Claudius nővérek vagy levelei az Antony szenátorhoz - kínzás és kivégzés

És a távoli tartományokban, egy kisvárosban, ahol, mint a gyermek szereti tépni olajbogyó kertünkben, a bátyád, elfoglal egy szerény helyzete praetor, a ténylegesen működő javára a Birodalom és a praetor és a bírói és a fejét a börtönben, és még szervezőként gladiátor harc a fő aedilus hiányában. Azonban én fiatal vagyok és tele van erővel, ezért is nem idegen az élet előnyeiért. És emlékeztetni, hogy a vámhatóság a vad tartomány, azt fogja mondani neked egy történetet, ami velem történt ezen a nyáron. Ahhoz, hogy megbecsüljük azt kérem, kedves Anthony, de nem terméketlen római, valamint a korábbi provinciális.

Szóval már írtam neked, hogy Patricia Julia egyetlen vidám lánya, vidám Octavia hordozta el. Julius kétmillió mesterséges ajándékot ad neki, amely lehetővé teszi számomra, hogy a jövőben megkérdezze az egész tartomány prokondulusát. Maga Julius nem bánja, hogy velem kapcsolatban áll (talán a szenátusban betöltött szerepe itt játszott), de nekem előterjesztett egy feltételt. A feltétel - az Octavia önmagáért való hozzájárulásának elérése volt, mivel ez a szeles ember nem szeretett volna másra menni, mint szerelemre, és a régi Julius nem akarta kényszeríteni az egyetlen kedves lányát.

Itt jobban akarok lenni, mert Octavia, mondjuk, nem volt a jövőbeli apósom egyetlen lánya. A régi patríciusnak erőszakos ifjúsága volt, és legalább tucat gyermeke volt a ház rabszolgáinak. Mindazonáltal megfogadta haldokló feleségének, Octavia anyjának, hogy soha nem hozná meg a mostohaanyját vagy a nyomozóikat a házba. Ezért Júlia minden illegitim gyermeke rabszolgának számított (amint azt a római törvény megköveteli) és sorsa más volt. Valaki szabadúszóvá és Julia ügyféllé vált, valaki a gladiátorokba ment, valaki a hetaerában, valaki a latifundián dolgozott. Erről írok, mert ezek a tények szerepet játszanak a történetben, amit mondok.

Tehát elkezdtem udvarolni Octavia. Találkoztam vele egy bulin, banketteken, a cirkusz standján, még a termálokon is. Barátokat csináltunk, de a lány tartósan bátran bánott velem a szórakoztatás elvtársaként, és nem akarta még a jövőbeli házasságunkra is utalni. Már el is veszítettem minden reményt a sikerre, amikor olyan események történtek, amelyek alapvetően megfordították az összes korábbi kapcsolatot és közelebb hoztak minket.

Egyszer meg kellett birkóznom egy tolvaj szabadságosemberrel, aki ellopta ezer férfit a védőszentjétől. Maga a cselekedet önmagában is szörnyeteg volt, hiszen több éven át a megaláztatott védőszentély lehetővé tette a rabszolga számára, hogy megmentse saját pénzét, és végül akaratból megváltsa. Azonban csak elvettem egy szabad ember tolvajállapotát, és visszaadtam a volt tulajdonosnak. És este a következő ünnepről ez a találkozó barátaim beszélgetése volt, köztük az áhított Octavia. Miután meghallgatta az igazságosságról szóló beszédeinket, a lány váratlanul kijelentette számunkra, hogy bármilyen lopás elkötelezhető, hogy elhallgathatatlan maradjon - vagyis azt mondják, hogy elkövetik a tökéletes bűncselekményt. És azt mondta, hogy ilyen magas művészet csak a nemes emberek számára elérhető, és a köznépet feltétlenül fogják és büntetik.

Bevallom, hogy ezek a szavak életre keltettek, és melegen meghívtam a jelenlévőket, hogy két hét alatt kötelezzék el a kisebb károkat tízezer sesterces tétjén. És elfelejtettem, amit itt mondtak, és kizárólag jogszerű módszerekkel végeznek vizsgálatot. Barátaim nevetettek, elfogadták az ajánlatot egy viccre, de Octavia hirtelen felkelt az ágyából, és kezet nyújtott nekem.

