Mitológia - stadopedia
Teljesen abszurd lenne megpróbálni részletesen szétszerelni a presociológia történelmileg ismert formáit. Néhány megjegyzés azonban a társadalom előtti tudományos ismeretek legelterjedtebb rendszereiről szól. A mitológiáról, a teológiáról és a filozófiáról szól.
A mitológia a legközelebb áll az ismeretek nyilvánvaló szintjéhez, a szinthez, ahol a valóság szigorú elméleti vitájára van szükség. Ez magyarázza a mitológiai konstrukciók ellentmondásos természetének történelmileg ismétlődő jelenségét. Az ilyen következetlenséget a legitimátorok valósítják meg. A mitológiai értelmezések megfelelő integrációja révén legyőzhető. Az ezt követő mitológiai konstrukciók jelentős elméleti kifinomultságot nyerhetnek.
Az összeesküvés-elmélet nem áll tudományos kritikával. Még akkor is, ha a társadalom eseményeit csak az egyéni impulzusok határozzák meg, még mindig meg kell magyarázni, hogy a cselekvések miért eredményezik az eredményt, és nem a másikikat. A cselekvés és a hatás kapcsolatát csak az általános törvények ismerete alapján lehet feltárni. Az összeesküvéselmélet nem képes megmagyarázni a felfogott titokzatos erők sikerét vagy kudarcát. Csak a tudomány képes elfogadható magyarázatra.
A mítosz jelen van minden társadalomban. A mítosz nemcsak az emberi kognitív képességek ősi kifejezési formája, hanem maga a társadalmi tudat univerzális szerkezeti összetevője. Az emberek szenvedélyei és képzelőereje még mindig mítoszokat produkál. A mitológiai gondolkodás önmagában egyesíti a rügyben az emberi gondolkodás mindenféle típusát. A mítosz célja és értelmezése, hogy modellt nyújtson az élet ellentmondásainak megoldására. A mítosz lehetővé teszi a rendes szociológus számára, hogy követeléseinek logikájával összeegyeztethető legyen a mindennapi élet külső ellentmondásainak és ellentmondásainak. A valóság mitológiai tudatának legteljesebb kifejeződése a múlt kultúráiban található meg. Még ma is, a modern társadalomban a mítosz folytatja a létezés töredezettségét. Bár az emberi társadalom legfontosabb elméleti és gyakorlati szférái nem mitológiai, hanem tudományos (racionális, technikai) nyelvvel kapcsolódnak, a mítosz azonban továbbra is kimeríthetetlen víztartalmú jelentések és jelentések maradnak. A mítoszok még mindig információkat szolgáltatnak a legfontosabb társadalmi folyamatok kezdetéről és végéről.