Szavazás guf feat
guf:
Reggel a konyhában vagyok a munkahidra körül,
Mindenkinek szeretem azokat, akiket bátran hívok barátnak.
Nap mint nap egyre több gazember húzódik körül,
De egyre nehezebb behatolni ezt a körbe.
Itt minden folytatja útját,
Számos g * megfordul, de mindegyik fantom
Továbbra is lusta az asztalomnál,
És szabadon behatolnak a házam határaiba.
Néhányan közülük annyira bízom benne,
Hogy én tévedek, és mások képviselnek barátjaként.
De az idő sikerül mindent elhelyezni a helyén,
Az emberek összeolvadnak, és nekem nincs időm, hogy legalább valaki legyen.
Nem fogok többé megismételni:
A fantom bankját a gépkocsi ablakából dobom, bízom Tádzsikisztán lakójával,
Mint a tipsy, de furcsa egy tisztes személyzet a stílus,
Nem szeretem a szemét hülyén.
Elég, ha megnyomja a szünetet, visszatekint,
Hányszor volt már, hogy haraptam a könyököm.
Minden titkát feltárta az ilyen kész patkányoknak,
Ami ellenjavallt, hogy közel legyen ahhoz, hogy hagyja.
Hát, hagyd. Hol a földön volt az a vigyor az arcomon?
Miért vagyok egy tükörben a konyhában egy tiszta viskar?
Az ablakon kívül Moszkva ébred fel,
Szomorú mínusz egy körben, amit elindítottam.
Hogy mondjam, ez nem vágy,
Valószínűleg az élet csak egy kicsit kopott.
Soha nem bíztam a szememben,
Szükségem van egy üvegre és egy pár gramm európai vizsgálatra.
Ezzel a kelettel kell megcsókolnom az ellenkezőjét,
Vastag falak, rapchnaya oh-hennaya a rockhoz.
Megtanultam a problémás démonokat,
Nem mondom, hogy mindet elpusztítottam, még mindig sok maradt.
Rigos:
Nézd, kivel fújod fel a kárpitot, hívod a testvéredet,
Nem pontosan egy renegátus?
Nagyon fájt a bárányok bőrében,
Szeretik a pénzét, és megkapták a mérget.
Ez nem egy kicsit, ha a patkány a gerincbe jutott,
Vedd magad, még csak ne kérdezd.
Az utcai posztulátumok azt mondják:
Nézd, kivel nem tudod felrobbantani az ajtót.
Kivel fújod fel a kárpitot, hívod a testvéredet,
Nem pontosan egy renegátus?
Nagyon fájt a bárányok bőrében,
Szeretik a pénzét, és megkapták a mérget.
Ez nem egy kicsit, ha a patkány a gerincbe jutott,
Vedd magad, még csak ne kérdezd.
Az utcai posztulátumok azt mondják:
Nézd, kivel nem tudod felrobbantani az ajtót.
bruttó:
Az emberek találkoznak, az emberek beleszeretnek, házasok, para-pam-pam-pam,
És van egy tüdejöm a tüdejében, és egy pár tüdő a nő nőn.
A lányok mindent egyszerre akarnak - ezek nem pillangók a gyomorban, hanem gázok.
És az új, alig ismerős, legfeljebb akkor egyszer sem látom.
Belefáradtam a hosszú búcsúkba, mint a tárgyalásokból származó kereskedelem.
És valószínűleg visszatérsz hozzám, de visszatérsz a dolgokért.
Sok ember felállt, és mindent sugároztak, összegyűlnek a boldog leveszel.
És ez egyfajta portrék az emberek, és miután beszélt - egy csendélet a zöldségekkel.
És egyikük azt mondja nekem, hogy boldog vagy, vagy azt mondja, hogy boldog vagyok velem.
És egyikük azt mondja nekem: "Testvér". Vagy mondd, hogy a testvérem.
Kölcsönt vagy szolgáltatást igényel, vissza fog térni minden ilyen szart a fizetésből.
Ezek egy egyórás barátnőre, egy napra ilyen barátok.
Rigos:
Nézd, kivel fújod fel a kárpitot, hívod a testvéredet,
Nem pontosan egy renegátus?
Nagyon fájt a bárányok bőrében,
Szeretik a pénzét, és megkapták a mérget.
Ez nem egy kicsit, ha a patkány a gerincbe jutott,
Vedd magad, még csak ne kérdezd.
Az utcai posztulátumok azt mondják:
Nézd, kivel nem tudod felrobbantani az ajtót.
Kivel fújod fel a kárpitot, hívod a testvéredet,
Nem pontosan egy renegátus?
Nagyon fájt a bárányok bőrében,
Szeretik a pénzét, és megkapták a mérget.
Ez nem egy kicsit, ha a patkány a gerincbe jutott,
Vedd magad, még csak ne kérdezd.
Az utcai posztulátumok azt mondják:
Nézd, kivel nem tudod felrobbantani az ajtót.