7 És jöttek a juhok, juhokat vadásztak

ÉS A HER MAN HERE TUDNI

Az óra második sztrájkjának hangja nem volt ideje feloldódni a levegőben, ahogy egy kopogás jött az ajtón.

Az első két alkalommal, és egy kicsit később - még három.

Kopogtattak az ajtón, de ez a felismerés egyszerre nem jött hozzám. Az a gondolat, hogy kopogtathatnak e ház ajtaján, eddig nem fordult elő számomra. A patkány kopogás nélkül lépett volna be - ez a saját háza. Ovchar többször is kopogtatta volna az udvariasságért, de nem várta meg a választ. Kinyitotta az ajtót és menne. Egy barátom? Miért kopogtatta volna? Hosszú időre már a csukottan a konyha hátsó ajtójába mentek, és egyedül ittak. Biztosan nem kopogtatta volna az ajtókat.

Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam. Az ajtó mögött állt a Man-Sheep. Sem az ajtó kinyílt, sem az, aki kinyitotta az ajtót, a bárányember mutatta a legcsekélyebb érdeklődést; nem villogó pillantást vetett a rongyos postafiókra, és a póluson néhány méternyire a bejáratnál szegezte, olyan szemmel, mintha valami szokatlanul látott volna. Kissé magasabb volt, mint a postafiók. Egy és fél méter, nem több, mínusz lehajló és görbe lábak.

Ezenkívül a küszöböt, amelyen álltam, körülbelül húsz centiméterrel volt a talajszint felett, ami miatt a buszos utas kilóg az ablakból a gyalogosok felé. És mintha bizonyítaná, hogy mennyire nem törődött velünk egy ilyen különbség között, a juhember oldalra állt hozzám, és minden erejével nézte a postaládát. Természetesen semmi sem volt a dobozban.

- Mit tehetek be? - Gyorsan, kérdezte összeszorított fogakkal, nem fordult hozzám. Az emberi hang Sheep egy gondolná, mintha ő lett volna rendesen mérges. Lehajolt, és gyorsan, egy másodperc alatt, feltétel nélküli fűzővel a nehéz túra bakancs. A cipő borította fagyott sárban, mint a csokoládé torta. Razuvshis, juh Man vette a cipő mindkét kezében és a szokásos mozdulatok kopogtatott egymás ellen. Az iszap nagy darabokra esett, és a földre esett. Ezt követően, azzal a céllal, ha tudta, hogy a házat, amíg az utolsó csavart, a behatoló gyorsan lebukott a folyosóra, feltette a lábát a papucs, ügetett be a nappaliba, és lehuppant a kanapéra mély megelégedéssel az arcán. Teljes test Man Sheep borította bozontos báránybőr. Állat jelmez, mint egy kesztyű, ült zömök figura. A vállán és a combok lógott egy pár házi bárányhús lábak pata, pántos közvetlenül a bőrre. Ez magában foglalja az egész fej és a sisak volt varrt bőrdarabokhoz kézzel, hanem két kis hajlított szarv, ügyesen csatlakozik a sisak fölött halántékán, természetesnek tűnt. Csak alul a szarvak kilóg a sisak nagy lapos füle, az alak, amelyet valószínűleg megmarad benne drót. A maszk, amely eltitkolta a felső része az arc, kesztyűt és harisnyát, mindent - a matt fekete bőr. A nyakát, hogy a karok és lábak fut le a cipzár: egy furcsa ruha találták, hogy távolítsa el, és fel nem volt nehéz. A bőr a mellényzsebben, láttam, mint egy cipzár, ahol a vendégek viselt cigarettát, gyufát. Man-Monkey elővett egy csomag „hét csillag”, meggyújtott egy gyufát, belélegezve és fúj a füst orrán, kemény és hangosan felsóhajtott. Bementem a konyhába, és kihozott egy tiszta hamutartót, és tedd az asztalra.

- Ugyanakkor igyál vadat! Mondta a juhember.

Ismét a konyhába mentem, hoztam egy nyitott palackot a "Négy Rózsa" -nak, pár pohár és jég.

Mindegyikünket magunkhoz kevertük, egy jégen töltött bourbonnal, és anélkül, hogy a szemüveget összezsugorodtunk, ivottunk. Egy-két perc múlva, miközben az üres nem volt üres, a juhok ültek és mulatták valami érthetetlen dolgot. Az abszurd hatalmas orra semmilyen módon nem felel meg a testnek, és a széles orrlyukak mindegyik lélegzetvételnél oldalra süllyedtek, és újra felrobbantották, mint egy szárnyas szárnyas szárnyas. A fekete maszk résében lévő szemek nem tudtak nyugodni, és mindenki érezte a körülöttem lévő helyet. Csak az üveget ürítették ki, úgy tűnt, a Juhsember megérkezett. Kihúzta a cigarettát, és mindkét kezét a maszkja alá húzta, és erősen dörzsölte a szemhéját.

