Ígéret földje, Isten törvénye
Kivezetlek titeket az Egyiptom elnyomásából a földbe ... ahol a tej és a méz folyik.
Az Ószövetségi könyv Exodus
Körülbelül egy éve a Horeb-hegy közelében, a zsidó nép, Mózes vezetésével közeledett az ígért földhöz. Több mint két évszázadon keresztül az Ószövetség Izrael lakói egyiptomi fogságban voltak, a pogányok rabjai. És most az Úr kiszabadította őket ebből az igát. A Sínai-sivatagon át nehezen áthaladó nehézségükre találtak maguknak. Ők a Föld határán vannak, ahol saját független államot hoznak létre, és az Úr maga lesz az ő uralkodója.
Mózes, Isten parancsára tizenkét embert küldött el, hogy megvizsgálja ezt a földet. Tényleg olyan termékeny és gazdag, amit földnek neveznek, ahol a tej folyik és édes?
Negyven napig nem voltak követők. Amikor visszatértek, hátuk lehajolt a gyümölcsök súlya alá. Többek között hoztak magukkal egy csomó szőlőt, amelyet két embernek kellett hordania, olyan nagy és nehéz volt.
Ez a föld nemcsak termékeny, hanem szép is. A festői hegyvonulatok, a csodálatos völgyek, a gyors folyók oázisát a sivatagok köré fektették.
De a hírnökök nemcsak jó hírt hoztak. Tíz közülük zavarba ejtette a nép szellemét a földön élő emberek hatalmas növekedésével és legyőzhetetlen erejével. "Az előttük nem vagyunk más, mint egy sáska!" - kiáltottak halkan. Csak ketten, Joshua és Caleb próbálták felidézni Isten erejét, de nem hallgatták őket. Az egész nép felemelte a kétségbeesést. Elkezdett átkozni Mózesnek, ami halálhoz vezetett. Elfelejtette azokat a nagy csodákat, amelyeket az Úr elért, felszabadítva őket a fogságból és az ígéret földéhez vezetett. Az emberek elfelejtették az egyiptomi elsőszülöttek halálát és a zsidó nép elsőszülöttének megváltását. A Vörös-tenger feletti csodálatos átkelés után, amikor az ószövetségi zsidók szárazföldként haladtak az alján, és a mögöttük zárt vizek lenyelték az üldözőket. Ezek a csodák tanúskodtak Isten jó szándékáról az Ószövetség Izrael népére, határtalan segítségére és támogatására.
Az emberek mindezt elfelejtették, és kételkedtek Istenben. A zsidók vissza akarták hozni a gyűlölködő rabszolgaságot, amely csendes és jól táplált életet adott. Arra tervezték, hogy lázadnak Mózes ellen és kivivék őt.
De az Úr ezt nem szenvedte el. Nem engedte, hogy az ószövetségi zsidók visszatoloncoljanak a fogságba. Végtére is, az emberek végül elfelejtik az igaz hitét, és a pogányságba esnek. Ezután az Isten Fiának megtestesülése és az ember üdvössége nem valósítható meg. Végtére is, Isten csak azokhoz férhet hozzá, akik hisznek benne, és nem a lélektelen bálványok imádatáért.
Az Úr úgy dönt, hogy megbünteti a hitetlen és hálátlan embereket. Megdöbbentett tíz cserkész halálával, akik zavarba hozták az embereket a történeteikkel. A másik kettőt megmentik tőle, mert lélekben erősek maradtak és bíztak az Ő segítségében. Az Úr el akarta pusztítani az egész népet, és csak Mózes lelkes közbenjárása mentette meg az Ószövetségi zsidókat a teljes megsemmisítésből.
Az izraeli nép nem volt méltó az Úr által felkészített ajándékért. Isten utasítja Mózest, hogy vezesse az embereket az ígéret földjének határairól a sivatag mélyére. És most negyven éven át büntetésként a sivatagban vándorolnak, mielőtt az ígéret teljesül.
Az egész jelen generációnak halt meg a sivatagban. A megígért gyermekek földjén, azokon, akik 20 évesnél fiatalabbak voltak, amikor elhagyták Egyiptomot, azaz születtek és szabadon emeltek. Arra van szánva, hogy megragadja a földet, amely az ő atyáik számára csak egy álom marad.
A jelenlegi generáció közül Joshua, a két szellem-erős kémek egyike él ebben a pillanatban. Ő lesz az Ószövetség Izrael népének vezetője és Mózes lelki utódja.
Majdnem negyven évig a kopár sivatag lesz a zsidók otthona. "A negyven napos szám szerint, mondja az Úr, amelyben megvizsgáltátok a földet, negyven éven át követtetek bűneiket évek óta, hogy tudjátok, mit jelent nekem."
Ez a negyven év vándorlás nehéz időszak volt az emberek számára, a kísérletek ideje, amelyből megújult és újjászületett.
A Szinai-félsziget kemény éghajlata, a nomád élet kellemetlensége, a zsidók életének minden körülményében kellett megszállnia, hogy Istenre támaszkodjanak. Meg kellett tanulniuk értékelni a lelki javakat - hűség Istennek és az ő parancsolatainak megtartása - magasabb, mint az anyagiaké. Csak így lesz az Úr bőven gazdag minden termékeny földet, gazdag növényeket, jólétet és békét.
A nép halk szívű lázadása ellenére az Úr minden hosszú, negyven év vándorlással együtt vele marad. Nagy csodákat fog végrehajtani, és szüntelenül kiált. Ő erősíti az emberek hitét, és bátorságot bíznak benne. És még negyven évvel később, a Jordán partjaihoz közeledik az ígért föld vízhatára, az Isten által kiválasztott nép. Erõs és megfoghatatlan az Istenben való hitben, és bízik benne.