésekre nyomást gyakorló szövetek eltávolítását dekompressziós műtétnek nevezik. A gerinc fúzióját stabilizáló műtétnek nevezzük. Mindkét manipuláció, dekompresszió és szintézis egy művelet alatt történik.
A spondylarthrosis kezelésében a hagyományos műtéti beavatkozások a következők:
- Fasektomiya. A gerincet stabilizáló faciális ízületek szintén nyomást gyakorolhatnak az idegekre. A sztatctomy használata lehetővé teszi az ízület eltávolítását, és így a nyomás fókuszálását.
- Foraminotomy. Ha a lemez vagy a csontpótlás (osteophytes) egy része nyomást gyakorol az idegre, mivel a csigolyán túlnyúlik, használja a foraminotómiát. A foraminotómiával megnövekszik a nyílás mérete, ezáltal kiküszöbölik az idegek megsértését.
- Laminectomy. A csigolyák hátulján egy lemez található, amely védi a gerincvelőt és a gerincvelőt. Bizonyos esetekben nyomást gyakorol a gerincvelőre, így részleges vagy teljes eltávolítást igényel.
- Laminotomia. A foraminotómiához hasonlóan a laminotómia nagyobb lyukaként védi a gerincvelőt és a gerincvelőt. A lemez megnyomhatja az ideg struktúrákat, így növeli a laminotómia igénybevételét.
A fenti dekompressziós módszerek mindegyike hátsó hozzáféréssel történik. Előfordulhat azonban néha előtti hozzáférést igénylő művelet. Például a gerincvelőre gyakorolt nyomáscsillapító csontok (osteophyták) néha nem távolíthatók el a gerinc mögött, mert nagy a gerincvelő károsodásának kockázata. Ebben az esetben a dekompressziós eljárás általában az első (első) oldalról történik. Az elülső dekompresszió egyik példája a korpszóma. A gerince testének része eltávolításra kerül, mivel a csontcsontok (oszteofiták), amelyek a csigolya és a gerincvelő között kialakulnak, az idegeket csipetlik.
A csigolya vagy a lemez egy része eltávolítása a gerinc instabilitásához vezet. Ennek eredményeként az emberek veszélyben vannak a súlyos neurológiai károsodások kialakulásában.
A gerinc stabilizálására számos módszert alkalmaznak. Hagyományosan a stabilizációt - a spondylodázist - az oldalsó, hátsó, elülső bejáratú konfluens módszerrel végezzük. Van egy új szintézis technika is, amelyben a stabilizáció az alulról áthaladó zsákmányon keresztül történik.
Amikor a gerinc fúzióval stabilizálódik, egy olyan környezet jön létre, amelyben a csontok több hónapon keresztül összeolvadnak. A csontszöveteket (páciens saját csontja vagy donorja) vagy a csontnövekedést serkentő biológiai anyagokat használják. A stabilitás növeléséhez és növeléséhez speciális kötőelemeket is használnak: vezetékek, csavarok, rudak és lemezek. Az egyesítés lehetővé teszi a csigolyák közötti mozgás kizárását, ami biztosítja a hosszú távú stabilitást.
Az egyesülés mellett vannak más lehetőségek a spinalis instabilitás megelőzésére:
- Mezhististaya dekompresszió. Ezt az eljárást speciális spinális implantátum segítségével végezzük el, amely a spinos folyamatok között van beültetve, megakadályozza az idegeket, és megszünteti a fájdalmat. Segít fenntartani a hátsó rugalmasságot és javítja a mozgás tartományát.
- A gerinc dinamikus stabilizálása. A spondylodesis helyett olyan szerkezeteket alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a vertebrák mozgását bizonyos tartományon belül.
hatások
A gerincvelő bármely műveletéhez hasonlóan, a beavatkozást követően vagy bizonyos esetekben komplikációk jelentkeznek.
- A gerincvelő vagy az idegek trauma
- A csontszintézis hiánya
- A fejlesztések hiánya
- Beültetett szerkezetek hiánya
- fertőzés
- Csontátültetés által okozott fájdalom
- Fájdalom és duzzanat az erek a lábakon (phlebitis)
- Problémák a vizelettel
A lehetséges szövődményekre való tekintettel a sebészeti beavatkozást csak szélsőséges esetekben írják elő.
Postoperatív időszak
A műtét utáni időszak minden beteg esetében külön-külön történik, az életkorától, a szervezet általános állapotától, a betegség mértékétől és a műtéti beavatkozás típusától függően. A varratok 7-14 napon belül meggyógyulnak. De a teljes gyógyulás néha hónapokig tart, különösen a gerinc fúziója után. Javasoljuk, hogy szigorúan kövesse az orvos rendeleteit, hogy korlátozza a motoros tevékenységet a gyógyulási időszak alatt, hogy egészséges életmódot vezethessen. Ha komplikációkat, például lázot, fájdalmat vagy fertőzést észlel, akkor a legjobb tanácsot kérni egy szakembertől, hogy meghatározza a kezelés okát és célját.