Meghatározás - hosszú élettartamú erő - nagy olaj- és gázcikk enciklopédia, cikk, 1. oldal
A hosszú távú szilárdság meghatározása nagyobb terhelések alkalmazásával jár, ami jelentősen nagyobb deformációkat eredményez. [3]
A hosszú távú szilárdság meghatározásához leggyakrabban egy állandó belső nyomással (ún. Hidrosztatikus módszerrel) végzett csővizsgálatot alkalmaznak, amelyben a csőszakaszt a végektől lezárják és állandó belső hidrosztatikus nyomáson tartják, amíg meg nem szűnik. A vizsgálat kezdetétől a cső különböző terhelési körülmények között történő megsemmisítésének pillanatáig tartó idő a minták élettartama. A vizsgálatokat speciális vizsgálati berendezéseken végzik, termosztált levegőben vagy vízben különböző hőmérsékleteken. [4]
A hosszú távú szilárdság meghatározásához állandó hőmérsékleten állandó hőmérsékleten tartott mintákat a meghibásodásig kell tartani, míg a vizsgálat időtartama a betöltés és a minta megtörése között rögzített. [5]
A hőre lágyuló műanyagból készült csövek hosszú távú szilárdságának meghatározásához a belső hidrosztatikus nyomást vízzel különböző állandó hőmérsékleteken és különböző terhelési szinteken vizsgálják. Ezekben a vizsgálatokban a töltés alatt lévő csőmintában keletkező fő (tangenciális) feszültség egyenértékű feszültségnek tekintendő. A vizsgálat kezdete előtt meg kell határozni a keresztmetszet méretét. [6]
A ragasztócsatlakozások hosszú távú szilárdságának meghatározásához ugyanazokat a terhelőberendezéseket alkalmazzák, mint a hasonló szerkezeti anyagok vizsgálataiban, beleértve a polimereket [37, p. [7]
A hidrogén-szulfidot tartalmazó anyag hosszú távú szilárdságának meghatározására szolgáló módszer egyszerűsíthető a minták vizsgálatával kapcsolatos kísérleti adatok felhasználásával. Így a hidrogén-szulfidtartalmú közegben működő csővezetékekben használt acélok kiválasztásánál a fém alkalmasságának egyik fő kritériuma a küszöbfeszültség nagysága. Az olyan acél, amelyet NACE mágneses közegben (51) 720 órán át állandó terhelés mellett (egyenlő mértékben 0 8a02-ra) teszteltek, megfelelőnek tekinthető a csővezetékek gyártásához, amelyeken keresztül hidrogén-szulfidot tartalmazó táptalajt szállítanak. [8]
A GRP hosszú távú szilárdságának meghatározása azt mutatta, hogy az anyag hosszantartó statikus terhelésével az erőssége jelentősen csökken, ami a töltőanyag és a kötőanyag típusától függ. [9]
A hidrogén-tartalmú közegben lévő anyag hosszú távú szilárdságának meghatározására szolgáló módszer egyszerűsíthető a minták vizsgálatával kapcsolatos kísérleti adatok felhasználásával. Így a hidrogén-szulfidtartalmú közegben működő csővezetékekben használt acélok kiválasztásánál a fém alkalmasságának egyik fő kritériuma a küszöbfeszültség nagysága. Az olyan acél, amelyet NACE médiumban [7] 720 órán át állandó terhelés mellett (egyenlő mértékben 0 8a0 2-re) teszteltek, megfelelőnek tekinthető olyan csővezetékek gyártásához, amelyeken keresztül a hidrogén-szulfidot tartalmazó táptalajt szállítják. [10]
A hosszú távú szilárdság meghatározásakor feltételeztük, hogy a Stafsur-kőzető só idővel deformálódhat, amíg a kúszó deformációs munka meg nem egyezik a rövid törésű kísérletekben fellépő törés hatásával. Ez utóbbi meghatározható a törzs görbéből. [11]
A hosszú távú szilárdság meghatározásakor a mintákat egy kemencébe helyezzük és állandó terheléssel töltjük fel. Több minta vizsgálati eredményei alapján a szilárdság változásának görbéit állandó hőmérsékleten ábrázolják. [12]
A hosszú távú szilárdság meghatározásakor a mintákat egy kemencébe helyezzük és állandó terheléssel töltjük fel. Több minta vizsgálatának eredményei alapján konstans hőmérsékleten változik a szilárdság. [13]
A hosszú távú szilárdság meghatározásakor a mintákat egy kemencébe helyezzük és állandó terheléssel töltjük fel. Több minta vizsgálati eredményei alapján a szilárdság változásának görbéit állandó hőmérsékleten ábrázolják. [14]
A hosszú távú szilárdság és a hosszú távú ellenállás együtthatójának meghatározásakor a különböző terhelésekkel végzett Sdl-teszteket a meghibásodás előtt hajtják végre, meghatározva az adott állandó terhelést és a minták megsemmisítésének jellegét. A hosszú távú vizsgálatok időalapját a ragasztós kötésekkel rendelkező termékek működési időszaka határozza meg; például az építő ragasztók esetében legalább 6 - 8 hónap legyen. Az előrejelzést a közvetlen hosszú távú erősségek extrapolálásával végezzük az o, m: xy - Igt vagy o koordinátákban (tb Az előrejelzés időalapja nem haladhatja meg a kísérleti értéket a decimális sorrendnek 1-1,5-szörösével. [15]
Oldalak: 1 2 3 4 5