A légzés szerepe az emberi élet kezdetén

A légzés szerepe az emberi élet kezdetén
A tudomány nézete

A csecsemő belélegzése az anyaméhben és az élet első napjaiban

A születés utáni első napokban a gyermek testének alapvető fizikai és fiziológiai változásai vannak. A légzőszervek azok a belső szervek, amelyek a legjelentősebb változásokon mennek keresztül. Az újszülöttnek képesnek kell lennie arra, hogy a hörgőtől a pulmonáris légzésig mozogjon. Amikor egy gyermek áthalad egy szülőcsatornán, egy metamorfózisnak kell megtörténnie vele, olyan értelemben, ami hasonló ahhoz, ami akkor történik, amikor egy bádog békagá változik.







A méhben a magzat a méhlepényen lélegzik, amely mintegy 300 évvel ezelőtt Dr. Walter Needham "tüdőként a méhben" írta le. A születés után azonban a gyermeknek saját tüdőjével kell lélegezni. Az emberi tüdő embriójában már a fejlődés 28. hetében alakultak ki. Ekkor a magzat intrathoracikus nyomása megegyezik a légköri nyomással.

Míg a csecsemő a méhben van, pulmonalis alveolusai feltöltődnek amniotikus folyadékkal, amely ritmikusan vibrál, mintha a légáramot a légzés során imitálja. Mivel az embrió tüdeje még nem végez gázcserét, ezek a fluktuációk semmilyen módon nem kapcsolódnak a légzőszervi funkcióhoz. Nyilvánvaló azonban, hogy a méhen belüli fejlődés ideje alatt a baba tüdeje már olyan alapvető mozgásokat hajt végre, amelyek utánozzák a légzést.







Mi történik az amniotikus folyadékkal, amely kitölti a magzatot a szülés folyamán? Számos klinikai vizsgálat kimutatta, hogy az a szájon és orrán átáramlik, amikor a fej átjut a születési csatornán. Ezen a ponton a születési csatornában a pozitív nyomás eléri a 95 cm / H2O értéket, de közvetlenül utána nullára csökken, vagy akár negatívvá válik. Ezért nem meglepő, hogy egy császármetszésnél az újszülöttnek nehéz az első kilégzés, és néha nagy mennyiségű amniotikus folyadék szabadul fel a tüdőből.

A gyermek, aki nem halad át a szülőcsatornán, nem esik ki a természetesen született baba által tapasztalt magas pozitív nyomásnak. Így a magzatvíz elmozdulása a tüdőből a természetes szülés és a kísérő magas pozitív nyomás egyik előnye.

A légzés szerepe az emberi élet kezdetén
Az újszülött csecsemő veszi az első lélegzetet, mivel a szállítási folyamat során a mellkasban negatív nyomást gyakorolnak. Közvetlenül a születés után, a mellkasban a pozitív nyomás által összenyomódott mellkasa a normál térfogatig terjed. Ebben az esetben 10-70 cm / HgO negatív nyomás keletkezik benne, aminek következtében a levegő belép a tüdőbe a hörgőkön keresztül - ez az első belégzés a gyermek életében. Ennek az első lélegzetnek a mennyisége 20-70 milliliter, amely sokkal nagyobb, mint egy légzési ciklus, 15-25 ml, amely a gyermek légzését a születést követő első 24-48 órában jellemzi.

A normál, teljes időtartamú baba légzése általában életének első 24 órájában stabilizálódik; ezen időszak után a légzés sebessége percenként 40 légzési ciklus (MDC = 40), és a légzési térfogat 12-20 ml. A koraszülött baba akár 72 órát is igénybe vehet a légzés stabilizálása érdekében, légzési sebessége általában 60 légzés / perc, a légzési térfogat átlagosan 10-15 ml.

Figyelembe véve a légzés rendkívül fontos szerepét, ezek a klinikai vizsgálatok a légzési típusok és az újszülöttek túlélésének kapcsolatáról nagy valóságos és szimbolikus jelentőséggel bírnak.




Kapcsolódó cikkek