- Megragadja a szemét - mondta a juhember.

Abszolút nem elképzelve, hogy mit mondjak ehhez, türelmesen csendben maradtam.

- Tegnap reggel jöttél - mondta a juhember tiltakozva, és továbbra is dörzsölte a szemét. - Mindent láttam.

Egy pohár whiskyt rágcsált a pohárba a félig felhalmozott jéggel, és kevergetés nélkül kortyolgatott.

- És este az asszony visszament.

- Ezt is láttad?

"Hogy ne lássam." Mi is elfojtottuk.

- Igen. Az udvarból a konyhába néztünk, és azt mondtuk: "És te, nő, jobb itt elhagyni."

A juhok homlokát ráncoltak, és hallgattak. Talán az a kérdés, hogy "miért" kiderült, hogy tudatának zsákutcája. Már elkezdtem gondolkodni, hogy másképp kérdezzenek, amikor a gondolat újra felkelt a szemében.

- A nő visszatért a szálloda "Dolphin" - mondta a férfi-juh.

- Szóval, ezt mondta? - megadtam.

- Nem szólt semmit. Most vettem, és visszamentem a Dolphin szállodába.

- És honnan tudod ezt?

A juhember nem válaszolt. Térdre tett kézzel csöndben ült, és az asztalra merevítette az üvegét.

- Tehát visszatért a Dolphin Hotelbe? - kérdeztem újra.

- Igen. A Hotel Dolphin egy jó szálloda. A juhok szagolnak - mondta a férfi-juh.

Megint hallgattunk. A Man-Sheep-t jobban megfontoltam; A rongyok piszkosak voltak a rémületre, a gyapjú esett, és néha megkötötték a jégcsapokat, mintha egy ragasztókamrát felborították volna rajta.

- És nem kérte tőlem, hogy elmondjam, mikor elment?

"Nem", a juhember megrázta a fejét. - Nem mondta, nem kérdeztük.

- Nos, azt mondtad neki, hogy "menjen innen", csendben felkészült és elment, szóval mi?

- Igen. Ő maga is el akart menni - ezért azt mondtuk neki, hogy távozzon.

- De ő jött ide a saját szabad akaratából!

- Hazudsz. Kiáltotta a juhember. - A nő el akart menni innen! De becsapta, és nem merte. Tehát elfenekeltük! És becsaptad a saját értelmetlen dolgoddal!

Kiabálva, a juhember felkelt a kanapéról, jobb kezét ökölbe szorította, és az asztalra rázta erejét. A whisky üvegei öt centiméterrel kifelé néztek.

Néhány másodpercig ott állt a juhember, fagyott egy ilyen pózban; Aztán a láng az ő pillantásán elhalványult, és ő, mintha elvesztené utolsó erejét, visszaesett a kanapéra.

- Te voltál, aki megdermedt a fején - ismételte, ezúttal nagyon csendesen. - A fenébe. Nem értesz semmit. Egész életemben csak magamról gondoltam.

- Úgy érted, nem kellett volna idejönnie?

- Igen! Nem kellett volna idejönnie. És csak magáról gondoltatok.

A kanapén burkolózva csöndesen elszívtam a templomokat.

- Rendben. Vége, most nem tudsz megváltoztatni semmit - mondta a juhember.

- Mi van vége? Nem értettem.

- Soha többé nem látja ezt a nőt.

- Igen. És ez azért van, mert csak magamról gondoltam?

- Igen! Csak magadra gondolsz, egész életedben. Most fizetni.

A Sheep Man felkelt, az ablakhoz ment, egy könnyű, gondatlan mozdulattal az egyik keze felemelte az ablak súlyos vázát, és hangosan, sóhajtva átvette a mellkas friss levegőt. Nyilvánvalóan nem kellett Silischi-t tartania.

- Jobb nyitni az ablakokat ilyen tiszta napra - mondta a juhember. Aztán óvatosan, a falak mentén megkerülte a szoba felét, megállt a polcok előtt, és összecsukta a karját a mellkasán, elkezdte nézni a könyvek gyökereit. A bőréből egy kicsit alacsonyabb volt hátul a rövid birka farka. A hátulnézet egy igazi birka, amely a hátsó lábán áll.

- A barátomat keresem - mondtam végül.

- Ah - mondta a juhember, anélkül, hogy körülnézne.

"Itt élt egy ideig." Egy hete eltűnt.

A juhászkutya közeledett a kandallóhoz, felvette a kártyákat, és ujjain átívott, rugalmas csomókkal tükrözte a csomagot.

- És én keresek egy bárányt, akinek egy csillagja van a hátamon - mondtam.