„Paris, kedves Claudius!” - mondta, határozottan és magabiztosan, - „de nem kell a sestertii, így ha elkapnak segítségével jogos vizsgálat azt kapja, amit akart sokáig - Én kifejező apa beleegyezett, hogy a házasságunk. De ha egy hónapon belül nem árulja el a lopást, készen áll a lemondásra? Nem volt más választásom, mint elfogadni a fogadás feltételeit, és karrieremet a saját pályafutásom ellenére.

Még csak két napja történt egy nagyon kellemetlen a városi hatóságok esemény - az egyik villa a helytartót ment arany csésze, a pikantéria a helyzet az, hogy a csészét nyújtott a császár kezét. Még aznap este, egy hírnök lovagolt fel a helytartó és azt mondta, hogy a birodalmi kormányzó veszi ezt a dolgot a legszigorúbb szabályozás és ad nekem egy héttel a határidő, hogy megtalálják a tolvajt, aki volt. A vizsgálat felügyelete két őrségből állt.

A vizsgálat rövid volt. Octavia egyedülálló díszével hagyta arany karkötőjét a jelenetre, és most minden tanú megteheti a menyasszony igazságosságát. Ilyen helyzetben én, a saját lelkiismeretemet gyötrik, örömmel elveszíteném a fogadást, de a rohadt szövetségesek bevitték a bizonyítékot a rekordba, és lezárják a villát. Este sietett Octavival ...

A beszélgetés hosszú és zavaró volt. Kiderült, hogy a lány szándékosan elhagyta a karkötőt, és elvesztette a fogadást, és feleségévé vált. A kormányzó villaét a tó partján kényelmes leszállás miatt választották ki, és azért is, mert a villa menedzsere nem mutatott ki éjszakai őrséget, mint a kastély-patríciusok a latifundiában. Szegény Octavia biztosan nem tudhatta, hogy az általa ellopott pohár az Isteni Caesar ajándéka volt, és annyira jelentette a rektor hírnevét.

Saját részemről elmagyaráztam a helyzetet a lánynak. A prokonsul maga is beavatkozott, valószínűleg a legádak már elküldtek neki egy jelentést a bizonyítékról. Holnap meghallgatják a tanúkat. Az Octavia felé mutatnak. A lányt nem fenyegeti, kivéve a bírságot, de a hírneve örökre romlik. A proconsul nem fogja megbocsátani a szégyent és Julius ellenségévé válik.

Azt hallgatott a tény, hogy ebben az esetben, és a házasság lehetetlenné válik, mert a házasság az Octavia lesz a összeomlása és a veszteség nem olyan dolog, karrier, de még egy szerény helyet praetor kisvárosban. Talán Rómában, és nem lenne szükség ismernie, hogy egy ártatlan tréfa, de ha ne felejtsük el, kedves Anthony, a mi szülővárosában emberek több patriarchális és nem mindig érti a viccet. Az egyetlen kiút a fejemben volt - valaki hamis vallomással lopás és visszatérés a követei tál nyilvánosan, és ez biztos, hogy tenni holnap, annak érdekében, hogy megakadályozzák a hallást. Azt tervezte, hogy pénzt fizetni, hogy néhány városiak, Pretoria hatalmat ítélje azt mondják, hogy a kiutasítás a város és a korbácsolás - finom büntetést, amit szívesen végzett tisztességes bérek, hanem Octavius ​​elutasította ezt a tervet. "Holnap fizetni fogsz neki, és elítéljük őt, és egy hónap múlva eljön hozzánk, és ismét keres pénzt. És akkor kell ismételni, amíg ez nem jön szóba, hogy jöjjön a szolgák a kormányzó és ismét pénzt adni nekünk. Végtére is, a plebejóknak nincs tisztességük.

- Akkor ki van? Lehet, hogy rabszolgák?

Octavia intett nekem, hogy állítsa le és körvonalazza a tervét. A ház minden rabszolgáját a fogadó családnak szentelik, és imádják őt és az apját. Juliára kell fordulni, és meg fogja győzni az egyik rabszolgát, nem csak a lopásnak, hanem a szájának egész életében is.

- Tudja, hogy a törvény szerint a rabszolgatartást végző rabszolgának joga van a keresztre feszítéssel végrehajtani? - izgatottan mondtam. - Nem tudok többet mondani.

