A csúcsok megteremtése, szerkezete, ereje és fegyvere

 létrehozása az UPA, annak szerkezetét, az erő és a fegyverek  ukrán-lengyel konfrontáció a háború alatt és annak következményei  Küzdelem az UPA, mint a „harmadik erő” a nácik ellen, és a szovjet partizánok

Fontos az UPA megteremtésének oka, hogy ki és mikor alakult ki. Az egész háború utáni évtizedekben, a tudósok kapcsolódik a létrehozását a lázadó hadsereg csak a revitalizáció a szovjet partizánok Volyn régió, a harci amely létrehozta kialakulását „nacionalista bandák” [43, p. 55]. Az volt a szokás, hogy feltételezzük, hogy a harc és a szabotázs a gerilla aggasztja nemcsak a németek, hanem a „vezetők a oun, először azért, mert elvesztették a bizalmat a német szemét, mert nem ellenőrzik a helyzetet, másrészt a félelem, hogy elveszítik befolyásolja a helyi lakosság körében . Ezért az OUN-emberek elkezdték saját fegyveres alakzatokat létrehozni "[75. 78].

Az 1942-es években a fiatalok mobilizálásának köszönhetően a Bandera tisztségeinek rangsorolása nőtt. Ezt a munkát az OUN-B területi szervezetei és mobilizációs szakaszaik végezték. Ifjúsági újság Bandera "Prapor molodі" izgatott fiatalok, hogy csatlakozzanak Bandera és "lesz a banner a oun!" [34, p. 645]. Azon az oldalon, az UPA elején 1943 eltelt csaknem teljes erejét kunyhó ukrán polgárőrség, és annak alapján a két dohányzó lázadó hadsereg tettek - „vigilantes” és „Galaida”.

Az UPA-t a főparancsnokság vezette, amely nemcsak katonai volt, hanem "a legmagasabb és egyetlen szuverén polgári hatóság". Az UPA-North székhelyén alapították a központot, amely több osztályból áll: operatív, politikai, harci képzés, egészségügyi és gazdasági jellegű. Fontos szerepet játszott a biztonsági szolgálat (SB), amely hírszerzési és ellenzéki ügynökség volt. Az UPA-északi parancsnokság első feladata egy olyan bázis létrehozása volt, amelyet nehezen lehet elérni az ellenség számára, ahol lehetőség nyílt az új felosztások létrehozására és kiképzésére. Az ilyen bázis helyét Volyn Polesie területére választották, amely a Kovel-Sarny vasútvonalától északra található. De mivel ez a terület már a beloruszzi szovjet partizánok kis szétválásának irányítása alatt volt, a Bandera erők elkezdték kényszeríteni őket.

Szervezeti és területi szempontból az UPA-t csoportokra osztották: UPA-North, UPA-Nyugat, UPA-Dél és UPA-Vostok. Az UPA-North (Dmitrij Klyachkovsky parancsnok) Volhynia és Polesie területén működött, köztük Zhytomyr és Kijev régióban. UPA-West (parancsnokok Yuri Stelmashchuk-Rudy, Alexander Lutsky-Bohun és Vaszilij Sidorov-zörgés) hatálya alá tartozó Kárpátalja, Galíciában és Bukovinában. UPA-South (parancsnokok Yemelyan Grabets-Batko, Petro Oliynyk, Aeneas, Vasyl Kuk-Koval) járt el a Vinnytsia régió Kremenetchine, Odessa region és besszarábiai. Az UPA-Vostok csoport lefolytatta a Kijev, Zhitomir, Vinnitsa, Cherkassy és más területeken zajló raideket [41, p. 407]. Minden csoport a lázadó hadsereg alakult különböző időpontokban, és időtartamát tetteik ebben vagy abban a régióban főleg kapcsolódó fellépő szovjet csapatok területén Ciszjordánia Ukrajna. Az UPA csoportok katonai kerületekből álltak, amelyek felosztásra kerültek. Az egyik leválasztás 3-5-1800 emberből állt. Kuren több százra oszlott, amelyek 3-4 négyből álltak, és mindegyikből három, 10-13-as harcos rajt. Az UPA szervezeti felépítését nem mindig tartották tiszteletben. E kapcsolatok egy része a parancsnokok és a személyzet hiánya miatt következett be.

Az UPA-ban nagy szerepet játszott egy óriási hatáskörrel rendelkező biztonsági szolgálat. A lakosság és az UPA-egységek "tisztítását" végezte, a helyzet függvényében, ez a szolgálat határozta meg az UPA-katonák büntetési intézkedéseit. A Biztonsági Tanács nagy figyelmet fordított a provokátorok és a német kémek elleni küzdelemre. Az egyik egykori parancsnokai UPA emlékirataiban példát, amikor támogatta a németek kémkedett hallgató podstarshinskoy iskola. A biztonsági szolgálat feltárta az árulót, és az UPA-South csoport parancsnoka, Eney "vágja fejét egy fejszével a kenderével a fejével". A Biztonsági Tanács negatív értékelést kapott egyes UPA-tisztekről. Például, a parancsnok M. Skorupsky írta: „Biztonsági szolgálat, ami egyfajta politikai rendőrség Bandera rendszer sokat tett kárt mind az UPA és minden polgári lakosság és gyakran öntött negatív árnyékot a rendszer” [68 , o. 145, 330].

