Нркмания - a téma megtekintése - nekem hó, mit forognak nekem, hogy számomra az eső ömlik
még suttogja, milyen gyakran fog rontani minket?
Nem tudom. Gal, hogy fog menni.
Nagyon köszönöm.
-Hello.
-Egy üdvözlet.
-Katya vagy, ugye?
-Aw.
-Denis vagyok.
-Tudom. Katya figyelmet szentelt az új diáknak.
-Kat-Denis nevetett. Nem csinálok semmi rosszat ...
-Nem vagyok feszült. Mit akartál?
-Ma este elfoglalt?
-Chchchto.
-Katya-Denis újra nevetett - megkérdeztem, mit csinálsz ma este?
-DDDA ... semmi különös ...
-Én ... kérlek neked ...
-A kérés?
-DDA ... tudod, később osztályokat kezdtem ... és ... sok mindent elfelejtettem. Egy évig voltam az akadémián. Nos ... nem tudtál segíteni ... A srácok azt mondják, hogy ha valakihez fordul, csak te vagy Zorkin. Jobban örülök önnek. Te ... tudsz?
-Uh ... mi ... mit kell felzárkózni?
-Nekem van nagyobb matematika, a gazdasági doktrína története, a gazdasági történelem, és ...
-Érthető ... szinte minden tantárgyban ...
-Tudja ... ugyanaz az év telt el ... igen és hamarabb ...
-Hát ... tudok, maradj egy kicsit ...
-Elviszlek, ha erről van szó.
-Miért ez? Én jól vagyok ...
-Katya, miért vagy itt ... elakadtál? "Zorkin, egy lépéssel ugrott, megállt Pushkarev és Starkov ellen.
-Késünk?
-Nem, még 5 perc van.
-Ó, akkor futunk. Denis, sajnálom, Ivan Petrovich várakozik ránk, itt van ...
-Gazdaság. Tudom. Hát ... és a szerződésünk?
-Gyere ... egy óra múlva, az olvasóteremben.
-Rendben van. Várok.
-Pushkarev, mi volt ez most?
-Hol?
-Nem ... ne csinálj.
-Kohl, megkért, hogy segítsek neki matematikával.
-Miért ... a matematika iránt érdeklődik ... Nincs senki más?
-Csak te.
-Miért nem kérdezted?
-Honnan tudom? Mit kiabálsz? És mi a bűn?
-Semmi. Ez furcsa.
-Hogy megkértek, igaz? Én voltam. Ő maga mondta tegnap, hogy kommunikálni kell a srácokkal.
-Beszéltem. Oké, nyugodj meg. Várnak ránk.
Ettől a naptól Kolya egyedül jött haza. Katya hűségesen segített Denisznek. Többször töltötte, amikor nagyon sokáig maradt későn. És még egy virágot is adott. A szülők nem voltak elégedve a lánya késő érkezésével. Az apám megpróbálta elrendezni. Kolka megszűnt az esti órákban, így nem "kihallgatta" a szenvedélyt a barátnőjével. Katya sem mondott neki semmit. Semmi sem történik, mi. De barátja égő szeméből egyértelmű volt, hogy számára "nem könnyű". Nyilvánvalóan ... egészen egy esteig.
Katya reggel nem jelent meg az egyetemen. Kolka meglepődött, mert tegnap élt és jól ment. Segítettem a "nyomorult iskolás fiúnak", hogy elbúcsúztam a barátomtól. És ma, hol? Egyébként Denis sem volt ott. Nem kedvesen szívta el a kanalat. Alig befejezte a tanulmányait, és Pushkarevhez rohant. Az ajtót a sápadt Elena Sanna nyitotta meg, és már a folyosón Corvalol szaga érezhető volt.
-Helló, Len néni. Katya otthon van? És ... mi történt.
-Kolenka ... otthon ... Katya. Ő ... lezárta magát ... este, és nem nyitja meg. És sír ott ... Valera még az ajtó volt feltörni ... és ő ... azt mondta ... - Pushkareva Sr. letörölte könnyeit gördült le a szemet Mi lenne, ha ... my..voydem Kolja, hogy ez történt? Nem tudod?
-Nem, a nagynéném ... Len .. és Valera bácsi hol?
-Hazudik. Szív vett. Te ... beszélj vele, Kolenka. Beszélgetni. Talán megnyílik neked ...
Kolya Katya ajtajához ment, és gyengéden kopogott. Válaszul csend.
-Katya ... ez ... én ... kinyitom.
-Cock ... velem minden rendben van ... - hallottam egy barát süketét.
-Pushkareva! Katya ... nyisd ki nekem ...
-Egyedül akarok lenni.
Elena Sanna megrémült tekintettel nézett Kolyára a konyhából. Nyugtató mozdulattal ökölbe szorította ökölét.
-Kat ... Nos, hadd menjek ... Rád, Ivan Petrovics ma megkérdezte. Azt mondtam, hogy megbetegedett. Küldött neked egy megbízást.
-Hagyja őt a konyhában. Később felveszi.
Kolka a zárt ajtóban sétált oda. Aztán dühösen dörömbölte az öklét.
-Nyisd ki, mondtam! Egyébként ... én ... megyek és megtalálom őt! És megtudom!
Valami összeomlott a szobában ... hallotta Katya lépéseit, majd az ajtó kinyílt és megjelent, sápadt, mint Katya kréta.
-Kohl ... nem kell semmi ... csak fáradt vagyok.
-Aha. Kinyitotta az ajtót erősebben, leküzdve Katyn ellenállását, és belépett.
-Kolya ... nem tudok veled beszélni ... Katya állt anélkül, hogy szembenézne vele.
-És kivel beszélhetsz? A szülők már szívrohamokkal rendelkeztek. Mi történt tegnap?
-Kohl ...
Zorkin látta, hogy az arcára emeli a kezét, és megtöröl valamit. Ezért sír. Átment, és gyengéden átölelte, és felé fordította az arcát. Katya a keze alá szorította. Aztán ... aztán megfordult, és zokogott a mellkasán. Nem kérdezett semmit, csak állt és simogatta a fejét, mint egy kicsi. Megkínálta a lehetőséget, hogy sírjon. Hatodik értelemben rájött, hogy nem csak sértődött ... A keze ökölbe szorult. Szerettem volna összetörni valamit vagy jobbat ... legyőzni valakit. Katya egy kicsit megnyugodott. A díványon ült.
-Hozok neked tejet, meleg. És beszélni fogunk ... igen?
Katya bólintott.
Kolya belépett a konyhába.
-Flax néni, öntsük neki a tejet és eszünk valamit ... mi ...
-Kolenka, és ...
-Minden rendben lesz. Ne aggódjon. Beszélni fogunk. Fáradt, egyszerű.
-Te becsapsz engem.
-Len néni. Mikor becsaptam?
Kolya tálcát hozott ételt, Katya ugyanabban a helyzetben ült, amelyben elhagyta, és egy pillantást vetett.
-Kat, együnk. Éhes vagyok.
-Nem akarok.
-Nem akarok átmenni, ahogy mondják. Tartsd az üvegt. Kate!
-Cock ... olyan durva vagyok ... Katya kis kortyot vett.
-Hogy érted? Hosszú megértés?
-....
-Katka-Zorkin könnyedén lenyomta a lány vállát - Mondja meg ... mondd meg nekem?
-Erre én vagyok, mi? Még egy barátnõnek sem kell erről beszélnie.
-Szóval, nem értettem, de ki vagyok én? Zorkin sértődött.
-Te ... barát ... de ... te vagy egy ember ... mint én ...
-Gyerünk ... kész?
-Igen.
-Jól van. Akkor ... ülj le, mint ez ... - Kolya a lány arcát az ablakhoz ültette, és az ajtó felé fordult. Így hát hátulról leültek a kanapéra. "Szóval ... beszélhet ..."
-Megpróbálom ... Tudja ... az utolsó alkalom ... sokat töltöttem Denis-szel ...
-Igen.
-Először tettük. Többször is velem együtt töltött. Aztán ... valahogy sétálni kezdett, osztály után, beszélni ...
-Starkovnal? Mit beszélhet vele? Minden pénzről, szoknyáról ...
-Nem ... tévedsz ...
-Igen? És mi van veled ... Bocsáss meg nekem. "Kolya elhallgatott, Katina hátát érezte." Hallgatom ... "
-Nem vettem észre, hogy az idő múlik. Elmondta az anekdotákat, néhány történet vicces ... Többször is elmentünk egy kávézóba ... Még virágot is adott nekem ... és ...
-És?
-... csókoltunk ...
-Starkovnál. Kolka megrándult, akarta nézni a barátját, de ő tartotta a kezét, nem engedte.
-Hittem egy bolondot ... hogy velem ... ez lehet ... - Katya zokogott, és elhallgatott. Kohl nem toropil.- tegnap ... dolgozunk ki, és menj haza ... Kiderült, hogy átadjuk a ház, ahol lakik ... bérel egy lakást ... ő ... ... felajánlotta, hogy menjen, hogy elhagyja a könyveimet, és azt akarta, hogy mutassa meg az árfolyamot ... amelynek mi vagyunk. ült, az utolsó napokban ... egyetértettem.
-Kat ... te ... ő ... Kolka nem mondhatta ki hangosan. Különösen Katya, a Katka Pushkareva ... - Hé ...
-Én ... én magam egyetértettem ... vagy inkább nem tagadtam ... Csészéket teunk. Bort adott neki. Nos, akkor ... én ... persze ... félelmetes volt ... és ... de ... én ... azt gondoltam ... egyszer ... ez ... történjen ... és.
Nick nem szakította félbe. Csak a fejemben valami nem volt világos. Miért van Katya ilyen állapotban? Durva volt ... vagy ... néhány perverz. Hogy kérdezhessék erről ... Katya megállt, de folytatta.
-Aztán. ... Elmentem a mosdóba ... mikor jött, azt mondta, ő hívott nekem egy taxit, és hozza nekem a pénz ... az úton ... és ... indul -Katya vskhlipyvat.- Azt ... azt mondta ... azt remélve, hogy teljesen ki van fizetve ... én ... ... oktatói ... és. mi ... nem kell semmit tenni egymáshoz ... mert ő ... ő ... segített nekem is ... máskülönben ... elmehetnék ... a régi cselédet ... "- kérdezte Katya végül suttogva az utolsó szavakat.
-Ugly Kolka összefonta a kezét ököllel. "Kat, nos, te. miért ... vele ...
-Most, hogy ... tetszett neki. Nem vettem észre, hogy telt el ebben a hónapban ... mióta ... hogyan ... hogyan kezdte ...
-Ne fordítsd.
-Cock ... ahogy én ... most az intézetben ...
-Hogyan. Hogyan. Általában, ki tud valamit erről, kivéve mi. Nem fogsz figyelni rá.
-Én ... nem tudom.
-Meg tudod csinálni! Ez ... mert ... egy csomó ... te ... Piss. Ma péntek van. Holnap nem jársz egyetemre. Azt fogom mondani, hogy beteg vagyok. Hétfőn eljövök érted, és menjünk.
-És ... a szülőknek ... mit fogok mondani nekik ...
-... azt mondják, hogy a beszámítás ... vagy ott van a tanfolyam ... Felelős személy vagy ... ez ideges ... És nem akarták felkavarni ... de most már ideges vagyok. Kérje a bocsánatot ... Annyira félnek neked, hogy még a figyelmet erre a kurzusra sem fizetik. Hallottad?
-Hallom, Katya átment és normálisan ült a kanapéra. Kolya követte a példáját. Aztán vállára tette a karját, és rávetette.
-Átok, Pushkarev. Ne feledkezzen meg róla.
-Köszönöm ... Mit tehetnék nélküle?
Másnap Kolya megtudta az összes részletet. Jó, hogy Katya nem volt az intézetben. Ugyanakkor, mint Starkova. Ó, beszélt volna vele.
_________________
Bárki, aki soha nem nevet, nem sok nevetségessé válik, SD Duncan