"Nos, ne! Ez annál több titoktartást biztosít számunkra "- nevetett Octavia.

Tudod, Antony, ezeket a szavakat hülyének találtam, mert nem hittem, hogy az egyik rabszolga úgy döntött, hogy Julia vagy a lánya szeszélye miatt eléri a feszületet. Azonban az én menyasszonyom, anélkül, hogy válaszolna, elvitt a régi patrícius kamaráihoz, ahol beleegyezett a házasságunkba, és megállapította ügyünket. Az öreg Julius sokáig elgondolkodott, aztán kihúzta a harang zsinórját, és megkért minket várni a következő szobában. Elmentünk, de sikerült hallani a patrícius rendjét: "Hívja Lydia!".

- De a területen dolgozik, uram!

- Hozd ide ide! És ebben a formában, ahogy találja! Ne pazaroljon egy percet!

- Lydia apja illegális lánya. Anyja Görögországból származik. Lydia mindössze 14 éves, de nagyon szép! - kérdezte Octavia aggodalmas suttogással.

- Miért hívja őt? Megkérdeztem.

- Látni fogod magad ... Lydia nagyon szereti ... és én is.

- És mit akar ... Szerinted egyetért?

- Azt hiszem. Légy türelmes, látni fogjuk.

Még néhány perc telt el, és a csarnok hideg márványjában piszkos, mezítelen lábakkal lépett egy magas karcsú rabszolga, sötét bőrrel és fekete hajjal. Szürke, ujjatlan tunika volt öltözve, amelynek hemje térdét és erős izmos combjait nyitotta. A rabszolga meghajolt hozzánk, egy kicsit zavarba ejtve, és követve a szolga utasítását, belépett Julia szobájába.

Nem hallottuk a beszélgetést a patrícius és a rabszolga között, de fél óra múlva együtt távoztak. Lydia (és ő volt), letérdelt előttünk és lehajtotta a fejét.

- Mindent megtettem a hatalomban ... "Julius kezdett beszélni, és lelkemben hideg voltam," és most rátok van, praetor. " A bűnöző előtted! A ravasz öregember befejezte.

- A bűnöző nem vallja be itt, hanem holnap a fórumon, legatezők és tanúk jelenlétében, és visszaküldi az ellopott árut is! Hangosan szóltam.

- Készen állok, mester - mondta a rabszolgát határozott hangon. - De az apám nem pontosan elmondta nekem, amit elloptam ... és szeretném tudni, hogy milyen kivégzést fognak kinevezni, hogy felkészüljek a holnap reggelre.

Octavia nevetett és eltűnt az ajtóban. Egy perccel később megjelent, kezében egy óriási arany serleget, a mi Isteni Úr csiszolt profiljával.

- És mégis, Lydia, elloptad tőlem a karkötemet - felelte Octavia vidáman, és átadta a serleget a rabszolga lánynak. - Emlékszel a mintára? Elloptam és éjjel viseltem, aztán elvesztettem valahol. Emlékszel?

- Igen, anya, minden jól emlékszem.

- Biztos benne, hogy előre tájékoztatnia kell a büntetés típusát, kedves Julius? - suttogtam a fülembe patrícius.

- Mindenképpen tájékoztassa! És hidd el, hogy nem fogsz megbánni!

- Lydia, egy ilyen bűntettért keresztre feszülnek - jelentettem be. - És valószínűleg csak a tárgyalás után.

- Köszönöm, mester. Felkészülök arra, hogy azonnal elkezdjük anélkül, hogy időt vesztegetnénk. Többször láttam a keresztet, és tudom, hogy mi vár rám! Megpróbálom elviselni, uram, hogy te és a Misztress élvezheti ezt a kivégzést.

- Elfelejtettél rólam, Lydia! - kérdezte Yuliy szemrehányóan.

- Ó, drága apa, uram, kérlek, bocsásson meg! Nem merem kérni, hogy jöjjön el a büntetéshez, de szeretném ezt! A lány elpirult.

- Megígérem, hogy lenni, Lydia - mondta az öreg -, nekem is sokáig nincs elég előadásom. Nos, kedves barátom, Claudius praetor, azt javaslom, hogy találkozzunk holnap a fórumon, ahol napkelte után megkezdi a tárgyalást és a mészárlást, Róma hétköznapi polgárait.