Az UIA-ban a népesség különböző rétegei voltak: parasztok - 90%, munkavállalók - 5-7%, értelmiségiek - 2-3%. Ukránok a lázadók soraiban több mint 80% -ot képviseltek, sok nép képviselői harcolt az UPA-ban. Elleni küzdelem a nácik és a szovjet partizánok oldalán a lázadók átkelt az ukrán nemzeti formáció által létrehozott, a német hadsereg, és tette fel a volt foglyok a Vörös Hadsereg. Eltekintve ukránok az UPA küzdött: az azeriek, örmények, grúzok, tatárok, üzbégek, csuvas, és mások. A lázadó hadsereg soraiban oroszok és bajorok voltak, de nem voltak különálló nemzeti felosztások. Így az UPA képes volt közös nyelvet találni más nemzetiségek képviselőivel, ugyanakkor nem tudott megértést más ukrán erőkkel.

Külön kell mondanom az orosz UPA-beli képviseletről. A számuk megítélése nehéz, de ők voltak. Először is ezek voltak a Vörös Hadsereg katonái és tisztjei, akik elszabadultak a fogságból, vagy felszabadultak az ukrán lázadók fasiszta kötelékéből. Az ukrán kutató V. Kosyk szerint azonban kevés orosz volt a lázadó hadseregben. Ha lehetséges, a szovjet partizánokig futottak. Például Kosyk adta meg a történetet az általános PVSysoev, a Moszkvai Katonai Akadémia egykori professzora és a 36. hadtest parancsnoka. Miután elmenekült a táborból, az általános eljutott az UPA-ba, és ukránnak hívták, privát Peter Skirdának. 1943 őszén egy alkalomra csatlakozott a szovjet partizánokhoz. A lázadó hadseregben az oroszok kisszámú oka az volt, hogy az oroszok, a sztálinista rezsim ellenségei Vlasov tábornoknak [33, p. 438].

1944-ben 15 különböző nemzeti hadosztály volt már háborúban az UPA-val. A szovjet csapatok érkezése Nyugat-Ukrajnában csak egy azerbajdzsáni felmentés hagyta el a Banderát, és folytatta a háborút a Vörös Hadsereg részeként. A fennmaradó nemzeti egységek az ukrán lázadókkal maradtak és a szovjet biztonsági erők ellen harcoltak.

Az UPA fennállásának teljes időszakában a partisan folytatott katonai-technikai ellátás kérdése továbbra is helytálló. Oun kezdett gyűjteni egy fegyverarzenál őszén 1939 folyamán a vereség a lengyel hadsereg nacionalisták felvette a csatatereken, hanem elvette a lengyel rendőrség és a katonák 50 golyószóró, 2000 puska, karabély és pisztoly 500 [75, p. 81]. De ez a fegyver nem volt elég. Ezért a németekkel folytatott tárgyalások során, amelyet Bandera N. Lebed vezetett, az utóbbi felvetette az anyagi és technikai segítségnyújtást és a fegyvereket. A nácik nem tagadták meg, mert érdekeltek az OUN-emberek felforgató akcióinak aktiválásában a szovjet hátsó részen.

A fegyverek megszerzésének lehetőségei 1941-1942 között. Banderovtsy jelentősen nagyobb volt, mint a háború előtt. Miután a szovjet csapatok kivonását a földharc hagyott nagyszámú kis fegyverek, lőszerek és katonai felszerelések, akkor használja a oun tagjai. Néhány a fegyvereket az UPA különítmények által kapott ukrán rendőrség és elfogott a roham alatt a német területek és birtokba vette őket a harcok a németek és a szovjet partizánok.

Minél közelebb került a háború vége az ukrajnai területnek, annál több fegyvert kaptak a németek a Bandera-tól. Egyes jelentések szerint, a visszavonulás során Ukrajna, a nácik telt az UPA 700 habarcs és a fegyvereket, mintegy 10.000 nehézgépkezelő és könnyű géppuskák, 26000 puska, puska és 72.000 22.000 pisztoly, 100.000 kézigránátot, 300 mező állomások körül 100 hordozható nyomda, több millió patron és más berendezés [26, p. 81]. A Bandera fegyverekkel és lőszerekkel való ellátása során a fasiszták szövetségesként kezelték őket a szovjet csapatok elleni küzdelemben.

Ukrán-lengyel fegyveres összecsapás a háború alatt és annak következményei. Még a lázadó hadsereg megalakulása előtt, majd annak létezése alatt az ukrán felkelők nem harcoltak egymással szemben. Ezek közül az első volt a lengyel katonai alakzatok és a lengyel lakosság az etnikai ukrán országokban. A lengyel katonai és politikusok egy földalatti katonai szervezetet hoztak létre, amelyet Craiova hadseregnek hívtak. Számos háború előtti politikai csoportot foglal magába, és alárendelték a lengyel emigráns kormányt, amelyet V. Sikorski miniszterelnök vezetett. Ez a hadsereg elég erős volt, és a lengyel lakosság teljes körű támogatására támaszkodott. A nagy honvédő háború idején a craiova hadseregnek nem volt célja a nagy német fegyveres fellépések végrehajtása a németek ellen, hiszen a politikai feladatok a lengyel emigráns kormány katonai támogatásaként voltak. Az egyik ilyen feladat az volt, hogy felkészüljön a nyugati országok nyugati uralmára való visszatérésre.