A bárányember azonban tudott valamit a patkányról és a juhról - ez olyan világos volt, mint a nap. Az ő közömbössége túl demonstratív volt. Túlságosan gyorsan reagálta az előkészített kifejezéseket, és túlságosan természetellenes görcsös szájukat, amelyek megszólalták őket.

Úgy döntöttem, megváltoztatom a taktikát. Egy pillantást vetni arra, mintha a beszélgetés elveszítette volna az érdeklődésemet, húztam az első könyvet, amelyet a polcról találtam, kinyitottam és megdermedtem, a szövegbe temettem, és csak alkalmanként fordítottam az oldalakat. Hamarosan a bárányember ideges lett, és véletlenül ismét találta magát szemben egy székben. Egy percig ült előttem, és figyelt, hogy olvastam.

- Igen - válaszoltam csak válaszként.

Még egy percig küzdött magával. Egy közömbös pillantással olvastam.

- Itt vagyunk. hangosan beszélek veled - mondta halkan az Ember-juh. - Néha ezt is szem előtt tartjuk. Egy juh meg fog társulni egy emberrel - csak a szemek szikrája. És nem akartunk semmi rosszat. Egyszerűen azt mondtad, hogy hibásan vagyunk - itt vagyunk, szóval ez így van.

- Gyerünk - mondtam.

- És hogy többé nem fogod látni a nődet, nagyon sajnáljuk őt. Csak mi nem hibáztatjuk.

A hátizsák zsebéből visszavettem a maradék Lark csomagok közül háromat, és átadtam őket a Sheep Mannak. Ez úgy tűnik, hogy kicsit feldobja.

- Köszönöm! Még nem füstöltünk. De tényleg nincs rá szükséged, ugye?

- Kiléptem - mondtam.

- Rendben van - bólintott, nagyon magabiztosan. - Egészségügyi dohányzás

Óvatosan átvette az ajándékot, és elrejtette a három csomagot a zsebében. A mellkasán lévő zseb duzzadt, négyzet alakú.

"Kétségbeesetten kell találkoznom a barátommal." Erre azért jöttem - nagyon, nagyon messze. - mondtam. A juhember bólintott.

- Ugyanez a helyzet a juhokkal kapcsolatban.

A juhember ismét bólintott.

- De te, látom, nem tudnak róla semmit?

"Jó itt!" - Megváltoztatta a beszélgetőm tárgyát. - A természet szép. A levegő tiszta.

Tetszeni fog neked is.

"Igen, vannak jó helyek" - állapítottam meg.

- És a télen - tehát általában kegyelem. Amellett, hogy hó, semmi látnivaló. Minden befagy.

Az állatok alszanak, az embereknek nincs lelke.

- Meddig vagy itt?

Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a további vizsgálatokat. A beszélőmódom pontosan úgy viselkedett, mint egy rohadt állat. Egy kicsit közelebb kerülsz - egy szablyát adsz, elkezdsz elhagyni - közelebb kerül. De ha valóban tényleg ide estem, hogy eltöltsem a télet, nem volt sehova sietni. Egy idő után képes leszek megszelídíteni és meghozni mindazt, ami szükséges.

A bárányember ült a kanapén, és a bal kezének ujjai késleltetve - a nagy, a kesztyű ujjai közül a jobb oldalon. Három-négy alkalommal megismételte ezt a műveletet, mielőtt a kesztyű végül elcsúszott a kezéből, feltárva a sötét kis kefét. Az ujjai rövidek és húsosak voltak; A nagy és a csukló közepétől nagy hegek voltak a hegek. A juhfőnök régóta nézte csuklóját, aztán mereven felhúzta a kefét, és a tenyerébe meredt. Megborzongtam: a patkány ugyanazt a gesztust végezte el átgondoltan egész életemben. De a juhember nem lehet patkány. Még a növekedés szempontjából is különböztek egymástól - húsz centiméter, nem kevesebb.

- Mindig itt leszel? A Sheep Man kérdezte.

- Igen, nem. Találok barátot vagy juhot - és vissza. Csak azért jöttem ide.

- Jó itt télen - mondta valamilyen okból. - A hó mindenhol fehér-fehér. Minden, minden lefagy.

És nevetett egy kis, összezúzott nevetéssel. Már szélesen széles orrlyukai szélesebbek voltak. A száj kissé kinyílt, a piszkos fogak rémületére mutatva. A két első fog helyett egy lyuk volt. Érthetetlen ritmus, amelyben a Man-Monkey nyitna, akkor csapd előttem a lelkét, annyira misztikus, nem állandó, hogy úgy tűnt, nagyon levegő a nappali besűrűsödik, majd ismét lemerült a következő cikcakk kedve.

- Nos, elmegyünk - mondta hirtelen a juh férfi. - Köszönöm a dohányzást.

