2 Formális és informális szervezetek
A szervezet sajátosságainak azonosítása mellett a szociológusok bizonyos tipológiát kínálnak. A leggyakoribb formális és informális szervezetek. E megkülönböztetés kritériuma, a fent említett szervezeti típusokból következően, az az összefüggésük, kölcsönhatásuk és kapcsolataik formalizálódásának mértéke. Az AI Prigogine a formális szervezetet szervezeti konstrukcióként jellemzi a kapcsolatok, státuszok és normák társadalmi formalizálása alapján. A formális szervezet középpontjában a munkamegosztás áll, amely a szükséges specializáció eredményeképpen következik be. A munkamegosztás egy olyan státuszbeviteli rendszer formájában valósul meg, amelynek mindegyikét különleges funkciók látják el, oly módon, hogy az összes funkcionális feladat a szervezet tagjai között oszlik meg. Munka állapota rendelt hierarchikus szerkezet hasonlósága kuyu funkcionális feladatok különböző szervezeti egységek a vezérelv - beosztottak közötti függőségeket az alsó létrán (alárendelt) és a magasabb (vezető).
A hivatalos szervezetnek erős hajlama van arra, hogy bürokratikus rendszergé alakuljon. A szociológiában ennek a rendszernek az ellenkezõ felmérései és jellemzõi vannak. M. Weber nagyra értékelte a bürokrácia lehetőségeit, és a bürokrácia fejlődésének pozitív kilátása volt a történeti folyamatnak. Weber szerint az ideális típusú bürokrácia a következő tulajdonságokat foglalja magában: az irányítási tevékenységeket folyamatosan végzik; installációs terén a hatáskörrel és illetékességgel egyes szinten és kezelése: a hierarchia képez alapelve ellenőrző tisztviselő, az utóbbit elválasztjuk a tulajdonjogát az ellenőrzés eszközei, és a helyzet elválik az egyén igazgatási feladatot; a vezetői tevékenység külön szakmává válik; van egy oktatási rendszer a képzési tisztviselők számára, az igazgatási funkciókat dokumentálják; a személytelen személyiség elvének szabályában.
A fő előnye a bürokrácia, Weber szerint - a nagy gazdasági és költséghatékonyság: pontosság, gyorsaság, tudás, kitartás folyamat, titok, egysége parancsot, alárendeltség, minimálisra kell csökkenteni a konfliktusok és a gazdaság. Ezek a szervezet bürokratikus irányításának fő előnyei. A fő hátrány a konfliktushelyzetek sajátosságainak figyelmen kívül hagyása, a sablon tettei, a szükséges rugalmasság hiánya. M. Weber úgy vélte, hogy lehetséges bizonyos garanciák kidolgozása a bürokratikus hiányosságokkal és hatalommal való visszaéléssel szemben.
A szervezetek szociológiájában nagy helyet foglal el a vezetés bürokratikus szervezete és a kreatív tevékenység közötti ellentmondások tanulmányozása, a szervezetek innovációra való fogékonysága. A francia szociológus, M. Crozier meggyőzően megmutatta, hogy a szervezetek innovációs képessége azon normák létezésétől függ, amelyek ösztönzik a konstruktív és kreatív tevékenységet. Eközben a logika a tevékenység nagyon bürokratikus szervezetek, a természet a ott uralkodó viszonyok és függőségek akadályozza meg a nemzeti tevékenységek: a bürokrácia tevékenységének összehangolását az alsó rész építve a meglévő hierarchia szolgáltatás függőségek. Az alárendeltek cselekményeit helyesnek kell tekinteni, ha betartják az alapító okiratokat és parancsokat. A tudást és a kreativitást azonban nem lehet szabályosan átruházni. A bürokratikus szervezetek ösztönző rendszere a viselkedés és a gondolkodás konformizmusát is előnyben részesíti, nem pedig a függetlenséget és a kreativitást. A következtetés egyértelmű: a bürokrácia nem képes irányítani a kreatív folyamatot.
A bürokrácia innovációra gyakorolt gátló hatása a centralizált menedzsment és a professzionalizmus ellentmondásaiban is nyilvánvaló. A bürokrácia a szervezeti rendszerek homogenitását keresi. A szervezet feladatainak, funkcióinak és linkjeinek túlzott heterogenitása megnehezíti a vezetést, bár nagyszerű lehetőségeket teremt az innováció számára. Az empirikus kutatáson alapuló amerikai szociológusok Blau és Scott bizonyították, hogy az egyszerű feladatokat ellátó csoportok jobban megoldják őket, ha hierarchikus irányítási struktúra van. A komplex, összetett és bizonytalan problémákat megoldó csoportok jobb eredményt adnak, ha a szervezeti kapcsolatok kizárják a hierarchikus hatalmi rendszert. Bürokratikus ideáltipikus rendszer szervezeti kapcsolatok átalakítását foglalja magában egységes és speciális érdekek általános érdeke a szervezet, ezért jelenlétének kizárására önérdek az irányadó struktúrák és személyek (Kancellária és intézmények létre, hogy hajtsák végre a célok a szervezet). De belül a hivatalok és intézmények az egyes személyek, anyag és egyéb érdekeit jobban érintett nem annyira az a szervezet céljai általában, de a tények létezésének intézmények és szabályozási forma a menedzsment tevékenységét. Így ezeknek az intézményeknek a fenntarthatósága és a menedzsment formái válnak az irányításban részt vevő emberek fő céljaivá. Már K. Marx megjegyezte, hogy az állam bürokráciájának különleges vállalati érdeke van. Ennek eredményeképpen a szervezet céljait az intézmények stabilitásának, a szabályozó tevékenységek formáinak és az emberek különleges csoportjainak - az uralkodó elit - fenntartásának eszközeivé alakítják át. A szovjet társadalomban létezett egy olyan különleges osztály, amelynek saját érdekei különböznek az egész társadalomtól, a párt egy osztályától és a gazdasági nómenklatúrától.