Mit áldozott a margaritának a masztrának, az orosz nyelvnek a kedvéért?

Olvassa el

történet „Shinel.Pomogite kérem, könyörgöm, holnap nuzhno.Srochno Sürgős !! Kérjük, bár hogyan lehet, mint a hogyan segíthet nekem ki dvoyki.Ya te is, és segít a bármilyen kérdésre a válasz: - .. *

1) Az arab földek homokos sztyeppeiben
Három büszke tenyér magasra nőtt.
A köztük levő tavasz kopár,
Zhurcha áttört a hideg hullámon,
A zöld levelek lombja alatt tárolva,
A szörnyű sugaraktól és a repülő homoktól.

És sok év telt el csendben;
De a vándor elfáradt egy idegen földtől
Lángoló mell a tanuló nedvességére
Még nem hajlott a zöld bokor alá,
És kezdtek megszáradni a sűrű sugaraktól
Fényes levelek és hangos áram.

És három pálma kezdett morogni az isten ellen:
"Születettek ide, hogy elszálljanak itt?
Anélkül, hogy a sivatagban részesülnénk, egyre nőtt és virágzott,
A forgószél és a palima hője,
Senki sem támogatja, nem örömteli szemét.
Jogaidnak nincs igaza, ó, ég, szent ítélet! "

És csak csendben maradtak - távolban a kék
Az oszlop arany volt,
A csengő hallatlan hangokat hallott,
Festett szőnyegek fedett csomagolás,
És sétált, hullámzott, mint egy tengeri transzfer,
Tevének egy teve mögött, felrobbantva homokot.

Nyugtalan, lógott a tömör hátán
Menetes sátrak mintázott padlói;
Nyugtalan kezük néha felemelkedett,
És a fekete szemek villogtak onnan.
És pálcika az íj döntéséhez,
Az arab fekete lót égett.

És a ló néha felhördült,
És ugrott, mint egy leopárd, amelyet egy nyilat találtak;
És a fehér ruhák gyönyörűek
A Farisz vállán vészjóslóan rohantak;






És sikoltozva és fütyörészve a homokkal,
Elrohant, és egy lándzsát fogott egy galoppba.

Itt jön a tenyér, a zaj, a lakókocsi:
Vidám árnyékában elterjedt a tábor.
A kandallók hangja öntött vizet,
És büszkén bólogattak egy frottír fejét,
Üdvözöljük a váratlan vendégek pálmafajait,
És nagylelkűen egy patak részeg.

De csak a sötétedés hullott a földre,
Az elasztikus fejszét gyökerei csattantanak,
És az évszázadok emberei élet nélkül haltak meg!
A ruhákat kisgyerekek szakították el,
A testüket később felaprították,
És lassan égtek egészen a tűzig.

Amikor a köd repült nyugatra,
A lakókocsi saját utat tett;
És utána szomorú a kopár földjén
Csak a hamu volt szürke és hideg;
És a nap száraz marad égett,
A szél pedig a sztyeppébe fújtatta.

És most minden vad és üres -
Ne súgja a leveleket csörgő kulccsal:
Hiába van a próféta, hogy kérje az árnyékot -
Az egyetlen izzó homokja hozza
Igen kite sírkő,
Az extrakció tornyait és rajzokat rajta.

A tölgyfa levele elszakadt a fáról
És a kanyargó vihar irányába repült a sztyeppre;
A hidegtől, a hőtől és a bánattól megfázott és elhalványult
Végül elérte a Fekete-tengert.

A síkfa fekete-tengere fiatal;
A szél suttog, simogatja a zöld ágakat;
A zöld swing paradicsomi madarak ágai;
Énekelnek a tenger király-lányainak dicsőségéről.

A vándor pedig a síkfa gyökeréhez fészkel;
Egy ideig hosszú ideig mélyen védett,
És így mondja: "Egy szegény tölgyfa levél vagyok,
Egészen addig, amíg az érettem és nőttem fel az országomban.

Egyedül és cél nélkül a fényben, amit hosszú ideig viseltem,
Árnyék nélkül árasztottam el, alvászás nélkül nyugszom.
Fogadja meg az idegen a smaragdja levelei között,
Tudom, hogy sok a bölcs és csodálatos mesék. "

"Mit akarsz tőlem?" Válaszolja a fiatal sífákat, "
Poros és sárga - és az újak nem frissek.
Sokat láttál - miért mondjak el neked történeteket?
A fülem már régóta kimerült és a paradicsomi madarak.
Menj előre; A vándorról! Nem ismerlek!
A nap szereti, virágzik és ragyog;
Az égen itt szétszedtem ágakat a szabadban,
És gyökereimet mossa a hideg tenger "

Segíts következtetést levonni

Körbefutott;
Ismét tavasszal illatos
- intett a szárnyai.