Julius vidám volt, de határozott szándékában állt, és el kellett hagynom a menyasszony házát, anélkül, hogy megbeszélnék a közelgő esküvő ünnepi és üzleti feltételeit.

És reggel egy hordágyon ültem a császár monogramjaival, és a szolgák lassan elvittek a régi otthoni fórumunkra. Szándékosan lusta vagyok, próbáltam nem izgatottságot mutatni, kilépett a hordágyból, és ült a bírói székben. A proconsul legátusai egymás mellett álltak egymáshoz, mint a tartós vérhullámok, és a kormányzó őrsége, több mint kétszerese a testőrök számának, széles körű gyűrűvel körülvéve. Az emberek már összegyűltek, és Julia hordágya nem volt ott, és az izgalom még tovább nőtt. Elkezdtem görgetni a tekercseket petíciókkal és panaszokkal, meghatározva az esetek sorrendjét.

- Én, Mark Junius, az isteni császár kormányzójának képviselője és barátja megkérte volna, uram, hogy ne késleltesse az időt, hanem a meghallgatás megkezdését! Elviselhetetlenül bizonytalanul üvöltette az egyik legát.

- Inkább a bátyád Senator - még teketória nélkül vontatottan orron második szolga proconsul Gaius Livius, hogy egy lövés a irányba már, kedves Anthony.

Így hát készen álltam arra, hogy durván válaszoljon, méltó egyfajta képviselőnknek, de egy furcsa és édes menetem jött a fórumembe.

Lydia vezetett, fehér köpenyével, amely a vállát a lábára fektette. A tegnap ilyen piszkos és zavaros haját ma a fejére fektették, és fehér vadvirágokkal díszítették. A meztelen lábának bokáját lángolták egy nehéz lánccal, amely a rabszolga minden lépésében mennydörgött, és a lánc gyűrűje megdörzsölte lábát a vérhez. Lydia séta azonban egyszerű volt és büszke. Mögötte két gazdag hordágy volt - Patricia Julia és lánya Octavia. De mindez nem vezet a néppel szembeni meglepetéshez, de az a tény, hogy Lydia kezében, amelyet egy lánc is kötött, a proconsul aranyszínű kupája volt.

A legátusok zsibbadtak. Julius felnyögött a hordágyból, és megfordult hozzám egy nyilatkozattal a pohár találásáról a Lydia rabszolga dolgaiban. A lány mindent bevallott, és a lopás részleteivel kiegészítette a történetet, hogy sem én, sem a legátusnak nem volt több kérdése. A csésze visszatért a proconsul birtokába.

- Légy térde, rabszolga és hallgasson a bíróság tisztességes ítéletére! Rendeltem.

Lydia kezével megragadta a köpenye köpenyét, letérdelt, és óvatosan hajtogatta a fejét.

- A lopás a kupát, csalás gazdája lopás ékszerek szeretője bíróság nevében Caesar, a szenátus és a római nép, elítélem te, Lydia, tizennégy éves, a lánya egy görög, rabszolga, patrícius Julius, hogy keresztre feszítsék a pole. Tekintettel a bíróság előtt tett részletes vallomásra, törvény szerint megkérdezem önt, hogy megbánják-e és kérik-e a kényeztetést. A bíróság mérlegeli a kérést, és nem lehet hozzárendelni a keresztre feszítése „akut nyereg”, vagy jelöljön ki megszakító comb vagy csökkenti a súlyt a bárban, - mondtam.

A rabszolga felemelte a fejét, és büszkén mondta:

- Megbántam tetteiken Uram, kérem, hogy bocsásson meg nekem az én Uram, bocsánatot kérek az Úrtól, a helytartó, de szeretném jóvátenni a teljes és nem kér kegyelmet. A bíróság kijelölheti a keresztre feszítés legsúlyosabb formáját.

A fórumon meglepettek. A legátus megkérdezte, hogy el tudnánk-e kezdeni a kivégzést, hiszen jelentést szeretnék hagyni a proconsulnak. Azt válaszolta, hogy a város bíró nem áll készen, hogy végezzen kivégzések azonnal, azonban, ha legátusok kegyeskedett válassza katonák, és a polgárok - rabszolgák meg a bejegyzést keresztléc és a körmök fogok nyújtani. Így minden szükséges alakiság megoldódott.

Egyéb kapcsolódó hírek: