A tényleges berendezés működési időalapjának meghatározása
A berendezés működési idejének tényleges összegét a következő képlet határozza meg:
ahol az Fd a berendezés működési idejének tényleges alapja, min. Fn - a berendezés névleges alapja működési ideje, min. S - műszakos munka; # 946; р - a tervezett megelőző karbantartás idejének elvesztése (3-6%); # 946; n - a műszak és a szerszám beállításához szükséges időveszteség, a berendezés beállítása (3-8%).
A szokásos napokon a munkanap 8 óra.
Az ünnepnapokon a munkanap időtartama 7 óra.
Az eltolódások száma a feladatból származik.
A névleges időalapot naptárnak kell tekinteni, kivéve a hétvégéket és az ünnepnapokat, figyelembe véve az ünnepnapra csökkentett munkanapot.
Tüntesse fel a naptárt, a rendszert (névleges), a valós (működő, kiszámított) időalapokat.
A naptáralap megegyezik a számlázási időszak naptári napjainak számával, megszorozva 24 órával, i.e. a nem szökő évre 8760 (365 * 24).
A nominális alapot a termelési mód határozza meg. Ez az alap megegyezik a kiszámítási időszakban a munkanapok számának a termelésével a műszakban eltelt órák számával.
A berendezés működési idejének tényleges összege megegyezik a rendszer időtartamával, a tervezett preventív karbantartási idővel csökkentve.
A tényleges idő az alap évente két műszakban egy 5 napos munkahét alábbiak szerint kell kiszámítani: hogy egy naptári napok száma az év vonni a hétvégén, szombaton és ünnepnapokon határozza meg munkanapon összesen, beleértve a Pre.
Ideiglenes a tervezett megelőző karbantartás (fém vágóberendezésnél 3-6%).
Figyelembe veszik a szerszám eltolásának és beállításának idővesztését, a berendezés beállítását (3-8%) is.
A termelés típusának meghatározása és a módszer kiválasztása
A termelés típusát a működési konszolidáció koefficiense határozza meg. Ehhez az intézkedést kiszámítják.
Az óra kiszámítása az alábbi képlet segítségével történik:
ahol: - a tervezett év munkaidejének tényleges alapja, bányák;
- a program indításához.
Az N3 indítóprogramot a kiadási program (Nvp) határozza meg
ahol: - technikai veszteségek a vizsgálati alkatrészek gyártási és ellenőrzési célokra történő előállításához, a kibocsátási program% -ában (3-12%).
A felszabadítási programot a feladat határozza meg.
A gépiparban három fő termelési típus létezik: tömeg, soros, egyszemélyes. A sorozatot egy nagyméretű, közepes sorozatú, kis sorozatra osztják. A termelés típusának fontos jellemzője a munkahelyek szakosodásának mértéke, amelyet ugyanazon munkahelyen a különböző műveletek száma jellemez - a műveletek konszolidációs tényezőjét (Ks), és a következő képlet adja meg:
ahol n az oldalakon végrehajtott részletes műveletek száma;
N - az üzembe helyezett telepítőegységek száma a helyszínen.
A GOST 3.1119-83 szerint a különböző gyártási típusokat a következő tényezők jellemzik:
A tömeg ¼ £
Nagy sorozatú Ks = 2¸10
Az átlagos soros Ks = 10¸20
Kis sorozatú Ks = 20¸40
Single Ks> 40
Ks kiszámítható a következő képlet segítségével:
ahol a gyártósor lökete;
- az átlagos műveletek időtartama minden művelet esetében:
ahol a tsm a művelet időszabálya;
n a műveletek száma.
Ha a tervezett terület tömegtermelési típusra utal, akkor ajánlatos egy gyártósor formájában megszervezni. Ha a webhely soros gyártási típus, akkor azt lényegében zárt terület formájában kell megszervezni.
A gyártósor folytonos vagy folyamatos lehet. Folyamatos vonal esetén a kötelező technológiai folyamat során a működési idő egyenlőségét vagy rövidségét a számított órához viszonyítva kötelező feltételnek kell tekinteni. Egy adott gyártási folyamat esetében ez az egyenlőség vagy rövidség érhető el szinkronizálással, pl. olyan szervezeti és technikai intézkedések kidolgozásával, amelyek biztosítják az időtartam kiegyenlítését minden relatív tapintási műveletnél. A gyártási helyszín tervezésénél az előzetes szinkronizációt akkor hajtják végre, amikor az óra sokasága nem haladhatja meg a ± 10% -ot. Ha a szinkronizálás nem biztosított, a gyártást az áramlás megszakítja.