Alexander Ostrovsky Weil és a filiszteri tragédia
Az orosz népi dráma hőse megjelenő fülkében, ő azonnal kijelentette, a közönséget: „Én vagyok a tetves kutya, király Maximilian” az azonos bizonyossággal vallják magukat karakter a játék Osztrovszkij a „Vihar”. Már az első Kabanikh megjegyzése: "Ha hallgatni akarod az anyát ... tedd, ahogy rendeltem." És Tikhon az első replikatával válaszol: "Hogyan tudlak ellenállni neked, anya!" Boris Catherine jövő szeretője kezdeti tudatlanságát a Kalinova Volga városa légkörének nyilvánítja. Azonnal ajánlott öntanított szerelő és a költészet Kuligin szeretője. Teljesen kipufogó saját képét az első jelenségben Kudryash: "Ez fáj a lányok."
A "vihar" klasszikus tragédia. Karakterei kezdettől fogva teljes típusokként jelenik meg - egy vagy másik karakter hordozói - és nem változnak a végéig. A játék klasszicizmusa nemcsak a kötelesség és az érzés hagyományos tragikus konfliktusa, hanem legfőképpen egyfajta típusú képek rendszere.
Nem véletlen, hogy a játék rezonátora - Kuligin - a klasszikus verset végtelenül elbeszéli. A Lomonosszov és Derzhavin vonalakat a "zivatarok" reménytelen helyzetében pozitív kezdetnek kell tekinteni. Ez ösztönösen érezni fogja a legsűrűbb szereplőket is:
"Kuligin: Savel Prokofich, a diplomáját, Derzhavin mondta:
A porba bomlik a testem,
Parancsot adok a mennydörgésnek.
Vad: És ezekre a szavakra a kormányzó.
Ezeket az oldhatatlan problémákat a "Zivatar" megoldja. Mivel Ostrovsky kitartóan vonzódik a klasszicizmushoz, amelynek célja a filiszter-drámának való jelentőség. A megközelítés szintje eltúlzott, éppen úgy, ahogy a Kalinov városa - felülről lefelé, a "Volga magas partján" - a megjegyzéssel állítja.
Ennek eredményeképpen a filiszter-dráma filisztikus tragédiává változik.
Ahogyan Leo Tolsztojban folytatott beszélgetés során Ostrovsky azt mondta, hogy verseket írt a Kuzma Minin-ról, hogy a témát a mindennapi életben felemelje. Valójában a "vihar" versben kell szerepelnie. Jelenleg gyakorlatilag nincs párbeszéd - a karakterek olyan monológokat cserélnek, amelyeknek nincs szükségük iránymutatásokra ", nem fontos, hogy valaki meghallgassa beszédeit. Ostrovsky prózával írta a játékot, de széles körben bevezették más emberek verseit - a Lomonosovot és a Der 103 Zhavint, ugyanazt a hatást érte el: a mindennapi élethez képest emelkedett. Pisarev világosan utal egy másik munka Ostrovskogo műfaj, amikor felháborodott motiválatlan tevékenységek: „Miféle szeretet fakad cseréje néhány nézetek? Mi ez a kemény erény, mely az első alkalomra adódott? Végezetül, milyen öngyilkosságot okoznak olyan kisebb bajok, amelyeket minden orosz család minden tagja tökéletesen hordoz? "
A rejtélyes kérdésekre adott válasz az egyik: a klasszicizmus. A "The Storm" klasszicizmus az összes karaktertípus, az okok és szenvedések egyenlőtlensége, az érzelmek és események mértékének megsértése. Mindez nem teszi lehetővé, hogy elfelejtsük, hogy ami történik, megfelel a nagy: nagy tragédia szenvedélyeknek és - erőszakos, misztikus hitnek.
Előttünk eksztatikus Katherine, egy jámbor Kabaniha, Feklusha jámbor, szent bolond hölgy. Hit, vallás - szinte a fő témája a "zivatarok". Pontosabban - a bűn és a büntetés témája. Katerina nem lázad fel a mocsári filiszter miliő ellen. Összhangban a klasszicista kánon vitatja a legmagasabb szinten, dacolva a törvényi nem emberektől, hanem Istentől: „Ha én nem féltem bűn, ha félek, az emberi ész?"
A házasságtörés Katerina bevallja hajtott, hogy korlátozza a tudata bűnösség, és a nyilvános bűnbánat történik, amikor meglátja a képet a tüzes gyehenna a falon ívei alatt a város sétányon galéria. A kép a vallási eksztázis Catherine túlzottan emelkedik, „Ki olyan szeretettel beszél velem, mint a galambok, mint egy galamb turbékolnak ... Csak én, hogy valaki átöleli olyan meleg meleg, és ami engem valahol.” Ez az Angyalatkozás motívuma. Katerina hercegnő szentsége előre meghatározza sorsát. Nem tartozik - nem Kalinov városa, nem a Kabaniha családban -, egyáltalán nincs helye a földön. A whirlpool mögött, melyben rohant, a paradicsom.
Hol a pokol? A becsapható tartományi kereskedelmi osztályban? Nem, semleges, ez egyáltalán nem. Az áldozatok (Tikhon, Boris) nem jobbak, mint a hóhérok (Kabanikh, Dikaya). Szélsőséges esetekben ez purgatórium.
Pokol a "viharban" - és ez ad a játék egy új, váratlan fordulat - "mások" (pontosan szerint Sartre). Először is - külföldön.
Csodálatos, de a mély orosz tartományban a távoli ellenséges tengerentúli országok hátborzongató kísértete van. És nemcsak ellenséges, hanem az általános vallási extázis kontextusában - nevezetesen az ördög, az alvilág, a pokol.
Nincs semmilyen külföldi ország vagy nemzet különleges preferenciája: ugyanolyan undorítóak, mert mindenki idegen. Például Litvániát nem véletlenül ábrázolják a galéria falán a tűz tüzeje mellett, és a helyiek nem látnak semmi különöset ebben a szomszédban:
"1. Mi Litvánia?
2. Tehát Litvánia.
1 st. És azt mondják, testvérünk, hogy ránk esett az égből.
Vad, viharos tiltakozás Kuligina szándékát, hogy létrehozza a villámhárító, kiabálva: „Mi van még elestrichestvo ... Mi vagy te, egy tatár, vagy mi? Tatár vagy?
A vándor Feklusha exponenciálisan elmagyarázza, hogy vannak olyan országok a világon, "ahol nincsenek királyok és ortodoxok, és sósok uralkodnak a földön. Egy földön ott ül a trónra Saltan Mahnut Turkish, a másikban pedig - a Saltan Mahnut perzsa ... ... és bármit is ítélnek, minden rossz. Van egy igaz törvényünk, és ők, kedvesek, igazságtalanok ... És akkor ott van a föld, ahol minden ember, akinek fejük van, fejük van. És a kérdésre: "Miért, a pesimi-vel?" - óriási a laconism és a kapacitás válasz: "A hűtlenség."
A Feclus nagyon fontos karakter, amely a játékban az orosz nemzeti kizárólagosság terhét hordozza. Az ilyen jellegű gyűrű ellenség nem ígér, az ő véleménye, nem jó - különösen ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország kezd ellenállni a kísértésnek, hogy az ördög tengerentúli: a város lesz „Sodom”, és Moszkvában és nem a „tüzes kígyót kezdték kihasználni.” Mindezen gondolatok vezetnek Feklusha ragyogó kifejezve eszkatologikus következtetést: „Az utóbbi időben ... a jelek utolsó ... Ja, és bár volt az eltérés, hogy jöjjön ... nap, és most az óra ugyanaz, mintha a bal: egy időben, hogy a mi bűneinkért, az összes rövidebb és rövidebb. "
Ostrovsky maga látszólag kritikus volt a külföldi országokban. Az utazási benyomásokból látható, hogy mennyire lenyűgözte európai természete, építészete, múzeuma és rendje. De az emberek többnyire elégedetlenek voltak (gyakran szinte szó szerint megismételték a Fonvizint száz évvel ezelőtt). A franciák "durva, és egyébként csalók", a berlini nők "rosszul viselik a ruhájukat, különösen a csúnya kalapokat, gomba görbe formájában". Nevetséges nitpicking és ezért különösen jellemző: „Az egyik állomáson I kellemetlenül sújtotta alakja egy porosz tiszt: kék egységes, kék gallér, nadrág, piros szegéllyel, kis sapka kikészített az egyik oldalon; Hajfésű fésülködés az angol elválással; ryabovat, belokur ... ». Nem lehet megérteni, miért nem tetszett a tiszt a Ostrovszkijnak: nem azért, mert porosz?
Az ellenséges külföldi téma a Viharban esetlegesnek tekinthető. Mindazonáltal egy olyan hipotézist javasolunk, amely jelzi ennek a témának a fontosságát. Az a tény, hogy a "vihar" polémikus.
Először is, néhány dátumot. 1857-ben megjelent Flaubert "Madame Bovary" regénye Franciaországban. 1858-ban lefordították és megjelentek Oroszországban, nagy benyomást keltve az orosz olvasóközönség számára. Még azelőtt, az orosz újságok megvitatták Párizsban a tárgyalást a Flaubert vádjával kapcsolatban: "sértik a közerkölcsöt, a vallást és a jó erkölcsöt". 1859 nyarán Ostrovsky elkezdődött, ősszel befejezte "The Storm" -et.
A két termék összehasonlítása feltárja rendkívüli hasonlóságukat. Természetesen az irodalomtörténet - különösen amikor egy korszakra kerül - tudja az ilyen eseteket. Csak egyezik az általános téma nem olyan jelentős, hogy kísérletet, hogy kitörjön az érzelmi természetét kispolgári környezet érzéki szenvedély - és az összeomlás, öngyilkosságot követ el. De a "Madame Bovary" és a "Groza" párhuzamosai nagyon ígéretesek.
Emma egyformán magasztos vallási, mint Katherine, ahogy ki vannak téve a szertartás: „Ez fokozatosan lenyűgözte, hogy altató misztika, hogy létezik az egyház szaga, és a hideg tál szentelt vizet, és a gyertyákat.” A falon levő gén tűz képe a megrázott Normannak előtt ugyanúgy jelenik meg, mint a Volzhanka előtt.
Mindketten lustaságos, nem realizálható, azonos álmokkal vannak megszállva. Emma: „Ő akart repülni, mint egy madár, elszáll valahol messze ...” Katerina „Néha azt gondolom, hogy én vagyok a madár ... Ez lenne olyan szétszórt, felemelte a kezét, és elrepült.”
Mindkettő örömmel emlékeztet gyermekkorra és serdülésre, festve ezúttal életük aranykorát. Mindkét lélek a tiszta hit és az ártatlan törekvések nyugalmával rendelkezik. Hasonló osztályok: hímzés párnák Emma-ban és hímzés a bársonyon Katerinában.
A családi helyzet hasonló: az após ellensége és a férjek enyhe volta. Mind Károly, mind Tikhon lemondott fiairól, és az engedelmes házastársak cuccolnak.
A tetvek "öntős létezésében" (Flaubert kifejeződése), mindkét hősnő imádja a szerelmeseket, hogy vegyék el őket. De a szerelmesekkel nem szerencsés. "Ez lehetetlen!" Mondja a francia. - Nem tudok, Katya - válaszolta az orosz.
Még azonosítása szerelmes a vihar - olyan fényes Osztrovszkij - kiderült, és Flaubert: „Szerelem, úgy tűnt neki, jön hirtelen, molniynym ragyogás és a mennydörgés.”
És a "Madame Bovary", és a "Storm" vannak olyan karakterek, akik megszemélyesítik a rockot. A vak koldus - és egy őrült hölgy. Mindkettő kétszer jelenik meg a cselekmény legfontosabb pillanataitokban. Vakok - a szerelmi válság elején Emma és Leon, és a második alkalommal - a halál pillanatában. Lady - Catherine bukása előtt és a második alkalommal - bűnbánat előtt. Mindkettő megtéveszti és jelzi a szerencsétlenséget. De - különböző módon. A francia vak racionálisan és játékosul megvilágosodik. Rabelaisból származik, a dalával együtt: "Hirtelen a szél a dale fölé repült, és azonnal felemelte a szoknyáját." Feljelentését könnyű formában nyújtják be, de allegória nélkül. Egészen más - a hölgy a „Storm”: a misztikus és fellengzős, ez szörnyen parodisztikus párhuzamos Lomonoszov és Derzhavin archaikus nyelv és bibliai homályos átkokat: „Ne örüljetek! A tűzégés minden tûnhetetlenné válik! Minden a kátrányban felforrósodhat!
By the way, az a hely, ahol az orosz klasszikusok elfoglalják Ostrovszkij játékait, Flaubert regényét francia klasszikusaihoz rendelték. Norman Kuligin, Ome apothecaryja szintén érdekli a tudományt, prédikálja a villamos energia használatát, és folyamatosan említi Voltaire-t és Racine-t. Ez nem véletlen: a "Madame Bovary" -ben a képek (az Emma kivételével) típusok. Fat, egy ambiciózus tartományi, egy burjánzó férj, egy okoskodó, egy elnyomó anya, egy excentrikus feltaláló, egy provinciális szívverés, ugyanaz a cucc férje. És Katerina (szemben az Emmával) statikus, mint Antigone.
De a művek hasonlósága szempontjából Flaubert és Ostrovsky lényegében különböznek egymástól, sőt ellenségeik is. Ismételjük a feltételezést - "A vihar" polémikus kapcsolatban a "Madame Bovary" -mel. A fő különbség egy egyszerű szó - pénz által meghatározható.
A pénz az orosz irodalomban késõn jelent meg. A nemesi orosz írók nem ragaszkodtak ehhez az alapkérdéshez, és csak a raznochintsy megjelenésével irodalmunk felismerte a pénzt "az ötödik elemnek, amellyel az embernek gyakran számít" (Brodszkij). Ezt megelőzően csak az allegóriák (halott lelkek) formájában lehettek jelen, és konkrét összegeket, ha hívták őket, akkor egy okos kísérettel - általában a hősök kártyaveszteségeivel kapcsolatban.
Egészen más az európai Flaubertnél. A "Madame Bovary" pénz szinte a főszereplő. Pénz - az anyósok és a kocsmák közötti konfliktus; pénz - Charles hibás fejlődése, melyet első házasságba kényszerítettek, hogy felvegyék a hozományot; pénzt - Emma gyötrelmét, aki a gazdagságban úgy látja, hogy menekülhet a filiszter világából; pénz - végül, a hősnő öngyilkosságának oka az adósságban: egy valódi, valódi ok, allegóriák nélkül. A pénz témája előtt a "Madame Bovary" -ban képviselt vallás témája is jelentősen visszahúzódik, és a társadalmi egyezmények témája. Emma úgy tűnik, hogy a pénz a szabadság. Catherine-nak nincs szüksége pénzre, nem ismeri őket, és semmilyen módon nem társul a szabadsághoz.
Ez a különbség alapvető, döntő. Emma tragédiája konkrét módon kifejezhető, a legközelebbi frankra számítva. Katerina tragédiája irracionális, inkoherens, kimondhatatlan. Tehát az ellentéte körvonalazódik: a racionalizmus - és a spiritualitás.
Természetesen nem lehet tényleges alapja annak a feltételezésnek, hogy Ostrovsky a "Storm" -et "Bovary asszony" benyomása alapján teremtette meg - bár a dátumok és a történetek megfelelő módon fejlődnek. De az azonnali ok nem fontos, de az eredmény az, ami történt. És kiderült, hogy Ostrovsky írta a Volga "Mrs. Bovary." Így a "zivatar" új érv lett a nyugatiak és a szlávofilek közötti régóta fennálló vita során.
Flaubert szerette a Voltaire "Candida" végét -, hogy meg kell őriznie kertjét. Az ilyen racionális konkrétság nem illett volna az orosz íróhoz. Katerinának nincs kertje, nem pénz, de valami elragadhatatlan, megmagyarázhatatlan - talán -. Nem a férj és anyósok szabadsága, hanem általában az akarat - a világűr.
A klasszicista modellek felé forduló tragédia hirtelen felemelve a heroint a transzcendentális vallási, misztikus korlátok felé emelte, Ostrovszkij hangot adott az "ő" -nek.
Nem mondhatjuk, hogy ez meggyőző volt. Katerina az olvasó és a néző számára több mint egy évszázadra rejtőzik az érzelmek és cselekmények drámai elégtelensége miatt. A színpadi megvalósítás elkerülhetetlenül nagy horderejű banalitást, vagy a modernizálással nem igazolható. Ez érthető. A klasszikus Catherine rossz időben felmerült: Emma ideje jön - a pszichológiai heroinok kora, akik csúcspontjukat elérik Anna Kareninában.
Katerina Kabanova rossz időben jelent meg, és nem elég meggyőzően. Volga Bovary nem volt olyan megbízható és érthető, mint a Norman, de sokkal költői és nagyszerű. Az intelligenciára és az oktatásra külföldieknek átadva a miénk szenvedéllyel párhuzamosan állt vele, és felülmúlta az álmok fölényét és tisztaságát. Végül a hazafiak mindig szívesen adták a nyugati elméjét, mögé hagyva a lelkét.