- Szeretnénk, ha a lehető leghamarabb megtalálnád a barátodat. Vagy egy juh - mondta.

- Uh-huh - biccentettem. - Ha hirtelen valamit megtud, meséljen. Rendben?

Néhány másodpercig a szemem alatt roskadozott, mintha szörnyen kellemetlenül érezné magát a világon.

- Jó. Végül sikerült. - Ha bármi, akkor tudatni fogjuk.

Nagy nehézséggel visszatartottam magam, hogy ne nevetjek az arcába. A Man-Sheep Man egyszerűen nem volt tehetséges.

Kesztyű viselésével felállt a kanapéról, és az ajtóhoz ment.

- Még mindig jönünk. Talán néhány nap múlva nem tudunk biztosan - de bejövünk - mondta, és egy csillogó szempillantás jött ki. - Reméljük, nem leszünk kínos?

- Nem, persze! Gyorsan siettem a fejét. - Nagyon boldog leszek!

- Akkor menjünk be - mondta, és becsukta maga mögött a nehéz ajtót. A juh farka majdnem lecsípte - de szerencsére minden kiderült. A félig nyitott kapukon keresztül megpillantottam az udvaron, és még sokáig, bámulatosan bámulva a kopott postafiókot. Aztán hirtelen összegörnyedt, mintha az egész test önálló hangolt, hogy megfeleljen a juhok - és nagyon fürgén szaladt a mezőn a ligetbe keletre a legelőn. A fülei olyan oldalakra támaszkodtak, mint a tábortáblák, amelyekből a vízbe ugrottak. Hamarosan a Sheep Man egy fehéres pontra fordult, majd teljesen megolvadt a nyírfa hátterében.

Az Ember-juh eltűnt a látásból, és régóta kerestem az ablakot a legelőre és a ligetbe. Minél hosszabb ideig kinéztem az ablakon, annál kevésbé bíztam benne, hogy a bárány ember ült ebben a szobában és beszélt velem. Azonban a asztal állt két pohár whisky és egy hamutartó cigarettacsikkek „hét csillag”, és a kanapéra, találtam néhány gyér gyapjú. Összehasonlítottam azokat a Land Cruiser hátsó ülésén. Teljes egybeesés.

Miután elindult a juhok embere, el akarták gyűjteni a gondolataimat, és elmentem a konyhába sütni egy hamburgert. Finomra vágott hagymát és sült a serpenyőben, majd kihúzta a hűtőszekrényből darab marhahús, felszabadítja, és darálják. A hatalmas konyha uralkodott szigorú rend és azt mondanám, egyfajta tisztítja agya légkör - annak ellenére, hogy az edények, konyhai eszközök, fűszerek és fűszerek, amelyek csak kell egy jó szakács, gyűlt itt egyszerűen elképzelhetetlen száma. Ha már a ház egy konyha kövezett országúton, akkor könnyen, anélkül, hogy változik semmi a belső, hogy nyisson meg egy út menti étteremben, olyasmi, mint egy hegy tanya, és ebben az esetben nagyon sikerül. És mi? Étkezzen, átgondolva a nyílt ablakokon keresztül, mint a völgyben az égbolt alatt, legelő juhállományok - ez saját varázsa! Ebéd után az anyák és az apák kiveszik a kis kecskéit a völgybe, hogy játsszanak a bárányokkal, és a lovagok a nyírfák között járnak a ligetben. Száz százalékig dolgozna! A patkányok futtatnák a dolgokat, főzni kezdtem. Igen, és az Ember-juh, biztos vagyok benne, hogy egyfajta foglalkozás is lenne. A "Mountain Zaimka" -on még az extravagáns öltözetét is természetesen észlelni fogják. Meghívnák maguknak egy gyakorlati pásztort - hagyja nyúlni a juhait. Legalább egy gyakorlati embernek kell lennie egy ilyen társaságban. A kutyák elkezdtek volna elkezdeni. A professzor-juh pedig hétvégére látogatna.

Kevertem a hagymát egy serpenyőben egy fából készült spatulával, és fantáziáltam egy étteremmel.

Nem várt váratlanul egy komor gondolat a fejemben: mi van, ha valóban nem látnám a barátnőmet és csodálatos füleit? Talán a báránynak igaza van. Talán valóban szükség volt egyedül menni. Talán még. Megráztam a fejem, és visszatértem az étterembe. Régi Jay - ez az, aki mindannyian megy, mint az óramű, jöjjön ide! Azon volt, aki folytatta volna. Türelmében és együttérzésében. A készség arra, hogy megértsék és bocsássanak meg mindent.

Úgy döntöttem, hogy megvárja, míg a serpenyőben a hüvelyben levő hagyma lehűlt, leültem az ablakon, és régóta nézett a völgyre.