Az őrző angyal megmentett minket egy gengszter golyótól

Mivel kórházban voltam, hogy gondoskodjak egy gyermekről, úgy döntöttem, hogy egy felnőtt poliklinikán orvosi vizsgálatot adok annak érdekében, hogy jogot szerezzek egy autó vezetésére. Gyorsan átadta az összes orvost, kivéve a narkológust - el kellett mennie egy narkózóban. Nem akartam otthon egyedül hagyni a fiamat, ezért először várt rám a poliklinikára, majd velem ment az orvosi rendelőbe.







A városban a közlekedés nagyon jól működött - öt percnél tovább kellett várnia a buszra vagy a trolibuszra.

A fiammal megállunk. A piercing szélen állunk, az esernyő alatt.

Vártunk a buszra. Jönnek egymás után, de az, amire szükségünk van, minden nem és nem. Kezdek nyugodtan bosszantani: hova ment a buszunk? Unalmassal feltételezem, hogy "felesleges" buszok vannak. A harmincadik "felesleges" után hirtelen eszembe jutott, hogy nem várunk erre a megállásra! Amire szükségünk van, nem megy itt! Mi van a fejemmel?







Elmentünk a párhuzamos utcához, és néhány perc múlva felbukkant a buszunk. A szelídség törvénye szerint az ebédszünet kezdetén eljutottunk a narkológus orvoshoz.

A fiam eleinte állandóan várt a szünet vége felé, majd lassan elkezdett piszkálni, hogy fáradt és hazamenni akart. Nem lennék fáradt, egy ilyen anyai zavartsággal!

Egy óra elteltével megnyílt az ablakjegyzék ablaka, és a recepciós megkapta a szükséges információkat.

Menj haza! Nagyon közel van, csak fél lépést kell sétálnod, át kell menni az úton, át kell menni a pusztaságon és a játszótéren. A visszatérés mindig rövidebb és szórakoztatóbb. Az eső megállt, a szél már annyira undorítónak tűnt, még a nap is kinézett.

A sivatagon át vezető út vezetett minket a játszótérig. És majdnem jöttem. egy vér pocsolyában!

Én megijesztettem magam, átirányították a fiam figyelmét, és hamarosan rávetettem. De még előtte még két ilyen véres pocsolya volt.

Ne maradj a fiammal, a leszámolás nagyon epicentrumában lennénk. Ki kikapcsolta az elmémet, nem kényszerítette a buszmegállóra, hogy fontolja meg a buszokat? Bárki is volt, mentett minket a fiával. Köszönöm, a gyám angyalunk!




Kapcsolódó cikkek