A japán hieroglifák száma 1-5
Azonban a hieroglifák tanulmányozása önmagában, elszigetelten, kevéssé praktikusan. A végső cél természetesen a japán nyelv elsajátítása. Egyébként olyan, mintha üres patronokat gyűjtene egy lőtéren - szükségük van fiúkat katonák játszására, de nincs értelme. Ezért a hieroglifák tanulmányozása párhuzamosan halad a nyelv tanulmányozásával. A site hostessje, a Daria, kiváló tanulságokat nyújt a skype-on. Bármelyik tanulmány önmagában - egy bizonyos korlátig lehetséges -, de gyakorlatilag mindazok, akik a nyelvet tanulnak, elveszítik a motivációt és az előrehaladás megáll - a tanárral való tanuláshoz szükségük van.
Szóval, ma át fogjuk adni a számlát. A rómaiak rendelkeztek a számukkal, amelyek az ábécéjük betűi voltak. Az arabok voltak a számuk, az indiánok számuk volt. Bizonyára minden olyan ember, aki önállóan kifejlesztett egy írott nyelvet, saját számokkal rendelkezik. Ebben a tekintetben a kínaiak sem kivétel. Számuk megegyezik a hieroglifákkal, mint minden mással. A japán írással együtt ezek a számok is áttelepültek. Természetesen napjainkban sok helyen vannak olyan helyek, ahol a japánok a világszerte egyetemesen elfogadott számrendszereket használnak. Azonban a közélet számos hagyományos területén továbbra is hieroglifákat használnak számok írására. Ez például pénzre, árcédulákra vonatkozik szinte minden üzletben (nem szupermarketben) és kávézókban, időrendben.
A japán érméken, ha valaki rendelkezik vele, az érme kiadásának éve a hagyományos formában is szerepel: először a korszak, majd az év a hieroglifákban.
Például egy 10 jen érme. Látható, hogy a 63. év folyamán megjelent a Seow-korszakban. Naptárunkban ez 1988.
Rendszerint a kávézó egész falának egyik kiemelkedő helyén egy japán betűkkel ellátott menüt kínálnak. Tehát a mai lecke akkor is hasznos lesz, ha már, ha valaki vacsorázni jött, pontosan tudni fogja, hogy egy tál érdemes.
Kezdjük tehát. Mint minden ember a Földön, a kínaiaknak tíz ujja van a kezükön (ötenként), ezért számrendszerük tizedes. Vannak olyan árnyalatok, amelyekről hamarosan beszélni fogok. Így a japán figurák alapvető karakterei csak tíz: egytől tízig. Nincs nulla hieroglifájuk (ez nem igaz, de egy kicsit később), ezért külön hieroglifák vannak a kategóriák kijelölésére: tíz, száz, ezer, tízezer és száz millió (tízezer négyzet) . Így mintegy tízezer japán fogja mondani "Ichim ember" -t, vagyis ezt a számot egy objektumnak tekintik, ellentétben velünk, - ugyanazt a számot érzékeljük, mint tíz, ezer méretű tárgyat. De például egy millió példányt látunk egy tárgynak, és egy japán esetében ez egy száz mana "hyaku ember". Ez nem túl kényelmes az elején, de gyorsan hozzászokik hozzá, mert a fizetését a manában számolják.
Szóval újra indulunk. Először egy-tízes számot adunk meg (ebben a cikkben az 1-5-ös számokat vesszük figyelembe).
Nézd meg az 1. ábrát. Itt van az ICI "一" legegyszerűbb hieroglifája, amely egy vízszintes vonalból áll. Mivel könnyen kitalálható, ez az ábrát és az "egy" számot jelképezi.
一度, "い ち ど" - Ichido - egyszer; egy nap, egy nap.
一家, "い っ か" - ikka - otthon, család.
Az alábbiakban egy példa a kunyomi szóra:
一 つ, "ひ と つ" - hitotsu - egy (az összeg feltüntetéséhez).
Nos, és magamtól néhány futó példát adok (mind onomi, mind kunyomi):
一, "い ち" - Ichi - egy (a számlával).
一 人, "ひ と り" - chitori - egy személy,
Továbbá vörös, ajánlásokat kap, mit kell keresni az írás során. Azt mondja, hogy rajzoljon egy bottal kell tökéletesen szinten (persze, balról jobbra), de a végén meg kell tenni a teljes körű kézi leállítás (ecset, például nem lehet megállítani, és óvatosan tépje le a papírt, hogy továbbra is mozog -, akkor a sor végén vékonyabb, de ez rossz).
Ezen ismerősével az első karakterrel végeztünk. Fogom mondani néhány pontot. Először nem tartottam meg az ígéretemet, hogy a legutóbbi alkalommal adtam ki a polyvan transzkripciót. A "ti" helyett "chi" (ち) írok. Ráadásul "ji", "jiu" és "jia" helyett "ji" (じ), "jyu" (じ ゅ) és "jaya" (じ ゃ) fogok írni. A "si", a "syu" és a "xia" helyett "shchi" (し), "shyu" (し ゅ) és "shyya" (し ゃ). Nem ezt teszem az elvből, hanem azért, mert pontosan azt mondom, ahogy írtam. Nem tanítottam japánul Oroszországot, ezért az orosz japánok dogmáira nincsen erőm. Azok, akik a nemzeti iskola dogmái kivételével nem tudnak semmit a japánul, de mégis tanulni akarnak, egyszerű kérdést teszek fel: "Akarsz iskolába menni vagy menni?" És ha elmész, akkor mi a különbség, imádkozom Polivanovhoz, vagy sem? Ismerje meg a nyelvet, menjen Japánba, beszéljen emberekkel - akkor a gyermeke dogmái önmagukban eltűnnek.
Igen, majdnem elfelejtettem. Most, természetesen, a japán könyveket többnyire írták, mint más civilizált országokban, balról jobbra és vízszintesen. Korábban a dokumentumok felülről lefelé írták, vagyis az oszlopokat és az oszlopokat jobbról balra. Vagyis egy ilyen könyv a mi megértésünkben teljesen visszahúzódott. Japánban még mindig írnak, különösen a fikciót, az újságokat. A jelenleg folyó tankönyv is ebben a hagyományos módon íródott. Ezért használja a kártyát nézve, hogy a jobb felső sarokban kezdődjön - ez a japán oldal kezdete. Ezután a pillantás az oszlop végére csúszik, majd felfelé és balra, a következő oszlop kezdetére ugrik. Ez olyan, mint a következő sor. Ezért egyébként a kártyán lévő onyomi szavakat vizuálisan látják az onomi és a kunyomi között. Valójában ez csak a következő oszlop, amely az on-line olvasmányok logikus folytatásaként szolgál.
Következő. Ha adok példákat magát, aztán, persze, én nem próbálja másolni ide öt oldalt a szótárban, és előfordul, hogy a kétértelmű szavak adok, nem minden érték, és a szavakat több leolvasott adok nem minden olvasó. Ha egy szót jelenti elsősorban csak együtt minden esetben végződések - ebben az esetben, adok és az utótag. Erről többet megtudhatsz a Daria-sensei óráiban.
Nos, meg kell mondanom a hieroglifák, a feliratok és a tulajdonságok kiszámításának szabályairól szóló alapvető szabályokat. Erről fokozatosan fogok beszélni, mivel az anyag bonyolultabbá válik. Most csak azt fogom mondani, hogy a hieroglifák jelölésére vonatkozó alapszabály két irányba mutat: balról jobbra és fentről lefelé.
二階, "に か い" - nikai - a második emelet.
Kunnuyu olvasás egy: "láb" ("ふ た"), és azonnal kap egy példát a szó:
二 つ, "ふ た つ" - futatsu - kettő (szám).
Ajánlások írásakor: figyeljen arra, hogy a felső vonal rövidebb, az alsó hitelesebb. Nos, a bal felső sarokban kapjuk a jel megjelölésének sorrendjét: először felhívjuk a felső vonalat, majd az alsó végét.
で, futhrade - együtt.
三年, "さ ん ね ん" - sainten - három év.
A Kunnoy olvasás is egy: "mi" ("み"). A következő példák:
三 つ, "み つ" - Mitsu - három (szám).
三 つ, "み っ つ" - mizu - ugyanaz, mint az előző, azaz három (szám).
Mit kell keresni írás közben: a harmadik sor (a legalacsonyabb) legyen a leghosszabb. Nos, és az írás sorrendje: a vonások egymás után rajzolódnak, kezdve a tetejétől és az alsó végétől.
Ajánlások íráskor: egy jó formát veszünk figyelembe ehhez a karakterhez, amikor vízszintes irányban feszítjük (nem úgy, mint négyzetet, ahogyan úgy tűnhet).
Ez az első hieroglifunk, amelynek értelmes struktúrája van. És azonnal megkülönböztetni benne két szerkezeti elem, nevezetesen: egy doboz (nagy befoglaló téglalap, ami nem képez önálló jel, de használják a szerkezeti eleme sok kínai karakter), és „láb”, katakanskoe „RU» ( «ル») , amelyeket óriási számú jelben használnak, de nem jelentenek külön jelet. Ennek megfelelõen a négy memorizálás szabálya: "RU a dobozban".
Sorrend:
1. Húzza le a bal oldali függőleges dobozfalat fentről lefelé,
2. Húzzon a doboz felső és jobb oldali falát egy lökettel (ez az egyik jellemző figyelembe véve) balról jobbra, majd felülről lefelé,
3. Rajzolja fel a VV bal lábát fentről lefelé,
4. Rajzolja fel a VV jobb lábát fentről lefelé, balról jobbra,
5. csukja be a dobozt - húzza a doboz alsó falát balról jobbra.
Szabály: a doboz mindig zárva marad.
Írás közben felhívjuk a figyelmet arra, hogy az alsó bot hosszú volt. Sorrend:
1. a felső vízszintes vonalat,
2. függőleges vonal,
3. Az átlagos vízszintes és egy kis függőleges együtemű,
4. Alsó vízszintes.
A fenti példákon már látunk egy általános szabályt karakterek írására: a karakterek sorrendje lényegében a szabály alárendelve van - balról jobbra, felülről lefelé.
Ez a jel a következőképpen emlékezhető meg: a felső vízszintes vonal és a fő függőleges vonal hasonló az orosz "T" betűhöz, és minden marad a katakai "Yu" ("ユ") levél. Így öt "T" + "Yu".
Ezzel kimerültem ma. A fennmaradó öt számjegy következik. Azt javaslom, hogy kezdjen tanulmányozni, miközben könnyű. Hagyja, hogy a látszólagos könnyűség ne becsülje meg. Most mindent részletesen festek. A következő lesz, sokkal nehezebb, érdekesebb. Hát, és nem fogok festeni minden pecsétet, mint a fogyatékkal élőket. Már tudni fogja, a szem már megcélzott, és csak fontos és informatív dolgokra tudok koncentrálni. Hamarosan találkozunk!
Szeretne többet megtudni a hieroglifákról?
Javasoljuk:
