Radar berendezések és kísértetek

style = "display: block"
ad-client = "ca-pub-7560048290840178"
ad-slot = "6141473047"
ad-format = "auto">

Radar berendezések és kísértetek

A második világháború alatt volt. A Földközi-tengeren cirkáló cirkáló radarképernyőjén megjelent egy cél, amely a pisztoly elérhető volt. A tagsági kérelemre adott válasz nem érkezett. A cirkáló kapitányát arra utasították, hogy tüzet nyitott egy ismeretlen célon. A csapat bízik benne, hogy a célt megsemmisítették. Ugyanakkor jelen volt a képernyőn. A cirkáló megtorló sztrájkra számított. Nem követte. A titokzatos cél immár mozdulatlan maradt, a kagylók állománya véget ért. A kíváncsiság uralkodott, a cirkáló a közeledés felé indult. És éppen abban a pillanatban, amikor a cirkáló már ott volt a helyén, ahol rejtélyes szellemhajó volt, hirtelen eltűnt a jel a radar képernyőn.

1944-ben az amerikai tengeralattjárók harcoltak a japán vizeken. A támadás célpontjának kiválasztása érdekében a tengeralattjárónak fel kell tűnnie a víz felszínére, fel kell engednie az antennát, vagyis radarfelderítést kell tennie. Gyakran az indikátor képernyőjén láthatók olyan fényes pontok, amelyek átrepültek a hajón, mintha meg akarnák kopogtatni. Általában egy tengeralattjáró nem tudott elmenekülni egy ellenséges hajó követésétől. És abban a pillanatban, amikor az összecsapás elkerülhetetlennek tűnik, amikor az ellenségnek a periszkópban jól láthatónak kellett lennie, hirtelen a képernyőn lévő jel eltűnt, mint egy szellem. Ezt a jelenséget a tengeralattjárók nevezik "Nansai-Shoto szellemének".

A Doppler-elv szerint működő víz alatti radarberendezések és a mobil célpontok meghatározása valóban hihetetlen volt, amikor találkoztak a "szellemekkel". A készülékek "szellemeket" mutattak az indikátor képernyőre, és elvették őket a valós mozgó célok visszhangjaihoz.

A "szellemek" tanulmányozásának munkája és azok lehetséges okai a második világháború idején kezdődtek. A radarállomásokkal kapcsolatos minden információt alaposan besorolták, különösen azokat, amelyek érthetetlen jelenségeket jelentettek. Végül is az ellenséget használhatják. A szakemberek számára nyilvánvaló volt, hogy bizonyos jelenségek kapcsolódnak a légkör aktivitásához.

Az amerikaiak egy edzőtermet építettek a "szellemek" tanulmányozására az ország dél-nyugati részén egy elhagyatott helyen. A választás nem véletlen volt. A hulladéklerakó éghajlati viszonyai a lehető legközelebb álltak az észak-afrikai sivatagok paramétereihez, ahol gyakran a "szellemek" megtévesztették az üzemeltetőket és a parancsot.

Radar berendezések és kísértetek

style = "display: block"
ad-client = "ca-pub-7560048290840178"
ad-slot = "6141473047"
ad-format = "auto">

A modern radarok lehetővé teszik akár egy pillangó feltárását egy hatalmas távolságon (10 km). Az 50. év a radar ornitológia fejlődésének éve, amelyet nagymértékben megkönnyített a "szellemek". Most a radar a entomológusok segítségére jött.

A rovarok kiváló jelölőanyagok, amelyek tökéletesen alkalmasak a légköri keringés radarral történő vizsgálatára. A levegőben lógó rovarok nyájának egyszerű szemére láthatatlan széltiszta időben definiálható egy nem azonosított tárgy jelzése.

Radar berendezések és kísértetek

A radar használata nagymértékben kiterjesztette a ritka jelenségek és tárgyak objektív tanulmányozásának és dokumentumfelvételének lehetőségeit. A radar tulajdonsága az igazi fizikai tárgyak felderítésében értékes eszközt jelent az UFO-kutatás számára. Ez a probléma nagymértékben a radarnak köszönhető, bár a szokatlan repülő tárgyakról, főleg repülőgépekről beszámoltak korábban. A furcsa tárgyak repülési magassága eléri a tíz kilométert, és a sebesség nulláról több tíz kilométer per másodpercre változik. Éppen ilyen magasságoknál az éjszakai felhők zavaró intenzív reflexiókat képeznek.

Feltételezzük, hogy hasonló tárgyak mozognak a mesterségesen létrehozott plazma rétegben. És ha ez a helyzet, akkor azok a készülékek, amelyeknek plazma borítékuk van körülöttük, egyszerűen nem állnak rendelkezésre vizuális megfigyelésekhez. A plazma azonban ideális rádióhullámú reflektor. Már 1959-ben elfogadták a napkollektorból visszaverődő radarjelet. A radar megbízhatóan érzékeli a plazma objektumokat, érzékenysége versenyezhet a rádiótávcsővel.

A rádiós távcsövek képesek több mint egymilliárd fényévnyi galaxisok által kibocsátott jelek fogadására, amelyek távol vannak emberektől. Azonban a mély tér tanulmányozásához nem minden feladat rádiótávcső.


style = "display: block"
ad-client = "ca-pub-7560048290840178"
ad-slot = "6141473047"
ad-format = "auto">

Kapcsolódó cikkek