A gnímitű mese (Svetlana Burka)
Egy nagy mesebeli erdőben egy kis gnóm élt. Még saját háza sem volt. - És miért van rá szükség - gondolta gnomik.- Van olyan szépség, és a házban én ezt nem uvizhu.- Amikor meleg volt eső, gnome bujkál alatt egy levél gomba vagy fedelet. A törpe korán kelt fel, amikor édesen aludt. Átmentem az erdei bogyókat, és harmatosan ivtam őket. Éjszaka a gnóm egy nagy szép virágban aludt. Délután pihentem a fűben, énekeltem a kedvenc dalomat. Este színes pillangók fortyogtak az elszámoláshoz. Creep különböző rovarok és pókok szőttek szőrös törpe fény perinki. És amikor készen állt, felmászott rá, és magasra ugrott. Tehát a törpe egész nyáron élt. De itt, ha ül egy virág, észrevette, hogy a szirmok már száraz, a fák levelei színe megváltozik. Légy vörös, bíbor és sárga. - Mi ezek a csodák? - gondolta a törpe. - Csak a karácsonyfák állnak zölden, és nem változtatják színüket. És az éjszakák hidegebbé váltak. Lehet-e hamar tél? A törpe szomorú volt, hogyan fog élni? A prémes kabátnak szüksége van egy meleg gnómra, hogy varrni lehessen, a lábak lefagytak, csizmákra van szükség. Hol lehet varrni mindezt? Vagy a boltban mindent meg kell vásárolnia? És a barátai valahol, minden eltűnt, hosszú ideig nem látta őket. Nincs senki, akivel konzultálnék. Tehát a törpe ült és unatkozott. Hirtelen látja, hogy valaki jár az ösvényen. A karácsonyfa mögött rejtőzött, ah, ez a lány jön, és a kosár a kezében van. Fáradt volt, leült a csonkra, és a törpe olyan érdekes lett. Mi van a kosárban? A karácsonyfa fölé emelkedett, nem tudott ellenállni, és közvetlenül a kosárba esett.
- Jaj! Jaj! - kiáltott fel halkan. "Honnan szereztem ezt?" És a kosár meleg volt és száraz volt, benne gomba volt benne, fa és finom étel volt. Ez a lány ebédelt vele, amikor belépett az erdőbe. És a törpe olyan örökké akar maradni. Amint úgy gondolta, a kosarat már vették és hordták. A törpe nagyon megijedt először. majd elrejtőzött a kosár aljára, és csendben feküdt. És nem vette észre, hogy elaludt. Felkelt egy kis házban, ahol egy lány élt. Nézett ki a kosárból, senki. Gyorsan ugrottam ki, és elrejtettem a pad alatt. Egy kicsit ültem, és felmentem az asztal alatt. És ott horkolt egy hatalmas vörös macska. - A Gnome soha nem látott macskákat, ő már el akart menekülni, de a macska egy szemet fecsegett, ásítva kérdezte a törpét. - Ki vagy? Te nem vagy egér? amely ismeretlenben vált ismertté? Ki vagy te? Nos, gyorsan vallja be! - Egy kis törpe vagyok, aki az erdőben élt és véletlenül belépett a házába. A macska elgondolkodott és elmondta: "Meséld el a történetedet, rémült vagyok, hogy szeretek mindenféle kalandot hallgatni." A törpe pedig elmondta a macskát magáról. Így barátokká váltak. Egész télen a gnóm a tűzhelyen élt, meleg volt és otthonos. A hosszú téli éjszakákon a macska egyszerűen és vicces dalokkal csengett. A törpe jól élt itt, de minden éjszaka álmodozott a kedvenc erdőjéről. De itt jött a régóta várt tavasz. A nap ragyogott, az eső a tetőn csörgedezett. Itt és tavasszal a gnóm örült. Egy reggel azt mondta a lány - elviszem a kosarat, menjünk a barátaimmal az erdőben a hóvirágokért - hallottam, hogy a gnóm elbúcsúzott a macskától, megköszönte mindent. Aztán futott, és gyorsan elrejtőzött a kosárban, a lány még csak észre sem vette. Így találta meg újra a kedvenc erdőben a törpe. És nagyon, nagyon boldog volt. És nyáron építettem egy kis házat tűzhellyel. És még mindig benne él.
Egy szelíd, különleges, gyönyörű mese! Nagyon tetszett!
Köszönöm!
Alena
Alena! Örülök, hogy tetszett a mese. Köszönöm és sok szerencsét mindent.